Vulgárisan adtuk ki magunkból, mit nem szeretünk a szerbekben

A Decker-testvérek tavaly világbajnoki aranyat nyertek a vízilabda-válogatottal Barcelonában, de akkor még nem voltak meccset befolyásoló erők, mint most.

A margitszigeti Európa-bajnokságon a kapus Decker Attila és Decker Ádám nélkül nem vertük volna meg a szerbeket, igaz, gyorsan hozzá kell tenni, hogy a csapatnak nem volt gyenge pontja, mind a 13-an kitettek magukért.

Decker Attila 19 lövésből 13-at fogott, ami 68 százalékos hatékonyságnak felel meg, ez fantasztikus, a kiváló és odaadó védekezés mellett ez a magyarázata, hogy lőhettek csak hat gólt a szerbek. Nagy tornán ilyen kevés találatot utoljára 2008-ban produkáltak, az olimpiai elődöntőben ki is ejtették őket az amerikaiak.

„Hogy csodakapus lennék? Csapat nélkül nem tudtam volna így védeni” - mondta a 26 éves Decker Attila szerényen a meccs után.

Hozzátette, két góllal vezettek az első negyed végére, de nem volt ez könnyed meccs, mert majdnem beledöglöttek. "A szerbek ellen, ha megalszik a tej a szádban, semmire sem mész. Transzban kell lenni, hogy lássák a szemeken, mindenért meg kell szenvedniük. Védtem már ellenük, nem először kaptam meg a lehetőséget, tudtam, hogy mire számíthatok. De azt jó volt látni, hogy ők nem mindig tudták, mire számítsanak. A végén már kissé tanácstalannak is éreztem őket."

Kifejtette, az a nehéz egy ilyen sorozatban, hogy meg kell újulni minden ilyen meccs után. Még egyszer lehet csinálni ilyen százalékot, de háromszor már kifejezetten nehéz.

„Gratuláltam neki, persze. Meg azt is mondtam neki az örömmámorban, hogy felnőtt a feladathoz. Jellemző volt rá régebben, hogy túlidegeskedik egy ilyen fontos meccset, de most egyáltalán nem ez történt. Inkább azt láttam most a szerbeken, hogy nincs itt keresnivalójuk, mert az öcsém nem hagyja őket élni. Büszke vagyok az öcsémre nagyon, de azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot” - ezek már a báty, a három évvel idősebb Decker Ádám szavai, aki egy gólig jutott.

A második magyar gólt előnyből húzta be, ami jelentősen megnyugtatta a csapatot az első negyed vége előtt pár másodperccel, mert így 2-0-val mehettek szusszanni.

De emellett is igen fontos szerepe volt, mert Hárai végleges kiállítása után nemcsak védekeznie kellett, hanem támadnia is centerben a hajrában.

És nem utolsósorban: „ha ő bent van a vízben, attól megnyugszom. Most is ez történt, amikor nekem úszott fejjel a hajrában Dusko Pijetlovics, tudtam, nem lehet bajom, mert jön Ádi és letépi a fejét” - ezek már ismét a kapus mosolygós szavai voltak.

Mindketten utaltak rá, hogy volt egy közös beszélgetése a csapatnak még szerdán, a meccs előtt. Ezen a pszichikai tréningen nagyon sok eddig elfojtott indulat és feszültség is felszabadult, ami jól fel is tüzelte a csapatot. Szükség is volt erre, mert 2010 óta nem győztük le a szerbeket, de a mostani csapatból akkor még csak ketten-hárman voltak jelen

„Elmondtuk, olykor vulgáris szavakkal, mit nem szeretünk a szerbekben. Ennek ki kellett jönnie. Elmondtuk, kinek mit jelent ez a meccs. Személy szerint egy embert nem szeretek, őt ezután sem fogom, de az maradjon az én titkom, ki ő” - összegzett a kapus, akit egy este alatt megismert az egész ország.

A 16-10 kiállítási arányt - nem mi kaptuk a többet - szóba sem akarták hozni, egyikük sem. Így még komolyabb a 8-6-os magyar siker.

Szombaton a németek jönnek, hétfőn a horvátok, ha mind a két meccs meglesz, automatikusan megvan a jövő pénteki elődöntő is, játszani sem kell érte, lehet regenerálódni.