Mi lett Star Wars kiddel?

Arccal a padlóra, majd Hollywoodba

Afro Ninja még a YouTube előtti időszakban lépett színre: nagy önbizalommal megállt a kamera előtt, csinált egy balul sikerült hátraszaltót, félig arcra érkezett, aztán kétségbeesett nuncsakuforgatással próbálta visszanyerni az uralmat a teste felett. A pár másodperces jelenet örök humorforrás lett a neten, amiből a jelenet főhőse megpróbált profitálni – az eredmény pedig lent látható.

Afro Ninja ugyanis nem más, mint Mark Hicks amerikai kaszkadőr, aki számos sikerfilmben – többek között a Terminátor 3-ban és A feláldozhatókban – volt dublőr, komoly szakmai díjakat is nyert. Miután beletörődött abba, hogy ő már csak Afro Ninjaként marad meg az emberek emlékezetében, élete első és utolsó rendezésében készített egy Afro Ninja: Destiny című verekedős filmet. A mű a mozikba nem jutott el, 2009-ben jelent meg dvd-n, és nem sok vizet zavart. A forgatás viszont még a Wired érdeklődését is felkeltette, a lap interjút készített az afrofrizurás nindzsával. Hicks most 41 éves, továbbra is kaszkadőrködéssel keresi meg a nuncsakuravalót. Az ominózus hátraszaltó egyébként egy Nike-reklámkampány 2004-es válogatásán esett meg (ahol Hicks végül megkapta a munkát).

Mahir perelni Borat

Ez az oldalam....... ÜDVÖZÖLLEK A HONLAPOMON!!!!!!!!! CSÓKOLLAK!!!!! – ezekkel a szavakkal és írásjelekkel kezdődött a török Mahir Cagri személyes honlapja, és hasonló szellemben folytatódott. A rossz angolsággal megfogalmazott oldalon kiderült, hogy Mahir egyedül él, újságíró, szereti a szexet, és szívesen fotóz meztelen embereket. A társkereső profilok állatorvosi lovát Mahir 1999-ben publikálta a Xoom honlapszolgáltatónál, és a török csődör pillanatok alatt világhírű lett (a Xoom is meglovagolta a népszerűséget, főoldalán futtatta Mahirt). A honlap 1999-ben szerepelt David Lettermam showjában, számos paródiája született, online Mahir-rajongói klub alakult. Az első netes mémsztár oldalát az eredeti címen már nem lehet megtekinteni, mert a Xoom megszűnt, de szerencsére van róla tükör.

Mahirról később kiderült, hogy tényleg létezik, idén lesz ötvenéves. A török férfi interjúiban azzal próbált védekezni, hogy hekkerek feltörték a honlapját, és ők írkálták tele olyan örökbecsű mondatokkal, mint az „I like sex”. Mahir 2006 végén még egyszer bekerült a napi hírekbe azzal, hogy elkezdte perrel fenyegetni a brit humoristát, Sacha Baron Cohent, mert az róla mintázta Borat nevű karakterét. Valóban sok a hasonlóság Borat és Mahir között – rossz angolság, újságíró hivatás, arcszőrzet –, de Cohen már Mahir webre lépése előtt, a kilencvenes évek közepén elkezdett kísérletezni az akkor még Kristo néven futó figurával, akit állítása szerint egy orosz orvos ismerőséről mintázott. Ettől függetlenül a Borat-film trailerében voltak további megejtő hasonlóságok Mahir oldalával, például pingpongozás, piros rövidnadrág, vagy szó szerinti idézet a honlapról („you can stay my home”). Mahir nem kapkodja el a pert: amikor két éve részt vett az MIT által szervezett mémfesztiválon, a ROFLconon, közölte, hogy most megy még csak New York-ba, hogy megfelelő jogi képviseletet találjon magának. Egy jó ügyvéd mellett pedig továbbra is keresi az igazit.

