3D nyomtatók sok színes kacattal

Június 11. akár az innováció napja is lehetne, mert ezen a napon egyszerre két fővárosi konferencia foglalkozott a témával, ráadásul még az IEEE nemzetközi mérnöki szervezet kommunikációs tagozata is itt tartja idei konferenciáját, úgy ezerhatszáz résztvevővel. A plenáris ülések állami és uniós résztvevőkkel vs. 3D nyomtatás sok színes kacattal harcból az utóbbi került ki győztesen, tehát az MMKlaszter által szervezett Tech Show rendezvényt látogattuk meg. (A kihagyott konferencia az Innotrends Hungary 2013.)

A budapesti IEEE konferencia szürkeállomány-koncentráló hatásának egyik előnyös következménye, hogy olyan embereket lehetett elcápázni onnan, akiket az MMKlaszter egyébként nem tudna megfizetni, hogy ide jöjjön előadni. Így került a színpadra Jesse Russell, akit egyszerűen csak a mobiltelefon, a 2G, a 3G és a 4G atyjaként emlegetnek. Az Egyesült Államok dinamikus innovációs rendszeréről tartott rövid előadást, kiemelve annak rugalmasságát, és hogy a befektetők ott megértik, hogyan és hova kell betenni a pénzt. Ennek éppen az ellenkezőjét hallottuk egy magyar startup cégtől, hogy a magyar befektetőknek inkább az a céljuk, hogy az újító vállalkozót a saját alkalmazott rabszolgájukká tegyék.

A színpadon minimális nézőközönség előtt vitatkoztak a cégépítés kihívásairól befektetők, vállalkozók és megmondóemberek, engem azonban beszippantott az a rengeteg színes műanyag, amit a 3D nyomtatók ontanak magukból. A nézelődést azzal kezdtem, hogy az Óbudai Egyetem NIK Biotech Labor szakértőivel beszkenneltettem magamat 3D-ben egy forgó állványon pózolva, és ha minden igaz hamarosan kapok tőlük egy fájlt, hogy ki tudjam nyomtatni magamat sakkfigura méretben, olcsó műanyagból.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen erőforrásigénye van egy 3D nyomtatónak, mert a lézerprinterek tonere ehhez képest semmi. Egy átlagos laptopon órákig tart létrehozni a beszkennelt adatokból egy részletes 3D modellt, és már az áramszámlában is kimutatható, ha ezt a műveletet sokszor elvégezzük. A nyomtatókat forgalmazó és 3D printelést vállaló Free3dee nevű cégnél az is kiderült, hogy maga a nyomtatás is hosszadalmas. Egy nagyjából két ököl méretű, részletesebb felépítésű műanyag tárgy kinyomtatása akár 10-11 órán át is tarthat.

A Free3dee óránként 4000 forintot kér a nyomtatásért, de ebben a felhasznált anyag és a sok százezer forintos gép használati díja mellett a tanácsadás és a szerkesztés is benne van. Ez utóbbi is fontos, a cég szakértője elmondta, hogy ritkán találkoznak olyan megrendelővel, aki nyomdakész 3D modellt adott volna le, eddig mindegyiken finomítaniuk kellett.

Kiállított a befektetőket kereső Beyond 3D, akiket nemrég mutattunk be az Indexen, és egy másik régi ismerős, a pár éve nemzetközi díjat nyert Leonar3do, akik már egészen komoly rendszert hoztak létre a virtuális gyurmázást lehetővé tevő 3D toll körül. Legfrissebb újításuk a Leopoly nevű weboldal, amin a speciális toll nélkül lehet 3D objektumokat tervezni. Az a céljuk, hogy minél több ember megismerje a háromdimenziós tervezés örömét, és egy online alkotói közösség jöjjön létre.

A Leopoly felhasználói felhasználhatják egymás rajzait, így azok is be tudnak szállni, akiknek nincs türelmük az alapoktól megtervezni például egy új emberi figurát. Mányai Roland marketingvezető elmondta, hogy szerveznek majd tervezői versenyeket, a felhasználók ki tudják majd nyomtatni a modelljeiket, vagy később az is megoldható lesz, hogy beimportálják azokat egy játékba avatárként. Egyébként nem is lenne rossz a hivatalos iskolai MS Paint versenyeket lecserélni valami modernebbre, és a cég weboldalán már lehet egy versenyre regisztrálni, amin a fődíj egy teljes 3D munkaállomás az iskola számára.

Július végén, a Siggraph 2013 konferencián jelentik be a Leopolyt, de idehaza már zajlik a tesztelése, és néhány középiskolából két hét alatt több ezer új modellt mentettek el a szerveken. Az online verzió ingyenes, de a Leonar3do nem is ebből akar megélni, hanem a hardverből, illetve készül egy fizetős szoftveres változat is, amiben több funkciót találunk.

Díjeső

A Tech Show kiállítói versenyeztek is egymással, és győztesként egy tabletre szánt webshop rendszer nyert. Különlegessége a látványos kezelőfelület, amiben nagyjából úgy lehet böngészni a termékeket, mint amikor a Pulse hírolvasóban a cikkek képes ajánlói közt lapozgatunk. Gyors, látványos, és mivel ez egy boltokat aggregáló rendszer, egy helyen több kereskedő is megjelenhet, akárcsak egy plázában.

Mások is kiszemelték maguknak a vásárlás témáját, a Fitnect például virtuális ruhákkal öltöztetné fel a Kinecttel felszerelt próbafülkébe betérő vásárlókat, az iParking pedig beltéri navigációt adna el a plázáknak, hogy az autóval érkező vevők könnyen megtalálják a szabad parkolóhelyeket, ezután pedig bluetooth segítségével tudjanak elnavigálni a felkeresni kívánt boltokig.

Díjat nyert a Cubilog nevű mérőeszköz is, de nem budapesti eseményen, hanem Németországban a Deutsche Telekom hétfői innovációs versenyén. Ez egy moduláris rendszer, amelynek az egységei páratartalmat, hőmérsékletet, fényt és egyéb dolgokat tudnak mérni, és egy speciális mágneses porttal csatlakoznak egymáshoz. Elsősorban agráripari használatra szánják, például üvegházak ellenőrzésére, és olyan modullal is kiegészíthető, amely vezérelni tudja a szellőzőrendszert. A Cubilogot üzleti intelligenciával is ellátnák, hogy javaslatokat is tudjon tenni például az optimális ideig tartó szellőztetéssel kapcsolatban.

Arany kakukktojás

Egy különleges meglepetést is tartogatott az idei Tech Show, mégpedig Vecsei Ákos személyében, aki egy moduláris robotfejlesztő rendszert állított ki. A Rebot Kit kifejlesztését az a sajnálatos tény motiválta, hogy a fiatalok többsége csak megveszi a játékokat, holott egy kis időt rászánva szó szerint a háztartási hulladékból tudnak maguknak robotokat gyártani. Ehhez már vannak motorok, egyszerűbb érzékelők, és egy programozható vezérlőegység, amire számítógépről vagy androidos tabletről lehet rátölteni a programokat.

Vécsei Ákos elmondta, nem díjakat akar besöpörni, és nem is meggazdagodni szeretne a robotokból, hanem csak egy olyan oktatási rendszert létrehozni, amivel a fiatalok közelebb kerülhetnek az elektronikához.