Facebookabb lehetett volna a Facebooknál

A MySpace-t 2003-ban, a legenda szerint tíz nap alatt építették fel az eUniverse online hirdetésszervező cég programozói. Nem volt különösebben nehéz dolguk: gyakorlatilag egy az egyben lemásolták az akkoriban menőnek számító Friendstert, amit a közhiedelem egyébként minden közösségi oldalak ősének tart azóta is (valójában ez a cím inkább a sixdegrees.com-nak járna, ahol már 1997 óta jelölgették egymást ismerősnek a júzerek).

Csúcstámadás

Az oldal a sikerét elsősorban az agresszív marketingjének köszönhette, a cég minden alkalmazottjának utasításba lett adva, hogy legalább tíz saját ismerőst szervezzenek be, és nem riadtak vissza a spamgyanús kampányoktól sem (az eUniverse-nek több milliós címlistája volt ekkoriban). Az oldal legnagyobb dobása a videók beágyazása volt, ami nagyon egyszerűvé tette zenekarok számára a rajongói oldalak építését, és a zenéik megismertetését a tömegekkel: csak beteszem a profiloldalamra az összes YouTube-videómat, és várom hogy ismerősnek jelöljenek.

Ez a trend futtatta fel a MySpace-t két év alatt a net legnagyobb közösségi oldalává, amit óriási pénzért, 580 millió dollárért vásárolt fel 2005-ben a News Corp médiabirodalom. A pletykák szerint a Google is licitált az oldalra, de alulmaradt, és egy év múlva inkább a YouTube-ot vette meg. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a két felvásárlás fordítva jön össze, a YouTube lesz a News Corpé, és a MySpace a Google-é – valójában így sokkal logikusabb és a cégeknek inkább profilba illő lett volna a terjeszkedés.

Zuhanórepülés

A News Corp, amennyire jól meglátta a jövőt a közösségi oldalakban, annyira látványosan nem tudott mit kezdeni a MySpace-szel. Az oldalt persze vitte a lendület: napi 2-300 ezer új felhasználó jött, 2006 karácsonyán hivatalosan is a net legnagyobb látogatottságú oldala lett. Aztán amikor jött a Facebook, a külső fejlesztésű alkalmazások, a Farmville, az internetet ellepő Like és Share gombok, a MySpace pont úgy reagált, ahogyan a Friendster: sehogy. A babérjaikon ülve, több hónapos, néha éves reakcióidővel átvéve a szabvánnyá vált újításokat, a saját kútfőből származó ötletek, a kísérletezés, a visszavágás a Facebooknak fel sem merült.

A hírhedt logóváltás 2010-ből

Ez pedig egészen érthetetlen. Ahogy Sean Parker (volt Facebook-elnök, őt játszotta egyébként a most MySpace-tulajjá lett Justin Timberlake a Közösségi hálóban) többször hangsúlyozta a Nextwork konferencián: a MySpace helyzeti előnye akkora volt, hogy elég lett volna csak szorgalmasan másolnia a Facebook újdonságait, és ő lett volna a Facebook. Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a magyar közösségi oldalak történetével, konkrétan az Iwiw-vel. A forgatókönyv ugyanaz: korai indulás, óriási siker, milliárdos felvásárlás, a csúcson sütkérezés a konkurenciáról és a fejlődésről tudomást sem véve, majd amikor már nincs megállás a lejtőn, kétségbeesett kapkodás.

A MySpace sorsa hónapok alatt pecsételődött meg. Egy évvel azután, hogy elutasították a Yahoo 12 milliárdos felvásárlási ajánlatát, a Facebook átvette a legnépszerűbb közösségi oldal címét, innentől pedig a lejtmenet szabadesésbe váltott, a csökkenő látogatószám miatt elfordultak az oldaltól a hirdetők, a News Corp óriási leépítésekkel próbálta átszervezni, és nyereségessé tenni a céget, mindhiába. 2010 végére már a bezárás ötlete is felmerült, pedig az oldalt ekkor még mindig havi 80 millió körüli felhasználót vonzott.

Hirtelen halál

Hogy mi okozta a MySpace bukását, aránylag egyértelmű, a kérdés inkább az, mi nőhet ki az egykori világverő oldal romjain.

A haldokló MySpace legnagyobb (és talán egyetlen) értéke az a nyolcmillió zenész és zenekar, akik valamennyire aktív profiloldalt tartanak fenn. Rájuk építve az új gazdák egy zenei oldalt akarnak faragni, ami a befutás legjobb terepe lehet amatőröknek és egyedülálló hirdetési platform profiknak. A zenekarok rajongói oldalaiból épülő hálózatra aztán rá lehet ültetni egy iTunes-szerű zeneboltot, vagy a Spotifyhoz hasonló fizetős streamelős megoldást – ha sikerül a MySpace névhez tapadó előítéleteket lemosni, akár a netes zenepiac meghatározó szereplője születhet meg, a potenciál megvan benne.

A MySpace bukásának legfőbb tanulsága, hogy az internetes bizniszben nincs a nyomasztó piaci fölény, amit ne lehetne ijesztően rövid idő alatt eljátszani, ha az ember nincs észnél. Elveszítheti-e valaha a MySpace a monopóliumát? – tette fel a kérdést 2007-ben a Guardian publicistája, az online üzleti életben szaktekintélynek számító Victor Keegan, majd azt a választ adta, hogy a Google valószínűleg előbb fog elbukni, és a MySpace hegemóniája a legstabilabb dolog a neten.

A MySpace öröksége

Rupert Murdoch, a News Corp milliárdos médiamogul tulaja több százmillió dollár tanulópénzt fizetett, hogy ráébredjen, mennyire másképp működik az online média, mint a hagyományos: ha valaki leáll az újítással, vagy nem veszi át elég gyorsan a feltörekvő konkurencia ötleteit, meghal. Ez az a műfaj, amiben a Microsoft utolérhetetlen: az Internet Explorer piacvezető helyét például eredeti ötletek híján a konkurencia módszeres másolásával tartják időtlen idők óta. A Google a másik utat választja, ők újítanának a közösségi web területén, csak folyton buknak vele, az Orkuttól a Wave-en át a Buzzig (hogy a Google+ is beáll-e ebbe a sorba, majd kiderül).

A duckface örökké él

A MySpace hatása a mai internetre ha nem is egyértelmű, de mindenképpen óriási. Nem csak a hírhedt MySpace-fotó (rossz minőségű, mobilos kamerával készített női önarckép, tükörből vagy fej fölül) és a duckface jelenségét köszönhetjük az oldalnak, de a fotó- és videómegosztók népszerűségét is. A Flickr és a YouTube ma sehol se lenne, ha nincs a MySpace, ahol a milliószámra beágyazott tartalmaikon keresztül megismerte őket a világ.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!