További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Az amerikai kormány ellencsapásától tart Julian Assange, a Wikileaks ausztrál származású alapítója, aki áprilisban nyilvánosságra hozott egy 2007-es bagdadi légicsapásról készült titkos katonai videót. Az amerikai Apache helikopterek által végrehajtott akcióban tizenkét iraki, köztük a Reuters két munkatársa veszítette életét.
Assange azt állítja, hogy azért üldözi a Pentagon, mert nyilvánosságra készül hozni a gyakran „garani mészárlásként” emlegetett amerikai akcióról készült videót. 2009. május 4-én az amerikai hadsereg légi csapást mért az afgán Garani (más átírásban: Granai) nevű településre. Bár a Pentagon hivatalos verziója szerint az akcióban 20-30 civil és 60-65 ellenálló veszítette életét, az afgán kormány szerint 140 civil áldozatot követelt a légi csapás. Egyes források szerint több mint 90 gyerek veszítette életét a faluban, és van, aki azt állítja, hogy a garani csapás volt a legtöbb civil áldozatot követelő akció azóta, hogy a külföldi csapatok 2001-ben bevonultak Afganisztánba.
Collateral
A garani videó ugyanabból a forrásból jutott a Wikileaks birtokába, mint a korábbi bagdadi lövöldözésről készült felvétel. Bradley Manning, az amerikai hadsereg tizedese egy volt hekkernek, Adrian Lamónak bevallotta, hogy ő csempészte ki a felvételt egy Bagdadhoz közeli katonai bázisról, Lamo pedig némi habozás után feljelentette az amerikai hatóságoknál a szivárogtatót. Manninget letartóztatták, és hetek óta Kuvaitban tartják fogva anélkül, hogy vádat emeltek volna ellene.
Az amerikai hadsereg korábban elismerte, hogy hibázott a garani akcióban: nem sikerült megkülönböztetnie a civileket az ellenséges fegyveres erőktől, így nem tudta minimalizálni a „járulékos kárt” (collateral damage), és ez civilek életét követelte. Bár Assange állítólagos üldöztetésére nem reagált az amerikai hadügy, a Pentagon egy névtelenséget kérő forrása azt nyilatkozta, hogy a kormány nem az újságíró fejére vadászik, csak beszélni szeretne vele. Assange-zsal korábban is történtek már furcsaságok – június elején a melbourne-i repülőtéren a határőrök negyedórára elvették az útlevelét, mert „viseletesnek tűnt” –, de nem világos, hogy az eset hivatalos zaklatás volt-e, vagy a fontos ügyekben nyomozó újságírókra néha jellemző paranoia számlájára írható.
Izland lesz az újságírás Mekkája?
Assange pénteken egy emailben arról tájékoztatta az Indexet, hogy „a jelenlegi körülmények miatt interjúadási képessége meglehetősen korlátozott”. Szóvivőjeként egy izlandi újságírót és egy parlamenti képviselőt nevezett meg: Kristinn Hrafnsson Bagdadban dolgozott az első lövöldözős felvétel hátterén, míg Birgitta Jonsdottir az új izlandi sajtótörvény-tervezet egyik beterjesztője. Az IMMI (Icelandic Modern Media Initiative) szándéka szerint a világ legerősebb sajtószabadság-ügyi törvényjavaslata: minden eddiginél nagyobb hangsúlyt helyez az újságírók forrásainak védelmére, a szólásszabadságra és a kormány átláthatóságának növelésére. Ha a június 15-én megszavazott javaslat alapján megszületnek – és a tervek szerint jövő februárban hatályba lépnek – az új törvények, Izland az oknyomozó újságírók és a Wikileakshez hasonló, titkos dokumentumokat közlő szervezetek Mekkájává válhat.
Assange a tervek szerint június 21-én Brüsszelben beszél az EU-képviselőknek az európai cenzúráról és a szólásszabadságot gátló tényezőkről.