A világ leglátványosabb láthatatlan sportja

„A víz alatti rögbi elismert sport, nemzetközileg nem a FINA-hoz, hanem a legrégebbi búvárszövetséghez, a Jacques Cousteau által alapított CMAS-hez tartozik, miként a víz alatti hoki is. Mintegy 30 országban űzik. A technikai búvársportok közé tartozó uszonyos úszósportban Magyarország a világ élvonalába tartozik, rólunk ez egyelőre nem mondható el" - meséli a vlv.hu-nak Kalácska Zoltán ügyvédjelölt, az egyetlen magyarországi csapat, az UWR Tiszavirág SE képviselője, aki évek óta harcol a sportág hazai megismertetéséért.

A vízilabda, a víz alatti hoki és a víz alatti rögbi közül ez utóbbi a leglátványosabb. Ezt nem elfogultságból, hanem tapasztalatból mondom, ugyanis mindhármat kipróbáltam.

A mozgás itt teljesen szabad, háromdimenziós, oldalra, lefelé és fölfelé is tér van a passzolásra, a cselezésre, éppen azért, mert megfelelő mélységű, 4-5 méteres medence vizében játsszák. A kapu egy fémkosár, ebbe kell bejuttatni a labdát, ami sós vízzel töltött egyszerű gumilabda. (A sülyedése meghatározott mértékű, a benne lévő sóoldat töménységétől függ.)

A vízben hatan-hatan játszanak egymás ellen, felszerelésük búváruszony és könnyűbúvár pipa, amivel egy kis tartalék levegőhöz juthatnak. További hat-hat csereember ül fent, a medence partján, a kispadon. A labdát nem lehet kiemelni a vízből és csak azt lehet támadni, akinél a labda van. Aki birtokolja és elfogy a levegője, legrosszabb esetben elengedi a labdát és feljön a levegőre. A felszerelést nem szabad támadni. A felesleges vagy túlzott mértékű agresszió sem megengedett, de persze bírója válogatja, hogy mennyi fér bele.

A másik bordájának a puhítása ököllel - ez például már túl sok.

A medence mérete korlátok között van. A budapesti, a Hajós műugrómedencéje a Margitszigeten a nagyobbak közé tartozik, 4,5x8x20 méter, ez a jól úszóknak kedvez. A játékidő attól függ, hogy melyik liga milyen osztályáról van szó.

„Abban a nemzetközi ligában, a cseh ligában, ahol mi játszunk, és ahol hat ország vesz részt, az első osztályban a játékidő kétszer 15 perc, ami nagyon hosszúnak számít. A másodosztályban csak egyszer 15 perc."

Gólnál a bírók hang- és kézjelzéssel jeleznek a víz alatt. Emellett fentről is látszik, hogy gól után újra alapállásba helyezkednek a csapatok. A játék nagyon intenzív. A légzést visszafogva kell folyamatosan úszni, cselezni, esetleg ütközni, ez nagyon fárasztó, megterhelő. A sűrű cserére azért is szükség van, hogy folyamatosan megmaradjon a játék sebessége. Ha valaki elfárad, vagy nem kap levegőt, kiugrik a vízből és a csereember máris ugrik be a helyére. Így nincsenek olyan időszakok, amikor az emberek csak lebegnek a víz felszínén, levegő után kapkodva.

„Kívülről nem lehet látni semmit. Ha valaki a medence szélén áll, csak azt látja, hogy időről időre felbukkannak fejek, kifújják a pipájukból a vizet, levegőt vesznek és újra lebuknak. Másrészt viszont, akár játékosként, akár víz alatt nézve a fejleményeket, olyan ez, mint egy akciófilm. Valamelyik irányból berobban egy játékos, az uszonyok segítségével nagyon gyors mozgással megtámadja ellenfelét, akinél a labda van, az pedig igyekszik bármely irányban menekülni vagy passzol - a dobás a víz alatt három-négy méteres távolságba jut el."