Mao Mao már nincs köztünk

Pandamama bambuszt rágcsál, a lábánál pihenő kicsinye egyszer csak tüsszent egy hangosat, mire pandamama megijed – pár másodperc az egész, mégis az egyik leghíresebb vírusvideó, amit később a South Park is feldolgozott. Bár többen úgy tudják, hogy a felvételen látható pandabocs Tai Shan, a washingtoni állatkert slágere, ez nem igaz. A felvételt a Wild Candy nevű ausztrál produkciós cég készítette, amikor Kínában, a szecsuáni Volung óriáspanda-rezervátumban forgatott filmet valamikor a kétezres évek közepén (pontosabb információt a Wild Candy nem közölt). A Volung-rezervátumban működik a legnagyobb pandaszaporító program, itt született a videó hőse is – az apa nem ismert pontosan, az anya a felvételen is látható, Mao Mao nevű nőstény. A videó 2006 végén került fel a YouTube-ra, azóta több mint 138 milliószor nézték meg. Adjunk hozzá néhányat.

A történetnek sajnos szomorú a vége: 2008 májusában a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengés rázta meg a rezervátumot. A katasztrófa után több pandát ki kellett menekíteni, és a tüsszentő bocsot is sikerült megmenteni, de Mao Mao elpusztult a földrengésben. Szakemberek szerint egyébként már kevesebb mint kétezer óriáspanda él szabadon.

Numa kapitány

A webkamera kétélű fegyver – erre Gary William Brolsma tanított meg bennünket, aki Numa Numa Guyként híresült el, miután 2004 végén feltett egy videót a Newgroundsra. A videón az akkor 18 éves Brolsma látható, amint az O-Zone nevű moldovai zenekar Dragosta di tei című számára dobálja magát, és tátogja a szöveget (a „numa numa” eredetiben „nu mă, nu mă iei”, ami nagyjából azt jelenti, „nem akarsz, nem akarsz engem”). A New Jersey-i Brolsma eredetileg barátainak szánta a felvételt, de az interneten hirtelen minenki a barátja lett: a Guinness Rekordok Könyve szerint a Star Wars Kid után a legnézettebb mém, több mint 700 milliós nézőszámmal.

A mémmé válás után Brolsma eltűnt másfél évre, hogy feldolgozza a sikert, aztán 2006 nyarán hirtelen elkezdett interjúkat adni, majd New Numa című felvételével betette a lábát az időközben megalakult YouTube-ra, és megpróbált pénzt csinálni a numanumaságból. YouTube-csatornáján több feldolgozást is csinált az O-Zone-slágerből, majd 2008-ban remix-cd-t adott ki Weird Tempo címmel. Több nevezetes vendégszereplése is volt a South Parktól az NBC Tonight Show-ján és egy 2010-es Super Bowl-reklámon át a VH1 „Az internet 40 szupersztárja” válogatásáig, ahol az első helyen végzett, lenyomva Star Wars Kidet.

Az utóbbi időben a most 26 éves Brolsma mintha kicsit eltűnt volna. NumaNetwork nevű webes vállalkozásának honlapja nem túl informatív, a YouTube-ra hét hónapja nem töltött fel semmit. Lehet, hogy belátta, már elért mindent, amit elérhetett. Ha a mém zenei gyökereit tekintjük, a csúcsra már 2007-ben felért: Dan Bălan, az addigra megszűnt O-Zone egyik tagja Brolsma és más numanumázók hatására akkor felvette a dal egy új verzióját. Lent meghallgatható, de persze az eredetinek nyomába sem ér.

Rick & roll

Amikor 1987-ben megjelent Rick Astley első albuma, a Never Gonna Give You Up című dal a slágerlisták élére repült, de az igazi siker csak évekkel később következett. A brit énekes dala ugyanis az egyik legnépszerűbb és legmakacsabb netes mém, a rickrolling eszköze lett. A hasselhoffinggal rokon mém lényege az átverés: a jóhiszemű netező elé kell tolni egy ígéretes tartalommal kecsegtető linket, de kattintás után az átvertet nem az ígért tartalom, hanem a fent említett dal fogadja. Például látták már az Avatar 2 trailerét?

