Ott lubickolt órákon át a nyomorult vízben, mégsem vált csukává

Manapság évente közel tízezer ember ússza át a Balatont, de a 19. században még az sem volt nyilvánvaló, hogy a tóban úszni és fürödni is lehet. Ekkoriban még az úszósportnak sem voltak nagy hagyományai, de néhány kalandor lelkületű nemes belecsobbant a vízbe, és megmutatta: nem lehetetlen a Balatont a legszélesebb pontján sem átúszni.

Wesselényi olyat tett, amire Jézus sem volt képes

A Balaton-átúszások története nem is igazi átúszással kezdődött, hanem a ma csak Öbölátúszás néven ismert próbáról. Báró Wesselényi Miklós megkerülhetetlen személyiségnek tetszett a 19. században. A legtöbben árvízi hajósként ismerik, mert rengeteg embert mentett ki, amikor 1838 márciusában elöntötte Pest-Budát a Duna.

Wesselényi szexuális étvágyáról és teljesítőképességről is legendák születtek, de ő volt Széchenyi István társa is, annak angliai tanulmányútján. Wesselényi ott vett bokszleckéket, de itthon is sportszerető volt, még ha igazi sportról nem is annyira beszélhettünk ekkor. Kolozsváron vívóiskolát alapított, rendszeresen lovagolt, és ami a korban nem volt annyira jellemző, úszni is tudott.

A Balaton a 19. században közepén kezdett a fürdőkultúra szempontjából is érdekes lenni, de ettől függetlenül a társasági élet központjaként működött egy-két városa, például Balatonfüred is, ahová Wesselényi is rendszeresen eljárt. A báró gyakran töltött órákat a vízben úszva vagy lebegve, állítólag a köznemesek jó részét meg is botránkoztatta ezzel. Finoman sem szólva volt divat akkoriban a testedzés. A Balaton mellet élők többsége például nem is tudott úszni.

Bár a Wesselényi úszását felfejtő tanulmányban Tóth-Bencze Tamás nem talált rá megfellebbezhetetlen bizonyítékot, széles körben elterjedt, hogy a báró úszva tette meg Balatonfüred és a Tihany között körülbelül négy kilométeres távot. Az öbölátúszás dátumában sincs egyezés, 1830-tól 1837-ig szórnak a közlések. Nagyjából csak annyi a biztos, hogy Wesselényi szeretett és tudott is úszni, amíg az egészségi állapota megengedte.

Ha átúszott Tihanyba, ha sem, a báró köré legenda nőtt, ahogy az Eötvös Károly Utazások a Balaton körül című művéből is kiderül.

Átússza a Balatont is, s két szemtanú beszélte nekem, aki látta, hogy egyszer úri barátainak tréfájára úszás közben meg is borotválkozott a Balatonon. Mennyi képzelet röpködi körül a nemzeti hős ünnepi alakját. Aki még a víznek is úgy tud parancsolni. Magyar ember nemigen adta fejét arra, hogy úszni tanuljon. Halnak, békának, csiborbogárnak való mesterség az. Jézus tudott menni a vizek hátán, ha ki nem kerülhette, de neki nem volt se paripája, aki lángot fúj; se négylovas hintaja, aki Zsibóról három nap, három éjjel Füredre ruccan. Wesselényinek pedig mindene van, s nemcsak menni, de borotválkozni is tud a vizek hátán, amit pedig még Jézus se tudott megcselekedni.

A dzsidáskapitány meghódította a Balatont

Wesselényi átúszásáról sosem kaphatunk bizonyosságot, de Szekrényessy Kálmán dzsidáskapitányra (a dzsidások körülbelül három méteres lándzsát használó könnyűlovasok voltak a hadseregben) már joggal tekinthetünk az első hivatalos Balaton-átúszóként. Szekrényessy nem aprózta el, a tavat legszélesebb pontján, Siófok és Balatonfüred között szelte át, a körülbelül 14 kilométeres távot 6 óra 40 perc alatt tette meg 1880. augusztus 29-én.

Vállalkozását nagy figyelem övezte, a füredi parton többezres tömeg várta. Ekkoriban az úszás már nem volt az a lenézett dolog, mint pár évtizeddel korábban. Divattá vált a sportolás, a vitorlázás és a tenisz mellett természetesen az úszás lett a Balaton sportja, aminek terjedését a főúri hajókon szolgáló angol és holland matrózok is segítették.

