Tekeredik a HP, Apple akar lenni

Miért is akarna a HP olyan lenni, mint az Apple? Mintha az erőtől duzzadó Fekete László egy nap bejelentené, hogy új edzésterve van, és mindent megtesz, hogy Woody Allenre hasonlítson. Miért is akarna egy hústorony vézna fickóvá töppedni? Hát mert Woodynak Manhattanben van milliós lakása, ráadásul folyton a legjobb csajokkal forgathat.

Nem a méret

A HP első ránézésre jóval nagyobb az Apple-nél: körülbelül ötször annyi gépet ad el, ráadásul árbevétele is háromszorosa. Látszólag nincsenek egy súlycsoportban, a HP otthoni termékekből álló forgalmának nagyobb része azonban olcsó nyomtatókból és alsó-középkategóriás számítógépekből áll össze, amiken kicsi a haszon (ahogy a vállalati megoldásokon is), így a cég nyeresége már csak kétharmada az Apple-ének, és tőzsdei értéke is jóval alacsonyabb: 107 milliárd dollár a 235 milliárddal szemben. Az Apple partikra jár a jobbnál jobb csajokkal, a HP meg csirkét eszik otthon a kredencen.

Nem volt ez mindig így, az Apple stratégiája e jó ideig biztos bukásnak tűnt: a Microsoft partnereivel, egyebek közt a HP-vel gyors növekedésnek indult a kilencvenes évek elején, míg a saját hardveren saját szoftvert kínáló cupertinói cég csak stagnált egy évtizeden át. A trendforduló valamikor 2003 környékén következett be: az Apple az iPodok és az OS X sikerének, és az abból fakadó általános elfogadottságnak hála növekedésnek indult, profitja szárnyalni kezdett, míg a HP az intenzív bővülési szakasz ellenére sem tudta úgy növelni profitját, mint konkurense.

A régi módszer elfáradt, mert hiába vette fel a versenyt sikeresebben az olcsó távol-keleti cégekkel a HP, mint a Dell, világosan látszott, hogy a low-end gépek piacán nehéz lesz ellenállni az olyan vállalatok nyomulásának, mint az Acer. A tajvani cég 2005 végén még csak a világ laptoppiacának 3,5 százalékát tudhatta magáénak, négy évvel később azonban már 14 százalékot kebelezett be, és a növekedés görbéje még mindig meredek.

A HP tehát csökkenő profit mellett versenyez egy olyan piacon, ahol az olcsó, de javuló minőségben gyártó távol-keleti vetélytársak mellett egyre nehezebb versenyképesnek maradni, míg a nagy profitot hozó prémiumszegmensből teljesen kimarad.

A probléma nem új, és a HP vezetősége már évek óta tud arról, hogy a drága gépek felé érdemes nyújtózkodni, próbálkoztak is a kitöréssel. Felvásárolták például a minőségi laptopokat gyártó VoodooPC-t, illetve kiadtak olyan prémiumtermékeket, mint az érintőképernyős monitorba épített TouchSmart. A nagy siker elmaradt. Úgy tűnt, a menedzsmentnek nincs sok ötlete, mi lehet a baj az új termékekkel. 2010 első felében talán ráébredtek: egyetlen mozdulattal a szemétbe hajították a HP Slate-et.

Halva született

A Slate érintésérzékeny számítógép lett volna, Windows 7-tel, nyilván az Apple iPad körüli felhajtásra potyautazva. Rögtön az iPad premierje után bejelentették a saját modellt, ami persze mindenben többet tud konkurensénél. Az iPad azonban piacra került, és remekül fogy, míg a Slate ugyanúgy nem tudott volna világsikert aratni, mint annak idején az iPod mellett bármelyik mp3-lejátszó, vagy az iPhone mellett egy Windows Mobile-os iPaq.

Bár a Microsoft és a HP a színfalak előtt még mindig javában ölelgette egymást, a háttérben a vállalat már tudta, hogy a windowsos tablet nem lehet sikeres, és merész lépésre szánta el magát: lezárta a Slate fejlesztéseit, és tárgyalásokba kezdett a Palmmal annak felvásárlásáról. Nyilvánvalóan nem a hardverkapacitás kellett, sokkal inkább a piac egyik legfejlettebb mobil operációs rendszere, a webOS.