A rickrollingnak elnevezett szívatás eredete az internet segglyukaként is emlegetett 4chan. Az oldalon először egy kerekes kacsával ugratták egymást a júzerek (innen a roll, azaz gördülni ige), és akkor még duckrolling volt a jelenség neve. Aztán valamikor 2007 tavaszán egy, a GTA IV trailerét kamulinkelő felhasználó lecserélte a kacsát a jóval tartósabb kabalaállatnak bizonyuló Rick Astley-re. A rickrolling gyorsan terjedt, és a SurveyUSA egy felmérése szerint 2008 tavaszára már 18 millió amerikai esett áldozatául. Ehhez a YouTube is hozzájárult: 2008. április elsején a videómegosztó minden kiemelt videója egy kiadós rickrolling volt. Később kosármeccsen és szcientológiaellenes tünetésen is előkerült a mém, sőt olyan mutációi születtek, mint a Barack roll. De mit szól ehhez a mém főszereplője, Rick Astley? Mit szólna, ezt:

A felvétel 2008 novemberében készült a Macy’s hagyományos hálaadás napi parádéján, ahol a rickrolling köre bezárult azzal, hogy Rick Astley maga trollkodta szét élőben a róla elnevezett módon a parádé egyik teherautóján játszott gyerekdalt. „Szeretem a rickrollingot!” – kiabálta a teherautón egy bábfigura a produkció végén. Persze ez csak show volt, Astley legalább annyira bizarrnak tartja a jelenséget, mint amennyire viccesnek – ezt nekünk is elárulta, amikor 2010-ben interjút készítettünk vele. Akkor azt mondta, hogy elég sok jó dolog született a rickrollingból, és ezzel kapcsolatban csak egy dolog miatt aggódott: „A lányomnak rosszul esett. Már az is elég furcsa egy gyereknek, ha az apjának slágerei voltak a nyolcvanas években, az meg aztán pláne, ha az apukád internetes viccé válik. De már ő is feldolgozta a dolgot.”

Astley egyébként a nyolcvanas években degeszre kereste magát, ezért ma már csak azért megy el egy-egy fellépésre, hogy ne üljön otthon egész nap a tévé előtt (nemrég megint volt Magyarországon). A rickrollingból viszont a Register szerint csak 12 dollár jogdíjat kapott (igaz lehet, mert hasonló összeg miatt bukott ki a dal egyik szerzője is), ennek ellenére 2009-ben a Time magazinban megköszönte a 4chan alapítójának a rickrollingot.

Akinek a Tron-jelmez második bőr

Jay Maynard életét 2004-ben változtatta meg az internet. A minnesotai programozó és rendszeradminisztrátor a tisztességben öregedő geekek csendes életét élte, amíg 2003-ban el nem ment a Penguicon nevű, sci-fi- és Linux-rajongók számára szervezett rendezvényre. A Penguicon egyik programpontja, a Masquerade nevű jelmezverseny annyira lenyűgözte Maynardot, hogy elhatározta, következő évben ő is indul. Egyik kedvenc filmje, a számítógépben a programokat neonszínű ruhákba bújt emberként ábrázoló Tron adta neki az ötletet világító jelmezéhez, amit maga készített. És nemcsak készített, hanem dokumentált is, ijesztő részletességgel és még ijesztőbb werkfotókkal. Maynard eredeti oldala, a tronguy.net már nem elérhető, de a Wayback Machine archívuma őrzi, mi fogadta 2004-ben a Maynard oldalára látogatót.

Ezután a fél internet a kefebajszú „Tron Guyon” röhögött, de ő élvezte a rivaldafényt. Szerepelt a Jimmy Kimmel show-ban, a South Parkban, egy szigszalagreklámban, és az America’s Got Talent nevű tehetségkutató műsorban is szerencsét próbált – hogy ez utóbbiban mivel akart fellépni, az soha nem derült ki igazán, olyan gyorsan kiutálta a zsűri és a közönség. A már ötvenes éveiben járó Maynard lelkesedését viszont nem sikerült megtörni, Tron Guyként ment még a legutóbbi Tron-film vetítésére is (nem engedték be) és az idei ROFLconra (oda beengedték). A 2004-es jelmezversenyt egyébként nem nyerte meg, csak egy különdíjat kapott, de ez nem csoda, abban az évben nagyon erős volt a mezőny, a nyertes itt látható.

