Djokovics kőkemény meccsen győzte le Federert

A tavalyi döntő újrájában a világelső Novak Djokovics ezúttal 7:6, 6:7, 6:4, 6:3-ra győzte le a ranglista 2. Roger Federert a wimbledoni döntőben. Az egy hónapja a Roland Garros fináléját elveszítő szerb Wimbledonban harmadik trófeáját begyűjtve beérte edzőjét, Boris Beckert, összesen pedig már kilenc Grand Slamnél jár.

Az előző fordulóban egyikük sem töltött két óránál sokkal többet a pályán, ezért az nem befolyásolhatta döntően a fizikai állapotukat, sokáig nagyon kiegyenlített is volt a meccs. A tornán jó, de azért kevésbé meggyőző Djokovics a meccs előrehaladtával egyre magabiztosabb lett, és több fontos pontnál került fölénybe. A döntő második felében már a neki kedvező hosszabb labdamenetekre tudta kényszeríteni Federert, és az is érződött rajta, hogy egy hosszabb meccsen is stabilabb tudna maradni. Az elődöntőben hatalmas formában teniszező Federer most is lendületesen kezdett, azonban nem tudta hozni ugyanazt a szinte tökéletes játékot. Több volt nála a hiba, és az egyébként legtöbbször mintaszerű adogatása is rossz pillanatokban ingott meg, a végére pedig láthatóan elfáradt. A mérkőzés alakulását percről percre itt olvashatja vissza>>>

Federer azzal a taktikával állt ki, ami Murray ellen is bejött, agresszíven, gyors pontokkal rakott terhet Djokovicsra, aki tartotta magát, de 3:2-nél már elbukta a szerváját. Azonban a következő Federer-adogatás egy rossz röptével indult a svájcinak, nem jöttek az első szervái, a világelső pedig odatette magát, és azonnal visszajött. Federer ugyan a következő adogatását már semmire hozta, de Djokovics egyértelműen sokkal magabiztosabb lett, és egyre több pontot tudott dominálni, ahogy a meccsen is megszaporodtak a hosszabb, neki kedvező labdamenetek. Federernek így is volt két szettlabdája 6:5-nél, a világelső azonban kiharcolta a rövidítést, ahol Federer egyik leggyengébb tie breakjét játszotta le. Djokovics 7-1-gyel nyert, az utolsó pontot kettős hibával bukta a svájci.

A második szett nem a hosszú labdamenetekről szólt, mindketten biztosan, csak egy-két pontot átengedve hozták a szerváikat. Djokovics nagyon nyugodtan játszott, és inkább neki jöttek be a fontos pontok, de Federer sem engedett ki a pörgős tempóból. Federer többet kockáztatott, a szett végén kettős hibával juttatta játszmalabdához Djokovicsot, de aztán megfordította az adogatását. A svájci megfordított bréklabdáról egy gémet, utána pedig neki volt esélye előnybe kerülni, de végül mégis tie breakben dőlt el a játszma. Az előző rövidítéssel ellentétben ez elképesztő izgalmasan alakult, jobbat kívánni sem lehet. Mindketten ide-oda bukták el az adogatásaikat, pedig egyikük sem adott lejjebb a színvonalból, és még a szerencsefaktor is bejátszott párszor. Djokovics is szerválhatott a játszmáért, de Federer kivédekezte, végül pedig kétszer is el tudta venni egymás után a szerb szerváját, és 12-10-re kiegyenlített a szetteket tekintve.

A harmadik játszma elején szinte a tie break ritmusában folytatódott a meccs. Djokovics ugyan két bréklabdához jutott, de aztán Federer pillanatai következtek, és a szerbnek kellett kapaszkodnia a saját adogatásánál. Federernél a precíz adogatások mellé elkezdtek sokasodni a ki nem kényszerített hibák is, végül pedig Djokovics tudott korai bréket szerezni. Nem sokkal később elérte Wimbledont az Észak-Londonban zuhogó eső, de csak alig negyedórára kellett felfüggeszteni a játékot. A tetőt sem húzták be, ami a fedett pályán különösen hatékony Federernek kedvezett volna. A kis szünet után így is a svájci jött vissza eltökéltebben, de nem sikerült visszabrékelnie. Utána mindketten sima adogatójátékokat hoztak, végül pedig ebben a sorban Djokovics gond nélkül szerválta ki a játszmát.

