Amerikai segítséggel szűrik a netet a diktatúrák

Az internethez való hozzáférés alapvető emberi jog – szögezte le az ENSZ a múlt héten kiadott jelentésében. Szerintük az internet ma már megkerülhetetlen lett az egyenlőtlenség elleni harcban, az emberi jogok betartásában, így az államok alapvető feladata kell legyen, hogy polgáraiknak hozzáférést biztosítsanak a nethez. Az országok kormányainak olyan fejlesztéseket kell végrehajtaniuk és olyan szabályokat kell alkotniuk, melyek mindenki számára elérhetővé teszik az internetet.

Kemény szavak, az ENSZ-től nem hallottunk még ilyet az internettel kapcsolatban. Miért pont most emelte fel a szavát a szabad internetelérés mellett a világszervezet, mitől telhetett be náluk a pohár?

Az utóbbi hónapokban hetente jöttek olyan hírek, hogy egyes országok blokkolnak szolgáltatásokat, korlátozzák vagy be is tiltják a netet, vagy egyenesen saját nemzeti internetet szeretnének bevezetni. Az ENSZ erre reagált.

Az év elején sokat írtunk mi is az egyiptomi, líbiai és tunéziai forradalmakról. Az általános vélekedés szerint ezek a megmozdulások nagyon sokat köszönhetnek az internetnek és az olyan közösségi oldalaknak, mint a Facebook és a Twitter, ahol a felhasználók azonnal értesülhettek a legújabb hírekről, szervezhették a tüntetéseket, a kormány elleni akciókat. Nem véletlen, hogy az akkor hatalmon lévő kormányzat megpróbálta ellenőrzése alá vonni a netet, vagy ha ez nem sikerült, blokkolni vagy végső esetben akár teljesen lekapcsolni. Ez történt Egyiptomban is január végén, a hatóságok egyszerűen lekapcsolták az internetet, országszerte leállt a hálózati infrastruktúra. Erre korábban még sehol nem volt példa, azóta már láttunk hasonló próbálkozásokat, legutóbb éppen Szíria kapcsolta le az országban a netet egy időre.

A többi arab országban is korlátozták a tüntetések alatt az elérést, Tunéziában filterezték az internetet, Líbiában korlátozták, Marokkóban bloggereket tartóztattak le. De az internetes cenzúra nem új és nem csak a forradalmi országokat érinti. A netes cenzúra nagyjából egyidős magával az internettel.

A profi liga

Az első időkben a cenzúra és az internetes tartalmak szűrése elsősorban a pornó és pedofil tartalmakra irányult, csak később kezdtek el foglalkozni az államok a politikai tartalmakkal. Van néhány ország, mely profi szinten blokkolja az internetes tartalmakat, közülük is a legprofibb Kína.

Kínában az internetes cenzúrát különböző jogszabályok és adminisztratív eszközök bonyolult hálója adja, ugyanakkor nincsenek konkrét jogszabályok, melyek az internetes cenzúrára vonatkoznak. A cenzúra egy összetett hálózatot jelent, melyben ugyanúgy szereplők a kormányzati intézmények, mint a szolgáltatók, vállalatok és egyéb szervezetek. Egyes pletykák szerint az internetes rendőrség létszáma eléri a harmincezret, ezért tudnak pillanatok alatt töröltetni minden nekik nem tetszőt, ami a nagyobb fórumokban, blogokban, szájtokon megjelenik.

A kínai cenzúra jelképe a Kínai tűzfalnak nevezett projekt, melyet még 1998-ban kezdett el fejleszteni az állam, 2003-ban kapcsolták be, de a valódi működést csak 2006-ban kezdte el. A hivatalos álláspont szerint a projekt célja, hogy segítse a rendőrség kommunikációs hálózatának és információs csatornáinak fejlesztését a hatékonyság érdekében. Valójában azonban a nem kívánt tartalmak blokkolására hozták létre.

Összetett módon akadályozza meg azt, hogy a veszélyesnek ítélt tartalom ne jusson el a felhasználókig: ip-címeket blokkol, a rendszer a gatewayekre épített általános tűzfalakból és proxy szerverekből áll, valamint a DNS-feloldást is meghamisítják, hogy egyes doméneket a valódi helyett saját ip-címeikre tereljenek. Ugyanakkor nem száz százalékos a hatékonysága, mert előfordulnak olyan esetek, amikor átcsúszik valamilyen blokkolni kívánt tartalom.

Kínában nagyon tartanak attól, hogy a nyugati eszmék megfertőzik az országot, a száz legnagyobb internetes oldalból 12-t blokkolnak. A cenzúra másik változata az internetes keresők szűrése, szűrik a kínai keresőket, mint a Baidu és a nemzetközieket, mint a Google, Yahoo. Ha valaki a tiltott szavakra keres rá Kínában, akkor vagy nem kap találatot, vagy egy megváltoztatott találati listát kap, mint a Tienanmen tér esetében. A nagyobb keresők mind lefeküdtek a kínai kormánynak, a Google például 2006-ban adta be a derekát, bevállalták, hogy blokkolnak néhány weboldalt, amit a kínai kormány illegálisnak minősített, cserébe Kínában is telepíthettek szervereket.