Az ok egyszerű: elmúltak azok az idők, amikor kizárólag a Windowsra alapozva lehetett korszakokon átívelő sikert elérni. A prémiumszegmensben egyre kevésbé versenyképes a Microsoft operációs rendszere, az amerikai piacon például az ezer dollár fölötti gépek kilencven százalékát az Apple értékesíti. Aki ekkora pénzt fizet, az szeretne valamilyen exkluzív megoldást, a HP azonban hiába építette bele a legjobb házakba a legjobb hardvert, ha egyszer ugyanazt az operációs rendszer kínálata, mint a hetvenezer forintos laptopokat gyártó kínai cégek. Bár a TouchSmart sajátos kezelőfelületével tett a vállalat egy bátortalan kísérletet arra, hogy elfedje a Windowst, valódi áttörést ezzel a módszerrel nem lehetett elérni. Kellett valami igazán egyedi, nem feltétlenül jobb, csak más.

Windows over?

Van persze olyan szegmens is, ahol egyértelműen valami jobb kellett. Például a mobilok piaca, ahol a Microsoft jókora lemaradásban van. Ha meg a HP is Androidot rak a telefonjaira, ugyanúgy arctalan lesz a Google-színű mezőnyben, mint Windowst futtató számítógépeivel a pc-k között. Saját rendszer kellett tehát, ami nemcsak egyedi, de használható, erőteljes.

És talán a legfontosabb, a tabletek piaca: szakértők szerint a hordozható gépek amerikai növekedésének jelentős részét ezek a nyomogatható készülékek adják majd 2010-ben és 2011-ben, a haszon nagyját azonban várhatóan az Apple rakja zsebre az iPad révén. Nincs a piacon más igazán kiforrott koncepció A HP úgy okoskodik, hogy egy Windows 7-tel szerelt tablet ezen a piacon halálra van ítélve, az eredetileg asztali gépekhez készült oprendszer nem lesz elég gyors a vékonyabb hardveren, nem húzhatja elég sokáig az akkumulátorról, nem lehet elég kényelmesen kezelhető.

Bár a HP továbbra is akar olyan tabletet gyártani, amin Windows fut, de ezt már egyértelműen a nagyvállalatoknak szánja. Az átlagembereknek olyan terméket készítenek, amin az iPadhez hasonlóan egyetlen hardverre optimalizált, pillekönnyű operációs rendszer lesz.

Szerelem első látásra

A Palm és a HP összeborulásában ezért óriási lehet a potenciál. A TechCrunch értesülései szerint a HP a fejébe vette, hogy átalakítja a róla kialakult képet, nem lassú mamutnak akar tűnni, hanem gyors, szexi cégnek, amilyen az Apple. A tőke eddig is megvolt hozzá, a webOS-nek hála azonban most már házon belül van az a szoftver is, amire alapozva új termékcsaládok egész sorát dobhatja piacra a vállalat. Olyan mobilok, tabletek és előbb-utóbb pécék kerülhetnek a boltokba, amikhez hasonlót más gyártó kínálatában nem találnak a vásárlók, ráadásul a hosszú múltnak köszönhetően a vállalatnak esélye van arra, hogy ezek a termékek jó minőségűek és jól árazottak legyenek.

Nehéz megjósolni, hogy a HP eléri-e célját. Volt már olyan vállalat, amelyik a közelmúltban a hardver és a szoftver egységét megvalósítva egyéni termékek tucatjait dobta piacra, mégis csúfosan elbukott, pedig meglehetősen tőkeerős vállalatról volt szó. A Microsoftról, aminek hiába volt használható, egész jól árazott és jól felszerelt a Zune-névre hallgató mp3-lejátszója, képtelen volt akárcsak megközelíteni is az iPodok sikerét. A legutóbbi próbálkozás meg szinte értelmezhetetlen, a Kin névre hallgató microsoftos mobilból állítólag alig ötszázat adtak el, mielőtt kivonták volna a forgalmomból.

Persze a Microsoftnak kevesebb a tapasztalata a hardverértékesítés terén, nincsenek hasonlóan jól bejáratott csatornái, ráadásul némi szerencsével új versenyzőként is lehet sikereket elérni egy korábban ismeretlen piacon: ott az Xbox, amiből a konkurensekkel egyenrangú játékgép lett a megfelelő időzítésnek, a versenytársak megelőzésének hála.

Ha a HP jól használja fel a webOS-t, és nemcsak másolja, hanem fejlesztéseivel meg is lepi konkurensét, képes lehet  olyan erős márkává válni, mint amilyen most az Apple.