44 év után nyert egyesben hazai versenyző az Australian Openen
További Tenisz cikkek
- A nőknél világbajnokot avattak, miközben Nadalék búcsúja után szinte kiürült Málaga
- Örömünnepnek indult, gyász lett belőle: Rafael Nadal lejátszotta pályafutása utolsó meccsét
- Roger Federer: Rafael Nadal miatt még ütőt is változtattam
- Fucsovics Márton kipottyant a top 100-ból a világranglistán
- Tényleg nincs ellenszer az olasz szupersztárra, magabiztosan nyerte a világbajnokságot
A 25 éves Barty már megízlelhette a sikert a Roland Garroson és Wimbledonban – és párosban a US Openen is –, Ausztráliában viszont előzőleg 1978-ban diadalmaskodott hazai játékos Christine O'Neil személyében, akit külön köszöntöttek az idei felvezető ceremónián. (A férfiaknál Mark Edmondson 1976-os sikeréig kell visszalapozni.) A közönségkedvenc Barty az idén imponáló magabiztossággal menetelt el a fináléig, ugyanis az előző hat meccsén összesen 21 gémet bukott, az adogatását pedig csupán egyszer vesztette el.
A leggyengébb szettje egy 6:4-re megnyert játszma volt a nyolcaddöntőben az amerikai Amanda Anisimova ellen.
A queenslandi teniszező – aki egy ideig profi krikettjátékos is volt – legutóbb tavaly szeptemberben kapott ki a US Open harmadik fordulójában, s az idén megnyerte az egyik felvezető adelaide-i versenyt is, így tízmeccses veretlenséggel büszkélkedhetett.
A három évvel idősebb Collins első GS-döntőjére készült azok után, hogy 2019-ben elődöntőt vívott a Melbourne Parkban, 2020-ban pedig negyeddöntős volt a Roland Garroson. Tavaly áprilisban komoly nőgyógyászati műtéten esett át, júliusban viszont már az elődöntőig jutott a budapesti WTA-tornán, majd megnyerte a palermói és a San Jose-i viadalt is.
Barty és Collins korábban négyszer találkozott, az első három meccs az ausztrál sikerével zárult, akinek ugyanakkor intő jel lehetett, hogy tavaly Adelaide-ben 6:3, 6:4-re kikapott floridai riválisától.
A szombati csatában – amely a koronavírus-járvány miatt félház előtt zajlott – mindkét fél hozta a szokott stílusát: Barty türelmesen irányított az alapvonalról, míg Collins elemi erejű ütésekkel igyekezett gyorsítani a labdameneteket. A 27. kiemelt amerikai – aki eddig két szettet vesztett Melbourne-ben – 2:3-nál egy váratlan kettős hibával elbukta a szerváját, az előző három mérkőzésén amerikait búcsúztató ausztrál pedig 32 perc elteltével egy ásszal lezárta a játszmát.
A folytatásban Collins – aki ezúttal sem ült le a térfélcseréknél – egyre hatékonyabban bombázta riválisa térfelét, és negyedóra alatt 3:0-ra elhúzott. A világelső némi meglepetésre továbbra sem nyugodott meg, kereste a játékát, az amerikai viszont 5:1-nél elbizonytalanodott, sorra jöttek a rontott ütések, és 5:3-nál sem tudta kiszerválni a szettet. Ettől Barty újfent erőre kapott, bátor játékkal kiegyenlített, majd a rövidítésben már egyértelműen ő volt a jobb.
A harmadik Grand Slam-döntőjében a harmadik diadalát begyűjtő Barty pályafutása 15. serlege, a Daphne Akhurst Trófea mellé 4,4 millió ausztrál dollárt (994 millió forint) kapott.
Valóra vált az álmom, büszke vagyok arra, hogy ausztrál vagyok
– fogalmazott a finálét követően Barty, aki kiemelte: örömét az teszi különlegessé, hogy megoszthatja a szurkolókkal.
„Elképesztően szerencsés lány vagyok, hogy ennyi ember szeret és támogat itt engem" – szögezte le, hozzáfűzve: a közönség támogatása megnyugtatta őt, és egyben arra sarkallta, hogy a legjobb teniszét nyújtsa.
Eredmény, döntő:
nők:
Ashleigh Barty (ausztrál, 1.)–Danielle Collins (amerikai, 27.) 6:3, 7:6 (7–2)
(MTI)
(Borítókép: Ashleigh Barty a trófeával. Fotó: Getty Images)