„Úgy kell elképzelni, mintha egy hagyományos labdajáték szereplőit nem kötné a gravitáció, vagy legalábbis a megszokott gravitációhoz képest sokkal kisebb erő hat rájuk, ez megkönnyíti a mozgást, ami pedig teljesen más keretet ad a játékhoz, mint a szárazföldön. Az úszástechnikától és a labdaérzéktől függ, hogy ki mennyire jó, milyen trükkösen mozog a labdával."

A sportág eladhatóságához, népszerűsítéséhez plexifalra, és speciális kamerarendszerre van szükség. „Ez nem jelent jelent horribilis beruházást. Németországban már készültek tervek, néhány millió forintból megvalósítható olyan medence, amelynek oldalfalán keresztül nézni lehet a játékot. Népszerűsítő videófilmeket mi is összevágtunk már edzéseken, ezek nagy sikert arattak az interneten.

Gyakorlatilag amatőr sport, de sok országban kapnak állami támogatást, az osztrákok, a csehek, a németek, az olaszok, a törökök is egészen máshogy vannak eleresztve, mint mi, akár a medencék szempontjából, akár az állami támogatást tekintve. Nálunk most kellett emelni a havii tagdíjunkat 7 ezer forintról 8 ezerre, ezért hetente kétszer van edzéslehetőség a Hajósban. A versenyek költségeit is mi fedezzük, mert ez a szívügyünk. Abszolút szenvedélyből és lelkesedésből csináljuk. Reméljük, hogy egyszer nagyobbra növünk, de ahhoz már kell majd egy pleximedence."

A legnagyobb probléma az ismeretlenség. „A heti két edzésünket - dolgozó emberekről lévén szó - az esti órákban tartjuk, amikor már a kutya sincs a Hajósban. Amikor a budapesti vízilabda Eb-re a Vodafone felhúzott egy plexifalú medencét a belvárosban, a Petőfi téren, elképesztő energiákat fordítottunk arra, hogy bejussunk, játszhassunk közönség előtt egy bemutatót, de nem jött össze. Egyetemi sportösztöndíj sportági listájára is megpróbáltunk felkerülni, sikertelenül."

Az elsődleges cél az, hogy megismerjék ezt a sportolási lehetőséget az emberek, ne csak 50-60-an legyenek a víz alatti rögbisek. „Addig nem fog jönni senki se játszani, amíg nem tud rólunk, hiszen ez nem az a sport, ami ott zajlik az emberek szeme előtt, amit ki lehet vinni utcákra, terekre, a Városligetbe. Kötve vagyunk egy adott méretű medencéhez és a rendelkezésre álló pályaidőhöz."

Az elsődleges vízi csapatsport mindig a póló lesz Magyarországon, de azok számára, akik kihullanak a vízilabdázásból, mert esetleg nem annyira tehetségesek, alternatív sportolási lehetőséget nyújthatnak.

„Többen vízilabdáztak, mielőtt hozzánk jöttek. Ők is tanúsíthatják, hogy kiváló kiegészítő sport vagyunk a vízilabdát űzőknek. A nyáron elkezdtünk beszélgetni Gergely Istvánnal arról, hogy csinálnánk egy közös játékot, bemutatómeccset, amelynek során a vízilabdázók kipróbálhatnák a víz alatti rögbit. A mi sportunk valamivel alaposabb úszástudást igényel, az uszony miatt kicsit jobb ütemérzékre, pillangós lábmunkára van szükség, de különben nagyon hasonló a két játék. Mind a kettőhöz ugyanaz a típusú kondicionálás kell, ugyanazokra a készségekre, képességekre van szükség.

Csapatjáték, labdajáték, jól kell tudni úszni, nagyon küzdelmes, abban az értelemben is, hogy benne van a fizikális jelleg, az erős harc a vízben.

Amiben különbözik a kettő, az tényleg a 3D-s mozgási lehetőség és - bár ezért lehet, hogy néhány pólós megharagszik: - nálunk talán kicsit nagyobb jelentősége van a taktikának. Pontosan azért mert ez egy szabad tüdős sport, a legjobb játékos is meghal, ha elfogy a levegője, fel kell jönnie a víz felszínére. Feljön - a kapu pedig üresen marad. Ez a fizikai, biológiai sajátosság nagyon felerősíti a taktika szerepét.