Kiss Gergő: Szóljatok, ha már ciki vagyok

A magyar vízilabda-bajnokság hatodik helyén áll a Groupama Honvéd férfi csapata, amelyikben van két válogatott játékos, de nem a három olimpiai bajnokról (Gergely István, Steinmetz Barna, Kiss Gergő) van szó.

„Újra élcsapattá szeretnék felhozni a Honvédot, és nagy eredmény, hogy itt tartunk, hogy hitelesek vagyunk a szponzorok előtt, és most az OTP Alapkezelőt is meg tudtuk nyerni a céljainkhoz” – mondta a három olimpián győztes Kiss, aki London óta már nem tagja a megfiatalodó nemzeti csapatnak.

Megható mondattal folytatta: „ez az utolsó nagy szerepem, szakmailag és emberileg szeretnék hozzátenni a fiatalokhoz.”

A Honvédban ugyanis korosztályok hiányoznak, mert vannak a hozzá hasonló nagy öregek, akik éveken át uralták nemcsak a hazai meccseket, hanem a világban is meghatározó szerepet töltöttek be. Vannak nagyon fiatalok (91-93-as születésűek), a köztes évjáratok egy-két kivétellel kimaradtak.

„Talán mondhatjuk ezt küldetéstudatnak. Nagyon büszke voltam, amikor a magyar válogatottban játszhattam, nem számított semmi más, biztosítás, kisebb sérülés, pénz, semmi. Az utolsó csepp véremig küzdeni akartam Magyarországért. Miután ezt már nem tehetem meg, kikristályosodott bennem, hogy önzetlenül át kell adni a tudásomat, ahogy én kaptam másoktól annak idején. Mert nemcsak jó passzokat kaptam, hanem tudást és tapasztalatot is. Most pedig itt az idő a fiatalok felkészítésére. Van, hogy este hívnak, mert az uszodában nem mertek tőlem megkérdezni valamit. Örömmel veszem fel ekkor is a telefont, mert ha megtisztelnek azzal, hogy éppen tőlem kérnek tanácsot, akkor illik nagyon komolyan venni. Hiszen a mi életünk klasszikusan nem hétköznapi, hogy elvégezzük az egyetemet, utána elhelyezkedünk, feljebb és feljebb lépünk, és 35-36 évesen pedig már középvezetők leszünk. A fiatalok is tudják, nem a megszokott előmenetel vár rájuk. Szeptemberben már 36 leszek, de még nagyon motivál, hogy egy újabb hároméves szerződést kössek” – fejtette ki.

Ezek után egy megdöbbentő adatot hozott szóba. Mivel 16 és fél éves kora óta válogatott kerettag, az életének több mint a felét a magyar válogatottban töltötte. A 2010-es évet műtétei miatt kihagyta, egyébként egyszer sem hiányzott.

„Amikor még úttörő voltam, és nyakkendőt kötöttek a nyakamba, vagyis 10-11 évesen megfogadtam, hogy jogász leszek és olimpiai bajnok. Mindkettő sikerült. Nem akarok a számok hatása alá kerülni, de talán jelentenek valamit. Azt mondtam a csapatomnak, a családomnak is, majd szóljanak, ha már nagyon ciki leszek. Akkor abba fogom hagyni. De most még külön őrzőt kapok, figyel rám az ellenfél, ezért még maradok. De most még örömet okoz, ha látom egy csapat formálódását, egy jó taktika kidolgozása is boldoggá tesz. És persze a győzelemnek is tudok örülni. Egész életemben a munkából éltem, mert a rosszabbik kezemmel nem dobtam tíz gólt, mi több, a nagylábujjammal sem pöccintettem a kapuba a labdát szezonokon át. Túlvagyok a legjobb éveimen, de még büszke tudok lenni egy-egy meccsre mind a mai napig. Emellett pedig szeretem és élvezem” – jelentette ki.