Djokovics szerint Alcaraz sokkal többet foglalkozott vele, mint saját magával párbajuk alatt

Miután Carlos Alcaraz feszülten és sok hibával kezdve, 0:2-ről megnyerte az első szettet, a 4:5-nél egészségügyi ápolás miatt a pályát elhagyó Novak Djokovics ellen, semmi nem utalt arra, hogy Melbourne tízszeres bajnoka ünnepelhet szűk három órával később. A 37 éves szerb a második játszma elején folyamatosan sántikált, szenvedett. A mozdulataival, a tekintetével azt üzente, közel áll ahhoz, hogy feladja a kilátástalan küzdelmet. Hányszor láttunk már tőle ehhez hasonló drámát, és igazából soha nem lehetett eldönteni, hogy színházban ülünk, vagy valódi gyötrődés, fájdalom az ok.

Két dolog biztos:

1.  az ilyen helyzetekből szinte mindig ő jön ki győztesen, mert az ellenfél akaratlanul is visszakapcsol, kizökken;
2. ha tényleg sérült is, az egészet jóval drámaibban, látványosabban tálalja, mint az indokolt lenne.

Jó, igaz, csak ő tudja, min megy keresztül. Értékelhetjük tehát úgy is ezeket a csodaszámba menő feltámadásokat, hogy Djokovics a terminátor, a tökéletes, a legyőzhetetlen harcos, akinek mindig ott a kezében a megfelelő fegyver, és hiába találják el időnként őt is, nem fogja a golyó, fél lábbal, egy kézzel is félelmetes.

Nem kérdés, bámulatos teniszező, mindent tud, de jó lenne ezeket a csúcsrangadókat úgy nyernie, hogy nem megy be közben az öltözőbe, nem kell őt ápolni valami misztikus sérüléssel, ami elsőre végzetesnek tűnik, majd egy órával később teljesen elfelejtjük, mert úgy fut, robban, csúszik, nyúlik, mozog, üt, hogy senki nem gondol arra, valami baja lehet, lehetett.

Djokovicsban talán az a leginkább lenyűgöző, elismerést, tiszteletet parancsoló, hogy 37 évesen (közelebb a 38-hoz) is képes magát abba az állapotba hozni, amikor mindenre, mindenkire van válasza, megoldása, azt a kottát játssza, amelyik szükséges a sikerhez. Djokovicsot kizökkenteni az ilyen ihletett állapotból és legyőzni a legnagyobb kihívások egyike a sportban. Különösen igaz ez kemény pályán, ami neki olyan, mint Rafa Nadalnak a salak volt. Elképesztő teniszt produkált a 2. játszma közepétől. Parádésan fogadott, szenzációsan szervált, a szokásosnál agresszívabban játszott (mert ez volt az egyetlen esélye), és sebességben nem csupán felvette a versenyt Alcarazzal, de időnként legyorsította a spanyolt, aki az első szettben többször dehonesztálóan ütötte le a 24-szeres Grand Slam-bajnokot.

Úgy éreztem, hogy kontrollálom a meccset, de visszaengedtem a mérkőzésbe, és ez volt a legnagyobb hiba, amit tettem. A második játszmában csak egy kicsit kellett volna jobban teniszeznem, hogy még inkább feszegessem a határait. Láttam, hogy gondjai vannak, akkor kellett volna jobban nyomás alatt tartanom, de nem tettem. Aztán elkezdett nagyszerűen teniszezni, és amikor ilyen szinten játszik, akkor nagyon nehéz ellene. Megvoltak a lehetőségeim, nagyon szoros meccs volt, de a legtöbb fontos pontot ő nyerte. Amikor azt látod, hogy az ellenfeled szenved kicsit fizikálisan, valahogy te sem játszol tovább az addigi szinteden, nem ütöd meg úgy a labdát, arra gondolsz, hogy innentől egyszerűbb lesz. Látta mindenki, mi történt a második játszmában, hogy szenvedett kicsit a mozgástól, aztán a harmadik és a negyedik szettben semmi hasonlónak nem lehettünk a tanúi. Nem azt mondom, hogy az egész egy show volt, de nem tudom. Ezzel együtt szerencsésnek érzem magam, és örülök, hogy megtapasztalhattam ezt, részese lehettem. 21 éves vagyok. Az ilyen meccsekből tanulok, nagyon sok tapasztalatot szerzek, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket, és segítenek abban, hogy a jövőben még jobb legyek. Emelt fővel megyek el Ausztráliából

