Mallorcáról indult a halhatatlanság felé a salakkirály

Rafael Nadal 1986. június 3-án született Manacor városában, Mallorca szigetén. Már gyerekkorában közel került a sportokhoz, 

Másik nagybátyja, Toni Nadal viszont profi teniszező volt, ő fedezte fel a Rafában rejlő veleszületett tehetséget, és már háromévesen megismertette vele a játék alapjait, majd folyamatosan képezte. Mindez olyan jól sikerült, hogy nyolcévesen megnyert egy 12 éven aluliaknak rendezett regionális tornát, és bár még focizott is, a sikereken felbuzdulva egyre több energiát fektetett a teniszbe. Nagybátyja javaslatára ekkor kezdett el bal kézzel játszani, hogy természetes előnyhöz jusson a pályán. Tizenkét éves koráig űzte párhuzamosan a két sportágat, akkor azonban édesapja a tanulmányai miatt válaszút elé állította, Nadal pedig egy interjúban mesélt a döntésről.

A teniszt választottam. Azonnal befejeztem a labdarúgást.

Tehetségére természetesen a Spanyol Teniszszövetség is felfigyelt, amely azt kérte a családtól, hogy a további fejlődés érdekében engedjék el Nadalt Barcelonába. 

A döntésnek anyagi következményei voltak, a szövetség kevesebb támogatást adott Nadalnak, édesapja azonban minden költséget magára vállalt. 

A teniszvilág 2001-ben figyelt fel rá először, amikor egy bemutató mérkőzésen legyőzte a korábbi Grand Slam-győztes Pat Casht, ez azonban csak a kezdet volt. 

Az év hátralévő részében több kisebb spanyol tornán is győzni tudott, így év végén óriásit ugrott a világranglistán, a 811. helyről feljött a 200. pozícióba. 2003-ban tovább folytatta remeklését, annyi világranglista-pontot szerzett, hogy állandó résztvevője volt az ATP-tornáknak. A Roland Garrost sérülés miatt kihagyta, Wimbledonban viszont elindult, ahol Boris Becker után második legfiatalabb versenyzőként jutott el a harmadik körig. Év végén már 49. volt a világranglistán, az ATP pedig az év újonca díjjal jutalmazta.

Fáradásos törés miatt a Garroson 2004-ben sem tudott elindulni, ezt az évet azonban fontos megjegyezni,

Az esztendő végére is jutott egy rekord, Nadal 18 évesen és 6 hónaposan a legfiatalabb játékos lett, aki Davis-kupa-döntőben egyéniben diadalmaskodott – méghozzá az akkor a világranglistán 2. Andy Roddickot győzte le, vezérszerepet vállalva ezzel a spanyolok 3–2-es végső győzelmében.

Az igazi áttörést viszont a 2005-ös év hozta el a számára. Végre nem volt sérült a tavaszi salakszezonban, amelyen végig dominált, sorozatban 24 egyéni mérkőzés után hagyta el győztesen a pályát, ezzel megdöntötte az Andre Agassi által felállított rekordot a tizenévesként sorozatban megnyert meccsek számát illetően. 

Nadal Mats Wilander és Gustavo Kuerten után a harmadik játékos lett, akinek bemutatkozásakor sikerült megnyernie a Roland Garrost, az évet pedig a világranglista 3. helyén zárta, köszönhetően többek között a megszerzett 11 tornagyőzelemnek, amellyel megdöntötte Wilander 1983-as rekordját, ami a tizenéves játékos által egy évben megnyert tornák számát illeti. 

Játékstílusa azonban nem kímélte a testét, a következő szezon elejét is sérülések nehezítették, az Australian Openen nem indult.

A svájci a wimledoni fináléban vett revánsot, a US Openen pedig Nadal némi meglepetésre már a negyeddöntőben búcsúzott. 2007-ben harmadszor is megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot, ráadásul most ő állt bosszút Federeren azért, amiért a világelső Hamburgban legyőzte őt, amellyel 

Wimbledonban – bár ötszettes meccsre kényszerítette – nem tudta legyőzni Federert, ráadásul a fináléban elszenvedett sérülése a szezon hátralévő részére is rányomta a bélyegét.

