Személyes emlékekkel köszönt el Székely Évától a lánya és több más volt olimpikon

A Farkasréti temetőben szerdán utolsó útjára kísérték Székely Éva olimpiai bajnok úszót, aki február 29-én hunyt el 92 évesen.

A gyászolók között családtagjai mellett ott voltak a sportág kimagasló egyéniségei, az olimpiai bajnokok közül Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Kovács Ágnes és Risztov Éva. A búcsúztatáson részt vett Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, korábbi olimpiai ezüstérmes úszó, a szintén olimpiai aranyérmes Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke is.

Az olimpiai család nevében a birkózó Hegedűs Csaba, a játékok történetének 100. magyar aranyérmese mondott beszédet. Felelevenítette, hogy Székely Éva kilenc évesen, a csillaghegyi strandon Csík Ferenc 1936-os berlini olimpiai győzelmét a rádión hallgatva döntötte el, hogy egyszer ő is aranyat szerez a játékokon. Megjegyezte, az 1941-es országos bajnokságon minden mellúszó számot országos csúccsal nyert Székely, aki zsidó származása miatt a fasiszta törvények értelmében 1945-ig a lábát sem tehette be az uszodába. Az 1952-es helsinki olimpia előtt súlyos gyomorhuruttal küszködött, de saját szervezetét sanyargatva gyógyította ki magát, hogy valóra váltsa álmát.

"Sokszor igazságtalannak tartom, hogy a sportvilágban általában daliás férfiakat neveznek meg példaképeknek, de én Évát személyesen ismerve, tisztelve és szeretve azt gondolom, hogy Székely Éva, mint nő is ezek közé sorolható" - mondta Hegedűs, aki kiemelte, Székely rendszeresen 5000 méter pillangóúszással terhelte magát a felkészülési időszakban.

Hegedűs elmesélte, ő maga a súlyos autóbalesete után Székely Éva lánya, Gyarmati Andrea javaslatára ment le a Testnevelési Főiskola uszodájába, ahol a legendás úszó készített neki edzéstervet a rehabilitációhoz, és ezzel további két Európa-bajnoki aranyérmének megszerzésében játszott szerepet.

Az úszótársadalom képviseletében Hargitay András korábbi szövetségi kapitány, háromszoros világbajnok búcsúzott. Kiemelte, hogy Gyarmati Andreával együtt versenyeztek, a két család - főleg az édesanyák - viszonya pedig az 1969-es bécsi ifjúsági Európa-bajnokság után vált szorossá.

Az olimpiai ezüstérmes Gyarmati arról beszélt, életének legboldogabb 12 éve volt az az időszak, amikor édesanyja volt az edzője.

Mert te, anyu, a létező lehető legjobb tréner voltál a világon. Megszerezted a magad versenyzői tapasztalatát, remek érzéked volt az egészhez, képezted magad és fantasztikus ötleteid voltak

- elevenítette fel emlékeit Gyarmati. Szerinte jellemző édesanyjára, hogy pont az olimpia évében, ráadásul annak is a legkülönlegesebb napján, február 29-én ment el.

Székely Éva pályafutása csúcsára 1952-ben, a helsinki olimpián ért fel: úgy nyert aranyat 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként végigpillangózta a távot (amit az akkori szabályok lehetővé tettek). Olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.

Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963); Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál); Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986) és Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is. (MTI)

(Borítókép: Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó beszél édesanyja Székely Éva olimpiai bajnok úszó a Nemzet Sportolójának búcsúztatásán a Farkasréti temetőben 2020. március 11-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)