– nyilatkozta a mérkőzés után Carlos Alcaraz. Érdekes, mondhatni, tanulságos, hogy Djokovics sérülése a szerbből egy agresszívabb, támadóbb teniszt hozott ki, míg Alcaraz lendületét megtörte, a teniszét elbizonytalanította.

Djokovics úgy érezte, hogy az eddigi legjobb meccsét játszotta, és szerinte ez volt az ő AO-történetének az egyik legkülönlegesebb mérkőzése. Nos, az elmúlt két év tíz legnagyobb csatájából hármat egyértelműen ők ketten produkáltak. Kezdődött a 2023-as wimbledoni döntővel, amit pár héttel később követett a fináléjuk Cincinnatiban, majd a párizsi aranypárbaj az olimpián. Nem gondolnám, hogy a keddi összecsapásuk színvonala, drámája elérte volna azt a korábbi hármat, de tény, hogy ez is megérte az árát. A szerb, arra hivatkozva, hogy még versenyben van, nem akart részleteket elárulni a sérüléséről, de annyit mondott, hasonló a 2023-as melbourne-i esethez. Segített neki az orvostól kapott fájdalomcsillapító, amiből a 4. szett előtt bevett még egy adagot.

„Remekül kezdtem. Végig nagyon szoros meccs volt. Elképesztő hangulat uralkodott az arénában, mintha a döntőt játszottuk volna. Mindketten mindent kiadtunk magunkból a pályán. Megértem, hogy nem kényelmes valaki ellen játszani, akiről nem tudod, hogy feladja-e a meccset vagy nem. Képes-e futni, mozogni, egyáltalán mi történik. Úgy éreztem, többet néz engem, mint amennyit magával foglalkozik. Fizikálisan nagy árat fizettem ezért a győzelemért, mentálisan és érzelmileg nem lehet gond a folytatásban, de lehet, hogy nem fogok már edzeni a pénteki, Zverev elleni elődöntőig, csak a regenerációra figyelek” – magyarázta Djokovics, aki arról is beszélt, hogy minden egyes nappal egyre közelebb kerülnek egymáshoz Andy Murray-vel, nagyon hálás a skótnak az elkötelezettségéért, a munkájáért.

Szerdán természetesen még beszédtéma volt az éjjel egyig tartó Alcaraz–Djokovics-párbaj Melbourne-ben, de azért a fókusz átkerült az újabb esti csatára, ahol a címvédő Jannik Sinnerre a hazai hős, Alex de Minaur várt. Előtte azért a nőknél már kialakult az elődöntő párosítása, és az is eldőlt, hogy a Marozsán Fábiánt búcsúztató Lorenzo Sonego pályafutása első Grand Slam-negyeddöntőjében befejezte a menetelést, mert az amerikai Ben Shelton túl nagy falatnak bizonyult (6:4, 7:5, 4:6, 7:6).

A nőknél egyébként alakul a Szabalenka–Swiatek-finálé. A szombati szereposztást a spanyol Paula Badosa, illetve az amerikai Madison Keys írhatja még át. A lengyel Iga Swiatek játszmavesztés nélkül jutott el a legjobb négyig, sőt gémet is alig vesztett. A negyeddöntőben az amerikai Emma Navarrot gázolta el (6:1, 6:2), és készülhet a csütörtöki Keys elleni találkozóra – a 29 éves amerikai megállította az ukrán Elina Szvitolinát (3:6, 6:3, 6:4).

(Borítókép: Getty Images)