2008-ban a menetrendszerűen érkező újabb Roland Garros-győzelemben volt némi különlegesség: szettveszteség nélkül diadalmaskodott, a döntőben például megsemmisítő vereséget mért Federerre (6–1, 6–3, 6–0). Akit végül végre Wimbledonban is legyőzött, 

Nadal így már két Grand Slam-tornán diadalmaskodott, augusztus 8-án pedig négy és fél év után átvette a világelsőséget Federertől.

az elődöntőben Djokovicsot, a döntőben a chilei Fernando Gonzálezt verte meg.

Mivel az előző szezon végét már-már szokásos sérülése miatt kihagyta, rápihenhetett a 2009-es esztendőre. Mindez olyan jól sikerült, hogy 

Óriási meglepetésre azonban a Roland Garros negyedik körében vereséget szenvedett Robin Söderlingtől – mint később kiderült, mindkét térdében ínhüvelygyulladása volt, így ismét hosszabb kihagyás várt rá, többek között címvédőként Wimbledonban sem indulhatott. Az év utolsó Grand Slam-versenyén az elődöntőig menetelt, ott azonban a későbbi győztes Juan Martín del Potro legyőzte.

2010 nem indult jól a számára, címvédőként a negyeddöntőben kellett feladnia újabb térdsérülése miatt az Andy Murray elleni találkozót. A salakszezonra viszont teljesen felépült, ezt több tornagyőzelem is bizonyította, köztük az újabb Roland Garros, amelyet ráadásul az egy éve őt legyőző Söderling ellen nyert meg. 

Ami a többi nagy tornát illeti, a 2010-es sikerét követően a spanyol 2013-ban, 2017-ben és 2019-ben is győzni tudott New Yorkban, ezzel a második legtöbb GS-sikerét a US Openen számlálja.

A kemény borítású győzelmek ellenére azonban legnagyobb sikereit továbbra is salakon aratta:

2015-ben nem volt százszázalékos formában, a negyeddöntőben Djokovics búcsúztatta, 2016-ban pedig a harmadik körben a csuklósérülése miatt már nem tudott kiállni Marcel Granollers ellen. Utóbbit a Rióban, Marc Lópezzel az oldalán párosban szerzett újabb olimpiai aranyérem valamelyest talán kárpótolta.

A most vasárnap megszerzett 20. Grand Slam-torna-győzelem egyébként már korábban is összejöhetett volna Nadalnak, 

Elmondása szerint azonban ezek a pofonok is kellettek ahhoz, hogy megerősödjön, és kettőzött erővel harcoljon tovább. Márpedig a Djokovics elleni Garros-döntőben úgy harcolt és küzdött, hogy azt az új generációnak kikiáltott fiatal, huszonéves játékosok, Cicipasz, Thiem, Medvegyev vagy éppen Zverev is megirigyelhetnék. Ráadásul a szerb sem játszott rosszul, de szokás szerint egy-egy labdamenetben az sem volt elég, ha két nyerőt ütött.

Hogy ezen kívül mi lehet a salakkirály titka? Egyrészt 34 éves kora ellenére erőnléte továbbra is az egyik, ha nem a legjobb a mezőnyben. A borítások közül leglassabb salakpálya, amelyen pattanás után leginkább lelassul a labda, szintén kedvez neki, ahogyan a hosszabb labdamenetek is. 

Hogy mit hoz a jövő, az jó kérdés. Nadal a mostani győzelme után azt nyilatkozta, még jó néhány évig szeretne versenyezni. Ha ez így lesz, csodaszámba menne, ha valaki megakadályozná az újabb Garros-győzelmeket, amelyekkel már egyeduralkodóvá válhatna a mallorcai. Szakértők szerint ugyanis 

Neki azonban már nincs akkora dominanciája Wimbledonban, mint korábban, Djokovics három döntőt is nyert ellene, és az Australian Open is a szerbnek fekszik, nem biztos tehát, hogy a svájci képes lesz még Grand Slam-tornát nyerni.

Egy biztos, korunk két legnagyobb teniszcsillaga ugyanannyi győzelmet számlál, bízzunk benne, hogy még nézhetjük egy ideig őket.

A legfontosabb kérdést viszont olvasóinkra bízzuk: