Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

A kalózok forradalma

2009.12.03. 10:10 Módosítva: 2009-12-03 10:16:28
Lawrence Lessig, Richard Stallman, Karl Marx és Sir Frances Drake tanai egyszerre hathattak a legújabb digitális jogi charta aláíróira, akik november elején Barcelonában fektették le az információs forradalom alapjait. Már ha ebből forradalom lesz.

„Egy forradalom kellős közepén vagyunk” – így kezdődik az a nyilatkozat, amelyet az innovációról, a kreativitásról és a tudáshoz való hozzáférésről adtak ki a november elején Barcelonában megrendezett Szabad Kultúra Fórum (FCF)  résztvevői: művészek, hekkerek, digitálisszabadság-harcosok és politikusok, magánszemélyek és szervezetek, összesen hetvenen.

A forradalom természetesen a digitális forradalmat jelenti, azt a kort, amelyben a charta szerint „megszűnik az ember elszigeteltsége és erőtlensége, megnyílt az út az együttműködés, a részvétel és a döntéshozatal előtt. A digitális technika megszüntette a földrajzi határokat, a gondolatok és a tudás szabadon áramolhat.”

Mármint elméletben. A gyakorlatban ugyanis rengetegen állnak a fejlődés útjába. A szórakoztatóipar, az infrastruktúra- és tartalomszolgáltatók, sőt az egyes kormányok a charta szerint még mindig a tartalommal és az eszközökkel folytatott hiánygazdálkodásból húznak hasznot, és ez a társadalmi fejlődés útjában áll.

fcf

„A magánérdekek közérdekek elé helyezése korlátozza az oktatást, a kultúra és a tudományt, a kifejezésszabadságot, és ez visszatartja a társadalmi fejlődést.” – állítják a kiáltvány aláírói, köztük az amerikai Electronic Frontier Foundation, a francia Quadrature du Net, Amelia Andersdotter, a svéd kalózpárt EP-képviselője és a magyarországi székhelyű Open Standards Alliance.

Gördülékeny forradalom

A forradalom gördülékenyebbé tételére a charta több javaslatot, sőt követelést is megfogalmaz. Ezek közül az egyik legfontosabb, bár a legködösebb is egyben, hogy az innovációt, a kreativitást és a tudáshoz való hozzáférést csak szigorúan meghatározott esetekben lehessen korlátozni. A charta limitálná a szerzői jogi védelem alá eső művek számát, széles körben elérhetővé tenné a közkincsnek (public domain) számító alkotásokat, és lazítana minden olyan létező szabályon, ideértve az adatbázisok Magyarországon is érvényes sui generis minősítését, amely korlátozza az információhoz való hozzáférést.

„Az internethozzáférés alapvető fontosságú a tanuláshoz, illetve a kifejezésszabadság, a kommunikáció praktikus és értelmes gyakorlásához” – írja a charta, és ennek érdekében teljes mellszélességgel kiáll a szabad hozzáférés és a net neutrality, vagyis a hálózati semlegesség néven ismert elv mellett. Ez utóbbi szigorú értelemben azt jelenti, hogy a szolgáltatók nem diszkriminálhatnak bizonyos adatfajtákat, vagyis nem részesíthetik előnyben az emailt a videóval, vagy a legális streamet a torrenttel szemben; tágabb értelemben azt, hogy mindenféle szűrés és tartalomtiltás ellenkezik a charta által emlegetett  információs alapjogokkal, és az ilyesmit csak bírósági ítélet alapján lehetne engedélyezni.

A másolás joga

A charta külön fejezetben foglalkozik az úgynevezett szellemi tulajdonnal, köztük a szerzői jogokkal és szabadalmakkal. Az aláírók kiállnak az idézet, a magáncélú másolás és a szabad felhasználás (fair use) mellett. Követeléseik szerint a magánember jogait nem szabad felülírnia a szerző exkluzív jogainak, és ha egy mű egyszer nyilvánosságra került, ne kelljen a felhasználására engedélyt kérni vagy azért fizetni, feltéve, hogy mindez magáncéllal és nem haszonszerzés céljából történik.

Ugyanilyen fontos a charta szerint az oktatás, hiszen, mint a kiáltvány fogalmaz, „az imitáció a tanulás kezdeti pontja. A tudás másolása és megosztása így bármely tanulási folyamatban alapvetően fontos.”

De ha megszűnnek a szerzői jogok, mi készteti majd alkotásra a szerzőket, a művészeket? Ezen a ponton a charta meglehetősen homályos fogalmakkal operál: bevezeti ugyan a minimálbér, az igazságtalan szerződések és a gazdasági érdekek fogalmát, de azon kívül, hogy a szerzőknek járó pénz begyűjtésére és újraosztására jogdíjbegyűjtő társaságok felállítását javasolja, nem igazán magyarázza meg, hogyan képzeli a több évszázados szerzői jogi rendszer reformját.

A társadalmi átalakulás legfontosabb terepe és egyben alakítója a chartából kibontakozó program szerint a commons lenne, vagyis a olyan önszabályozó közösségek együttese, amelyek a közjó érdekében gazdálkodnak erőforrásaikkal. A commons e szerint az elmélet szerint igyekszik egyenlő hozzáférést biztosítani az erőforrásokhoz, és alapvető társadalmi méltányosságot biztosítani minden tagjának.

A chartában eddig ismeretlen elemet vagy új felvetést nem sokat találni. A digitális commons fogalmát ebben a kontextusban  Lawrence Lessig élesztette újra a Creative Commons szerzői jogi rendszerrel (amiért ellenfelei rendszeresen kommunizmussal vádolják), a szabad szoftvernek a chartában szereplő definíciója  Richard Stallman őshekkertől származik, a többi meg egy kis neomarxizmussal elegyített kalózizmus.

És bár a digitális, az információ meg az internet nagyjából egy fogalmi körbe tereli az innen-onnan egybegyűjtött nézeteket, reformjavaslatokat, a chartában egyelőre több a lelkesedés, mint a kohézió. Ebben a formájában kicsit kaotikus, kicsit ködös, ugyanakkor nem eszement módon radikális, a lehetőségekhez képest progresszív, és saját alapelveihez hűen teljesen transzparens. Aki szeretne részt venni a magyarításban, itt megteheti.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?