Techno Viking, a rejtélyes felperes

Techno Viking a mémvilág szigorú alfahímje: kigyúrt, nordikus jelenség, aki egy utcai technorendezvényen is csak zordan és fegyelmezetten hajlandó szórakozni. Megregulázza az összevissza ugrálókat, gondosan hidratál, és amikor elindul a tánc, olyan katonásan szeletel, ahogy az egy teuton félistentől elvárható. Az erről tanúskodó felvételek 2000-ben készültek Berlinben, a Fuckparade nevű rendezvényen, és egy Matthias Fritsch nevű művész vette videóra. 2001-ben töltötte fel a netre, de a YouTube-ra csak hat évvel később került, és ekkor lett világhírű. Fritsch állítása szerint olyan felvételt akart készíteni, amiről nehéz eldönteni, hogy spontán vagy megrendezett jelenet. Mi tagadás, ez sikerült.

Fritsch szorgosan kutatta a mém útját, az elmúlt években előadásokat tartott róla, netes archívumot készített a feldolgozásaiból és a különféle médiumokban való továbbéléséből, 2009-ben Karlsruhéban pedig művészi Techno Viking-installációval sokkolta a műértőket. Azt viszont az elmúlt 12 évben nem árulta el, hogy ki szerepel a videón. Találgatások vannak persze, egy blog szerint Techno Viking egy müncheni testépítő, bizonyos Hans Schlepkopper, mások úgy vélik, egy német tévéműsorban „Harry, a vén germán” néven megjelent, a konditermeket láthatóan rendszeresen látogató férfi a videó hőse. A harcművész Keith Jardine rajongói közül pedig sokan Keith Jardine-t vélik belelátni a Fuckparadén menetelő vikingbe.

Akárki is az igazi Techno Viking, 2009-ben ügyvéddel megfenyegette, majd miután nem sikerült megegyezniük, beperelte Fritschet személyiségi jogainak megsértése miatt. Az ügy még húzódik, de Fritsch már kitakarta a YouTube-on az eredeti felvételt (igaz, ezeket a kitakarásokat be lehet zárni, és a videó megnézhető). De nem is olyan fontos a rejtélyes felperes kiléte. A lényeg a bennünk élő Techno Viking, mert ugyan, ki nem érez néha vágyat arra, hogy szeleteljen az utcán egy jót, és mutogasson mindenkire, aki nem tetszik neki? Techno Viking senki és mindenki – mint azt Fritsch két évvel ezelőtti klipje, a We Techno Viking is mutatja.

Pszichiátriáról a jogi egyetemre

Az interneten bárki híres lehet 15 megabájtig, de van, aki kéretlenül válik celebbé. Például a „kárörvendően röhögünk egy szerencsétlenen” típusú mémek alapvetése, Star Wars Kid, polgári nevén Ghyslain Razaa. A kövér kamaszok élete egyébként sem könnyű, de Razaa a sajátját tovább nehezítette egy videóval. A fiú egy kanadai kisváros, Trois-Rivières helyi középiskolájába járt, és egy végzetes napon (2002. november 2-án) az iskola 8 milliméteres kamerájával felvette, ahogy egy golflabdaszedő rúddal küzd képzeletbeli jedik ellen – akárcsak a Star Wars: Baljós árnyak főgonosza, a kétágú fénykarddal harcoló Darth Maul.

A srác 14 éves volt, amikor a felvétel készült, amit balszerencsés módon az iskola közös videóstúdiójában felejtett. Szemét osztálytársai megtalálták a kazettát, 2003 áprilisában megosztották Kazaa-n, a többi már mémtörténelem. Egyes becslések szerint az eredeti, nem remixelt Star Wars Kidet több mint egymilliárdszor nézték meg az elmúlt években.

A Star Wars-kölyöknek rögtön népes rajongótábora lett, több ezer dollár értékben gyűjtöttek neki ajándékokat, de ez nem akadályozta meg Razaa szüleit abban, hogy a felvételt kiszivárogtató osztálytársak családjait beperelje, negyedmillió kanadai dollárt követelve tőlük. A kis Ghyslain élete ugyanis pokollá vált, a folyamatos zaklatások miatt az iskolából is ki kellett maradnia, és hosszas pszichiátriai kezelésre szorult. Ítéletre végül nem került sor, a szülők 2006-ban peren kívül megegyeztek az osztálytársak szüleivel.

Star Wars Kid élete ma már nyugodtabb, valószínűleg azért is, mert kicsit lefogyott, férfivá cseperedett, és már rá sem lehet ismerni. Jogot tanul a montreali McGill Egyetemen, emellett szülővárosa városvédelmi egyesülete, a Patrimoine Trois-Rivières elnöke.