Szekrényessynek ma valószínűleg a Magyar Turizmus Ügynökség lenne a főszponzora, mert úszását imázsjavításként élte meg. „Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni.”

Az első átúszó sokat látott ember volt, a főúri családból származó katonatiszt bejárta a világot, Szentpétervártól Washingtonig, miközben habzsolta az életet. Estélyről estélyre ment a nők körében nagyon népszerű Szekrényessy. A dzsidáskapitány a harctéren is bizonyított, 1866-ban részt vett az porosz-osztrák-olasz háború custozzai csatájában. Beállt Garibaldi és Don Carlos spanyol seregébe, de harcolt a törökök oldalán az olaszok ellen is. Igazi reneszánsz ember, mert mindeközben arra is van ideje, hogy színdarabokat, verseket,néprajzi tanulmányokat írjon. Mellette fotóz és rajzol is. 

A távúszás felé Matthew Webb 1875-ös La Manche-átúszása után fordul. Úszni már tudott, apja bérelte többek között az 1850-es években a Császár- és a Rudas-fürdőt, és ezeken a helyen tanult meg Szekrényessy is úszni.

Elég hamar nágy távokat tett meg, 1875-ben a dán szigeteknél edzett, egy évvel később az Északi-tengerben körbeúszta a Helgoland-szigetet, aztán a Boszporusz következett. Majd átúszta a Szuezi-csatornát és a Gibraltári-szorost. 1879-ben ő lesz a Bodani tó első átúszója is. Ekkor már a Balaton-átúszásra is készült. 

Ebben az évben ajánl fogadást tiszttársainak, hogy bármely európai tóban rekordot állít fel úszva. Emiatt is esett a választása a Balatonra. 1880 nyara elég változékony volt, ahogy a mai Balaton-átúszásoknál is gyakran előfordul, Szekrényessy is tologatott a próba időpontján. Végül augusztus 19-én startolt el, olyan körülmények között, amikben ma nem lőnék el a rajtot, de minimum neonprénruhát húzna, aki próbálkozna. A Balaton vize 17-18 fokos volt és erősen hullámzott is. Szekrényessy azonban rendíthetetlen volt, legyőzte a hullámokat és oldalszúrását is. Ahogy közeledett Füred felé, egyre több csónak jött elébe, többek között Andley Gosling angol konzul is üdvözölte. A parton nagy tömeg várta, mozsárlövésekkel, ovációval köszöntötték. Az olasz király unokahúga, Ramavetta Margit virágcsokrot adott át az úszónak, aki később feleségül is vette a nőt. Az úszóra elég nagy fogadásokat kötöttek, összesen 140 ezer forintyi összegette tettek fel rá vagy ellene.

Szekrényessy teljesítményének híre bejárta Európát, Angliából például egy aranyserleget is kapott elismerésként, sok lap beszámolt az átúszásról. Persze itthon nem volt mindenki elájulva tőle. Mikszáth Kálmán is elég gúnyosan fogadta. „Szekrényessy a Balatont úszta át. Órákon körösztül ott lubickolt a nyomorult vízben, s mégsem változott el se csukává, se durbinccsá - pedig megérdemelte volna. Mert amelyik ember, ember, ne kívánkozzék békának."

Szekrényessy még háromszor úszta át ezután a Balatont, 1885-ben közel egy órát javított idején, 5 óra 47 perc alatt sikerült átérnie. Utoljára, 49 évesen, 1895-ben úszott, akkor már több mint nyolc órára volt szüksége. Úttörő vállalkozásával hagyományt teremtett, még hosszú évtizedekig (1948 és 1967 között folyamatosan) megrendezték a Siófok és Balatonfüred között versenyt, ami az ő nevét viselte, de a távja miatt nem lehetett az amatőrök rendezvénye, csak néhány tucatnyi résztvevője volt.

Források:

• Nemzeti Sport, 1997. augusztus 8-ai lapszám
• História, 1999., 5-6. szám, Szekrényessy Attila: A Balaton-átúszások története
• Magyar Hírlap, 2008. november 29., 279. szám, A Balaton első hős átúszója
• Füredi História, 2016., XVI. évfolyam, 3. szám, Wesslényi Miklós úszásai a Balatonban

(Borítókép: Fortepan /  1906. Magyarország, Balatonfüred szemben a Tihanyi-félsziget. / ADOMÁNYOZÓ: MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM / DIAGYŰJTEMÉNY)