Kemény Dénes: Katasztrófa közeleg a vízilabdában

2019.07.30. 18:58

A szombaton véget ért vízilabda-világbajnokságon még tizenhárman szerepeltek egy csapatban, az olimpián már csak tizenegyen lehetnek. Ha a szövetségi kapitányok két kapussal nevezik be a csapatukat, akkor mindössze kilenc mezőnyjátékosra olvad a létszám, vagyis az eredményeket is jelentősen befolyásolhatja, ha nem a legjobb felállásban játszanak a csapatok.

A vb-n nem volt olyan meccs, amelyiken háromnál több játékos pontozódott volna ki, de mivel kettővel nagyobb volt a keret, jobban megoszlottak a büntetések. Az olimpián könnyebben jöhet össze négy játékosnak is a kritikus három kiállítás, ha pedig ez előfordul, akkor egy csapatban a cserekapusnak a mezőnyben kellene játszania. Legrosszabb esetben az is összejöhet, hogy valamelyik csapatban öten játszanak, és állandó emberhátrányban lesznek a hajrában.

20190516181330 5K8A9952
Fotó: Németh Sz. Péter

Az olimpiai szabály egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy a 11 játékos mellett még ketten ott lehetnek Tokióban, de nem lakhatnak az olimpiai faluban.

Kemény Dénestől, a FINA edzőbizottságának alelnökétől megtudtuk, hogy a szervezet folyamatosan tárgyalt a koreai Kvangdzsuban a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB), hogy

  • a cserék lakhassanak a faluban;
  • lehessen kapust cserélni

A NOB azonban kevés rugalmasságot mutatott eddig. Pedig a FINA-nak van ereje, mert jelenleg 47 aranyat osztanak szét a vizes sportágakban, míg a nagy rivális atlétikában eggyel kevesebbet.

A helyzet úgy állt elő, hogy azt szerették volna elérni, a nőknél ne csak nyolc, hanem tíz csapat lehessen.

Erre a NOB rábólintott, ennek az volt az ára, hogy 11 fős csapatok lettek.

Vagyis a vízilabda 22 játékoshelyet összességében elveszített. Ha tizenkettőre vitték volna le a csapatok létszámát, akkor mindössze két hely veszett volna el. Ami 10 ezres sportolói létszámnál egyáltalán nem szembetűnő.

„Tizenkét játékossal egyszerűbb is lett volna gazdálkodniuk az edzőknek. A saját tapasztalatom is azt mutatta, amíg kapitány voltam, hogy egy játékos általában kevesebbet játszott a többieknél.”

Kemény úgy gondolja, hogy a játék felgyorsítása egyértelműen kedvező előrelépést hozott, a bírói felfogás megváltoztatása valamint, hogy több kiállítást ítélnek, és a létszám lecsökkentése, összességében katasztrófát okozhat. Ezért vannak most tárgyalások.

Jelenlegi állás szerint, aki 10+1 kapussal vállalja a meccset, annál a cserekapus nem ülhet a cserepadra. Van egy olyan vízió, bármennyire is extrém helyzet, hogy a cserekapus a bemelegítő medencében gyakorol, a kivetítőn nézi a meccset, és aztán ha szükség van rá, akkor máris aktivizálhatja magát, és beugorhat a medencébe.

Egy másik helyzet, aminek könnyen realitása lehet. A játékvezető próbál nem beleavatkozni a végkimenetelbe, mérlegel, inkább nem ad kiállítást érő büntetést, amikor azt kellene tennie.

Ezzel felbátorítja a védőket, és akár még sérülést is okozhat.

Az orvosi bizottság, amelyikben a holland olimpiai bajnok úszó, Pieter van den Hoogenband édesapja is benne van, épp ezért az egészséges játékosok védelme mellett érvelt a NOB-nál. Ez is indokolná, hogy még egy hellyel többet kapjanak. De egyelőre nem tudni, milyen eredménnyel zárulnak a tárgyalások.

A magyar csapatok legközelebb januárban próbálkozhatnak az olimpiai részvétel kivívásával, Budapesten rendezik ugyanis az Európa-bajnokságot, ahonnan győztesek azonnal ott lehetnek Tokióban. HA akkor nem sikerül, a márciusi olimpiai selejtezőkről lehet eljutni az ötkarikás tornára.

Bíró Attila nem véletlenül próbálkozott Gyöngyössy Anikóval a mostani vb-n, aki két éve még kapus volt, most centerben, védőként vetette be. A hozzá hasonló sokoldalú játékosok szerepe könnyen felértékelődhet a közeljövőben.