Federerék bekezdtek, Djokovicsék szenvedtek

Ilyet utoljára évekkel ezelőtt láttunk: a svájci Roger Federer és a spanyol Rafael Nadal egyike biztosan ott volt az év eddigi négy legfontosabb tornájának döntőjében, kettőt ráadásul egymás ellen játszottak, és mindkettőt a svájci nyerte.

Federer megnyerte az év első Grand Slamjét, az Australian Opent, aztán pedig az Indian Wells-i és a miami 1000 pontos tornán is győzött, míg Nadal három másik döntő után a múlt héten Monte Carlóban szerzett trófeát. A spanyol a héten Barcelonában a saját magáról elnevezett Rafa Nadal centerpályán lépdelt előre, szombaton már az elődöntőben játszik.

Pedig január elején Dohában még a tavalyi évet domináló skót Andy Murray és a szerb Novak Djokovics csapott össze a döntőben, folytatva az előző évet, ahol a londoni vébé fináléján múlott, hogy melyikük fejezi be világelsőként az évet. Utána viszont az Australian Openen idő előtt búcsúztak, és Murray dubaji tornagyőzelmét leszámítva az elmúlt hónapokban sérülések miatt sem igazán tudták megtalálni a formájukat. Djokovics nem jutott negyeddöntőnél tovább, Murray viszont Barcelonában Nadalhoz hasonlóan elődöntős, így az sem kizárt, hogy vasárnap majd a spanyollal csapjon össze.

Ez a kezdés egyáltalán nem szokványos, hiszen a statisztikákat nézve 1999 óta egyszer sem fordult elő, hogy az előző szezont első és második helyen záró játékosok egyike se jusson döntőbe a következő évet megnyitó négy nagy torna egyikén sem: az Australian Openen, Indian Wellsben, Miamiban és Monte Carlóban. Murray és Djokovics is vállsérüléssel bajlódik, az utóbbinál azonban családi és motivációs problémák is állhatnak a háttérben, habár a szerb teniszező következetesen tagadta ezeket.

A napokban megint megszólalt Boris Becker, a szerb volt edzője is, aki szerint Djokovics a tavalyi Roland Garros megnyerése – amivel mind a négy Grand Slamen győzni tudott már legalább egyszer – után egy fontos célt elérve kipukkadt, mint a lufi, az ellenfelek pedig megérezték, hogy gyengélkedik.

A kirobbanó évkezdet után azonban Federer is bejelentette, hogy másfél hónapos pihenőre vonul, és a Roland Garrosig biztosan kihagyja a salakszezont. „Már nem vagyok húszéves, pihennem kell a nagyobb versenyek között" – mondta. A regenerálódás mellett az is szempont volt, hogy ez a borítás a legkevésbé jó a tavaly műtött térdének, ezért még edzeni is csak két héttel a Garros előtt kezd majd el salakon.

Federer hétfőn, a Twitteren posztolt képeket a dubaji pihenéséről, de hamarosan majd Seattle-be repül egy bemutatómérkőzésre, onnan pedig New York, majd Svájc következik az év második Grand Slamje előtt. Federer a Garros helyett is inkább Wimbledonra, aztán a US Openre akar koncentrálni. „A cél elsősorban Wimbledon. Ott van a legjobb esélyem, és remélem, hogy 100 százalékos leszek" – mondta még márciusban.

Eközben Nadal

Ezek most Murray-ék bizonytalanabb játéka mellett nagyon könnyen a magát salakon igazán elemében érző, és egyre inkább belelendülő Nadal hetei lehetnek, és nem kizárt, hogy még néhány döntőt, és tornagyőzelmet odarak az idei eredményei mellé. A spanyol hazai pályán Monte Carlóhoz hasonlóan tizedszer nyerhetne a héten Barcelonában, utána pedig a madridi, majd a római 1000-es verseny következik még a Garros előtt.

„A szezonnak ezen a szakaszán minden torna nagyon különleges nekem" – mondta Nadal. A Monte Carló-i győzelme után arról is beszélt, hogy egyelőre még nem a párizsi Grand Slammel foglalkozik, hiszen a következő salakos tornák önmagukban is nagyon fontosak, nem pusztán felvezető versenyekként tekint rájuk.