A negyedik játszma elején is pikk-pakk hozták az adogatásaikat, de 2:2-nél kezdett már érződni, hogy Federer egyre több labdára ér oda lassabban, még ha ugyanúgy elő is tudott húzni extra ütéseket. Djokovics ezzel szemben egyre jobban élt, és a következő adogatásoknál is sorra jutott el bréklabdákig. Federer legnagyobb reményét egy 0-30 jelentette, de ezt is gyorsan eloszlatta Djokovics, akinek ki se kellett szerválnia a meccset, elvette újból a svájci adogatását. Az ökleit a magasba emelve ünnepelte győzelmét, majd már hagyományként megkóstolta kicsit a füvet, amiről később azt mondta, idén különösen finom volt.

A szerbnek különösen sokat jelenthet ez a győzelem, hiszen a GS-gyűjteményéből még hiányzó Roland Garroson hiába verte ki a gyengélkedő címvédőt, Rafael Nadalt, a döntőben egyszerűen nem tudott rálicitálni az élete teniszét játszó Stan Wawrinkára, ami nagy csalódást jelenthetett. Djokovics végül felvezető füvespályás torna nélkül vágott neki Wimbledonnak, és belefutott egy 0:2-es fordításba a negyedik körben a dél-afrikai Kevin Anderson ellen, de ezt leszámítva biztos, ha nem is kiemelkedő teniszt hozott a tornán. A döntőben azonban megint megmutatta, hogy a legjobbak ellen tud a legerősebb lenni, és képes volt még emelni a játékán, amikor szükség volt rá.

Djokovics harmadik wimbledoni győzelmével beérte edzőjét, Boris Beckert, aki három trófeája közül az utolsót éppen Federer edzője, Stefan Edberg ellen nyerte meg 1989-ben (amúgy viszont két wimbledoni fináléban kikapott a svédtől). Djokovics összességében 9. GS-jét gyűjtötte be, és idén is egyértelműen ő a mezőny legstabilabb játékosa, akit a világranglista élén sem veszélyeztet senki, hiszen Federer is csak a tavalyi pontjait tudta megvédeni Wimbledonban.

Federernek azonban a döntő elvesztése ellenére is nagyon sok lendületet adhat az idei Wimbledon. A köztes tornákon jó formában gyűjtötte a pontokat, de a két korábbi Grand Slamen, az Australian Openen és a Roland Garroson is nagyon korán búcsúzott, most viszont sikerült megint döntőznie. Ráadásul az egész tornán kifejezetten jó játékkal menetelt előre, az elődöntőben pedig a ranglista 3. Andy Murray-t legjobb formáját idézve győzte le, hiába volt a skót is elképesztő jó. Az a döntőben is látszott, hogy a hosszabb mérkőzések már nem kedveznek Federernek, de ilyen játékkal még 34 évesen is bárkire veszély lesz az elkövetkező időszakban, miközben még vadászik a 18. Grand Slamjére.

Az elődöntőjükön az is látszott, hogy Murray is jó formában van, bizakodva várhatja az amerikai keménypályás szezont. A ranglistán már 4. Stan Wawrinka a negyeddöntőig jutott Wimbledonban, ez alapvetően nem rossz eredmény, de továbbra is kérdés, hogy elő tud-e még húzni idén megint olyan elképesztő teniszt, mint a Roland Garroson, azzal ugyanis ő is beleszólhat majd a következő tornák végjátékába. A ranglistán nagyon visszacsúszó Rafael Nadal viszont a füvespályás GS-en sem tudott még magára találni, a keménypálya pedig különösen megterhelő lehet a térdének, ellenben a tavalyi kényszerkihagyás miatt legalább pontokat nem kell innentől megvédenie.