Megint bejelentkezünk az olimpiai aranyra

A pekingi olimpiai győzelem után nem volt olyan világverseny, amelyiken a férfi vízilabda-válogatott érmes lett volna.

Mindenki abban bízik, hogy ez a sorozat most megszakad, mert a csapat erős, tele van jó és egyénileg igen képzett játékosokkal. A játékosok is elvárják önmaguktól a jó szereplést, és Kemény Dénes is sokkal bizakodóbb, mint a ciklusban bármikor. A dobogó olimpiai kvótát is ér, és nyilván nem eshet meg az a szégyen a címvédővel, hogy selejtezőre kényszerüljön. (Ha a már kvótás szerbek érmesek, akkor a negyedik hely is elég a londoni olimpiára.)

Kásás Tamás ugyan nem tért vissza, ezzel mégsem annyira kompakt a csapat, mint lehetett volna – védekezésben eggyel biztosan kevesebb gólt számított volna a jelenléte -, de a négy korosztály jól kiegészíti egymást.

A legfiatalabb, Varga Dénes egyenesen azt mondta, szeretné a csapatot győzelemre vezetni valamennyi meccsen, mert nincs még vb-aranya. A Rijeka 23 éves játékosának hangzatos kijelentése mögött van tartalom is, jó szezont zárt, és külföldön érezhetően jóval több a felelősség rajta, mint a Vasasban volt. Jó versenyzőtípus, a felelősséget inkább élvezi, feldobja a lehetőség. Varga lehet az, aki a kulcsmomentumoknál a fontos gólokat lövi, rá annyira még nem figyelnek a legnagyobb riválisok.

És hogy kik lehetnek a további főszereplők? Nagy Viktor lett az elsőszámú kapus, a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zoltán a cseréje, aki emiatt nem sértődött meg. Nagy sokat fejlődött, le is higgadt valamelyest, az elmúlt évekhez képest igen fontos, hogy két ilyen megbízható kapusunk van.

Biros Péter 35 évesen élete egyik nagy vágyát elérte idén, bajnok lett az Egerrel, abszolút húzóember a válogatottban is, eredményessége szembetűnő. Hosnyánszkynak is voltak kimagasló meccsei a szezonban, ha váratlan csavargóljaira nem is számíthatunk minden meccsen, az emberelőnyök kihasználásánál is nagyon hatékony lehet. Pekingben elsősorban a védekezésben számított rá a kapitány, szinte nem is játszott egy meccset sem végig, most már elsősorban nem a rombolás, hanem az építkezés a feladata.

A jobb oldalon Madaras Norbert és a visszatérő Kis Gergő helye megkérdőjelezhetetlen, tökéletes kiegészítik egymást. Centerben Steinmetz Ádám szintén visszatért, gerincsérve után jó formába is lendült. Hárai Balázs pedig megmutathatja, tényleg övé a jövő. Szivós Márton is kulcsszereplő lehet, klubjában meccseket döntött el, univerzális játékos, több poszton bevethető.

Tavaly még törékeny és sérülékeny volt ez a csapat, a legjobbak nem tudtak eleget pihenni, mert bent kellett lenniük a medencében a középcsapatok ellen is, másként nem tudtunk a gyengébbeket sem verni biztosan. A gyengébbek ellen most már tartalékolhatnak a legjobbak. Peking előtt nem jelentkeztünk be torna győzelemmel az olimpiai aranyra, most akár még ezt is pótolhatjuk.

A kapitány szerint ha a csapat valós tudásának nyolcvan, vagy még inkább kilencven százalékát nyújtja, akkor bárkit legyőz. Ha ez a százalék csak ötven vagy hatvan közeli – az ellenfél nem enged többet -, akkor a topcsapatok ellen kikaphat.

A topcsapat alatt a fogadóirodák szerint a három délszláv értendő, elsősorban a szerbek, utánuk Horvátország, végül Montenegró. Magyarországot a negyedik helyre teszik a végső győzelemre esélyes csapatok közt. Érdekesség ugyanakkor, hogy az első meccsen mégis a mieink győzelme értéktelenebb, mint a montenegróiaké, vagyis favoritként számolnak velünk.

Amikor Pekingben olimpiát nyertünk, Montenegróval kezdtünk, három góllal is vezettünk, de döntetlen lett. Akkor Kemény úgy nyilatkozott, a magyar lélek nem gépies, nem tud döngölni. Döngölés talán most sem várható el, de a siker vagy legalább a pontszerzés létfontosságú lenne, mert a csoportelsőnek nem kell játszania a nyolcba jutásért, és a negyeddöntőben könnyen verhető csapat jönne, a legjobbakkal a legvégén kellene játszanunk.

Ha nincs meg az első hely, érdemesebb a harmadikon kikötni, mert akkor az Egyesült Államok vagy Olaszország jöhet a negyeddöntőben, nem pedig Horvátország.

A magyar válogatott pihentebb a riválisainál, mivel nem vett részt a Világligában. A szerbeknek most kellene harmadszor felpörögniük két hónap alatt, ami nem egyszerű feladat, hiszen a Partizan megnyerte az Euroligát, a válogatott pedig a Világligát. Ha nem lesznek annyira frissek a döntő helyzetekben – elsősorban fejben -, akkor az ennek tudható be.

Mentálisan a magyar válogatott sokat lépett előre, remélhetőleg Sanghajban is lesznek ennek jelei. Az mindenesetre biztató, hogy az utolsó előtti felkészülési meccsen, Szingapúrban 12-11-re vertük Szerbiát. Kicsit sok a 11 kapott gól, de a szerbek nem túl gyakran szoktak tíz gól felett kapni. Ezért erős és számottevő a magyar válogatott.