Djokovics ugyan csak a negyeddöntőig jutott Monte Carlóban, de azt mondta a vereség után, hogy fizikailag jónak érezte a meccset, ami biztató a továbbiakra nézve.

Vele ellentétben Murray ezen a héten is játszik, de végül nem a budapesti tenisztornán, hanem Nadalhoz hasonlóan Barcelonában lépett pályára. „Amikor nem tudsz hetekig szerválni, akkor nehéz újra felvenni a ritmust" – mondta még Monte Carlóban a sérülésről, ami edzésen is hátráltatta.

Az idei pontok is sokatmondóak

A szezon eddigi képének megfelelőn Federer és Nadal vezeti az idei ranglistát az első negyedév után, méghozzá hatalmas előnnyel. Az Emirates ATP Race To London a január elsejétől számolt pontokból áll össze, míg a hagyományos világranglistát mindig az éppen aktuális elmúlt 12 hónap alapján számolják (ezért van az, hogy egy tavaly megnyert torna pontjait idén meg kell védenie egy játékosnak). A tisztán idei pontok alapján Federernek 4045, míg Nadalnak 3235 pontja van.

Ez azért is nagy dolog, mert a 35 éves Federer fél évet, a 30 éves Nadal pedig megszakításokkal szintén sok hónapot hagyott ki kényszerpihenőként, és ebben az életkorban egyáltalán nem volt garancia korábban, hogy ott tudja folytatni valaki, ahol abbahagyta. Az idén újraindult Federer–Nadal-párharc fejleménye egyébként, hogy míg kettejük csatáit általában Nadal nyerte sorra (37-ből 23-szor), idén Federer, háromból háromszor győzött.

A világelső Andy Murray csak a 11., míg az elmúlt években domináló Djokovics csak a 20. helyen áll az idei eredmények alapján. Az elcsúsztatva az elmúlt 12 hónap eredményei alapján számolt ATP-ranglistát továbbra is ők ketten vezetik, de rengeteg pontot kell majd megvédeniük a következő hónapokban is, miközben idei szereplésük korántsem mondható makulátlannak.

Közben pedig csak érdekes statisztikai adat, de 2004 óta mindössze egyszer fordult elő, hogy olyan fejezze be világelsőként az évet, aki a miami torna után nem volt benne az azévi pontverseny szerinti top3-ban. 2010-ben Nadal hatodik volt Miami után, aztán mégis az első helyen tudott végezni. Ha pedig volt olyan, aki Federerhez hasonlóan az Indian Wells-i és miami tornát is megnyerte (amit Sunshine Double-nek hív a teniszszakma), az a versenyző kivétel nélkül elsőként fejezte be az évet.

Nagyon messze van még a vége, és mindkettőjüknél a fizikai szempontokon is sok múlik, de az évkezdet alapján így

Mindenesetre könnyen nyílt lehet majd a szezon második felében ez a kérdés a négy játékos között. A svájcinak Wimbledon után már egyáltalán nem kell pontokat védenie, és Nadal is sokat nyerhet, ha sérülések nélkül tudja végigjátszani az évet. Federer utoljára 2012-ben, Nadal pedig 2014-ben állt a férfi egyéni ranglista élén, olyan pedig, hogy ők ketten legyenek a két első helyen, utoljára 2010-ben fordult elő.

Mindeközben az új, feltörekvő generáció nem tudja hozni a stabilan jó játékot, a fenti négy versenyző teljes hegemóniáját egyedül a fiatalnak korántsem mondható, szintén svájci, 32 éves Stan Wawrinka tudta időnként megszakítani. Idén eddig Grigor Dimitrov és Dominic Thiem tudott még megvillanni, a fiatal versenyzők közül pedig a talán leginkább ígéretes ausztrál Nick Kyrgios és német Alexander Zverev még nem tudott a top 15-be kerülni.

Tényleg úgy tűnik tehát, hogy most éppen nem előre, hanem visszafelé forog az idő a férfi egyéni teniszben, és ez az év eddig leginkább Federer és Nadal visszatéréséről szólt. Most az a legnagyobb kérdés, hogy visszatalál-e hamarosan a legjobbjához a Barcelonában már ígéretes Murray és Djokovics is, akkor ugyanis még az eddigieknél is izgalmasabb szezonnak nézünk elébe.