Ugyanakkor a Google és Kína között nem teljesen konfliktusmentes az együttműködés, tavaly év elején egészen magas diplomáciai szintre jutott a Google és a kínai kormány közötti vita. A Google január 12-én jelentette be, hogy megszünteti a google.cn szűrését. A döntést azzal indokolta, hogy Kína szűkíti a véleményszabadság határait, és támadások érték a Google, valamint más külföldi cégek kínai oldalait. A vita odáig fajult, hogy a Goole Kína elhagyásának a gondolatával is foglalkozott, végül nyárra oldódott meg az ügy és kompromisszumok árán, de maradt a Google Kínában. Most is hasonló kiberháború van kialakulóban, a Google adatlopással vádolja Kínát, Kína pedig megfenyegette a céget, következményei lesznek, ha nem hagynak fel a vádaskodással.

Saját nemzeti internetet

A másik állandó szereplője az internetes cenzúráról szóló híreknek Irán, mely az egyik legkiterjedtebb szűrési rendszerrel rendelkezik a világon. A szűrés kiterjed minden olyan tartalomra, mely kritikus a kormánnyal, bloggereket zárnak börtönbe online kifejtett véleményükért, valamint a tavalyi választás utáni tüntetések után blokkolták többek között a Facebook, Twitter, YouTube, Flickr elérését.

Néhány hete azonban bejelentették, hogy nem szórakoznak tovább a tartalmak blokkolásával, másképp oldják meg a lakosság teljes izolációját: saját nemzeti internetet akarnak építeni és egyszerűen lekapcsolják Iránt a világ többi részéről. A hivatalos indoklás szerint költségkímélés lenne a legfőbb érv, és persze az, hogy így könnyebben fenn tudják tartani az iszlám morált. A tervek szerint hamarosan az ország hatvan százaléka tud kapcsolódni az új nemzeti hálózathoz, két éven belül pedig az egész országra kiterjesztik azt.

A példa ráadásul nem is egyedi: Kubában például két rendszer létezik egymás mellett, az egyiket a kormányzati szervek és a turisták használják, ez lenne a hagyományos net. A másik pedig az ellenőrzött és cenzúrázott, ezt a kubai lakosoknak tartják fenn. Észak-Koreai is próbálkozik hasonló rendszer kidolgozásával és nemrég Szíria is jelezte, tetszik nekik az ötlet.

Ezen kívül még több tucatnyi ország létezik a világon mely kisebb-nagyobb mértékben cenzúrázza netet, szűri a tartalmakat, blokkol bizonyos oldalakat. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel csinálják mindezt, honnan van a legszegényebb diktatúráknak arra pénzük és kapacitásuk, hogy ilyen bonyolult rendszereket fejlesszenek ki.

Nyugati segítséggel

A válasz az, hogy sehonnan. A technológia nagy részét ugyanis nyugati cégek szolgáltatják, egészen pontosan amerikai cégek. Az egyik ilyen cég a McAfee, az általuk forgalmazott szűrőszoftvereket használják a szolgáltatók Bahreinban, Kuvaitban és Szaúd-Arábiában. A kaliforniai Blue Coat Systems Bahreinnek, az Egyesült Arab Emirátusoknak és Katarnak adott el hasonló szoftvereket és technológiát. Egy bahreini kormányzati tisztviselő szerint pedig hamarosan a szintén amerikai Palo Alto Networks termékeire állnak át, melyek hatékonyabb szűrést ígérnek, és nehezebbé teszik a felhasználóknak a cenzúra kikerülését. De ezen kívül még féltucatnyi cég van, mely tartalomszűrésre alkalmas szoftvert ad el olyan kormányoknak, akik ezeket cenzúrára használják.

Ma az internetet szűrő országok nagy része – még a mostani forradalmi hullám országaiban is, mint Egyiptom, Szíria, Tunézia – amerikai technológiát használ ahhoz, hogy polgárai ne férhessenek hozzá a kormányuk által károsnak tartott tartalmakhoz. Ez elég nagy dilemmát okoz Amerikának, a hivatalos kormányzati álláspont ugyanis az, hogy a cenzúrát meg kell akadályozni.

Egy példa a közelmúltból: Tunéziában volt az egyik legszofisztikáltabb rendszer a tartalmak szűrésére. Az előző rezsim bukása után ez megszűnt, a tunéziai internetügynökség új vezetője, Muez Chakchouk pedig megdöbbenve szembesült a rendszer hatékonyságával. Éveken keresztül a SmartFilert használták, melyet a McAfee 2008-ban felvásárolt. A McAfee szóvivője megerősítette, hogy a terméket eladták Tunéziának, de nem voltak hajlandóak a részletekről beszélni. A technológiát eladó cégek persze azzal védekeznek, hogy ők nem tudják befolyásolni, mire használják termékeiket. De annyira azért nem is törik magukat, lévén 1,8 milliárd dolláros piacról szó.

Emberi jog

Ebben a helyzetben döntött úgy az ENSZ, hogy alapvető emberi joggá nyilvánítja az internetelérést. A szervezet azt reméli, hogy ez elősegíti a szabad internet és ezzel a szólásszabadság terjedését.

Néhány ország már megelőzte az ENSZ-t ebben, Franciaországban például alapvető emberi jognak tekintik az internethez való hozzáférést. Finnország ennél tovább ment, ők a szélessávú internetkapcsolatot tekintik alapjognak. Hasonló intézkedést hozott Costa Rica is.