Vilma
-4 °C
-1 °C
Index - In English In English Eng

Gépük se volt, de övék lett a szoftverpiac

image
2015.04.04. 14:08
Programnyelv-fordítással kezdték, ős-startupként folytatták, majd az egész pécés ipart letaroló mamutcéggé nőtték ki magukat. A Microsoft negyvenéves történetét őrületes reklámkampányok, több milliárd eladott szoftver, kék halál és vörös köd övezi, az út a mikroszámítógépektől az Xboxon át a mobilokig húzódik.

„[A Microsoftot] ma már a mikroszámítógép-szoftverek piacának legbefolyásosabb cégeként ismerik. Arra hivatkozva, hogy az MSDOS-t több mint egymillió számítógépre telepítették föl, a cég alapítója és elnöke, Bill Gates arra készül, hogy az ipar más területein is érvényesüljön: az alkalmazások, operációs rendszerek, perifériák, és újabban a könyvkiadás piacán. Belsős források szerint a Microsoft arra készül, hogy a szoftverpiac IBM-je legyen.”

– írta az Infoworld 1984 májusában. A Microsoft ekkoriban már évi 55 millió dollárt keresett a szoftvereladásokkal.

Alig tíz évvel azután, hogy az alapítók megírták az Altair programnyelv első sorait, a Microsoft az Egyesült Államok legígéretesebb szoftvercégévé nőtte ki magát.

Újabb tíz évvel később már egy világ gyűlölte őket a Windows 95 miatt.

Még tíz évvel később már a konzolpiacon is kinőttek a Playstation árnyékából. A határ a csillagos ég, lehetne mondani, és joggal: felhő alapú szolgáltatást éppúgy nyújtanak, mint speciális szoftvert az amerikai légierőnek.

A gép nélküli startup

A Popular Electronics 1975 januárjában mutatta be az Altair 8800 számítógépet. Az akkor húszéves Bill Gates és gyerekkori barátja, Paul Allen úgy döntöttek, elkészítik az akkoriban használt BASIC programnyelv átiratát – ez lett az Altair.

Az ötlettel megkeresték az MITS-t (Micro Instrumentation and Telemetry System), a rendszer gyártóját is.

Bár nem volt se Altair számítógépük, se fordítóprogramjuk, a megbeszélt bemutató előtt nyolc héttel Gates és Allen elkészültek az Altairrel. A kész szoftvert Gates Albuquerque-ben demózta az MITS-nek. A cég nemcsak az Altair BASIC terjesztését vállalta, de Allennek is munkát ajánlottak. Gates 1975-ben hagyta ott a Harvardot, hogy Allennel dolgozhasson. Az MITS-nél alapították meg a Micro-Softot ,1975. április 4-én – a név a mikroszámítógép és a szoftver összevonásából született.

1976-ban otthagyták az MITS-t, de a Microsoft továbbra is számos rendszerre fejlesztett új programnyelveket. A céget Új-Mexikóban jegyezték be, mivel itt volt az MITS albuquerque-i központja is. Az első éves bevételük még csak 16 ezer dollár volt, de már két évvel később megnyitották az első nemzetközi irodájukat, az ASCII Microsoftot – ez ma Microsoft Japan néven működik.

A cég 1979 januárjában a washingtoni Bellevue-ba költözött, mert Új-Mexikóban nehezen találtak jó munkaerőt. Amikor a startup-kultúrát még nem is így hívták, már akkor is megszokott volt, hogy a cégvezetők is kiveszik a részüket a programozásból. Bár Gates ekkor már a cég vezérigazgatója volt, öt éven át minden sor kódot átnézett, ami a cégen belül készült, és ha kellett, változtatott is rajta.

IBM PC MS-DOS

1980 júniusában csatlakozott a céghez Steve Ballmer, Gates harvardi ismerőse. Júliusban megkereste őket az IBM, hogy írjanak operációs rendszert a készülő számítógépükre, az IBM PC-re. A Microsoft ehhez felvásárolta a Seattle Computer Products 86–DOS rendszerét, hogy azt írják át pécére. A kész programot PC–DOS-nak (Personal Computer Disk Operation System) hívták, és a Microsoft ötvenezer dollárt kapott érte. Ez mai áron nem tűnik soknak – főleg úgy, hogy a munkálatok több mint egy évig tartottak, és 100-ból 35 ember csak ezen dolgozott –, de amikor az IBM PC a boltokba került, csak a Microsoft csomagja kínált hozzá operációs rendszert, alkalmazásokat és programnyelvet. 

Words don't come easy

1980-ban jelent meg a Microsoft első saját operációs rendszere, egy Unix-variáns is; a Xenix névre keresztelt rendszer licencjogait az AT&T-től szerezték meg. 1983-ban a Xenixen tűnt fel először az akkor még Multi-Tool Wordnek hívott szövegszerkesztő, amit ma Microsoft Word néven ismerjük. A Word próbaverzióját ugyan a PC World lemezmellékletén is kiadták, de a Xenix sosem  sosem lett túl népszerű, és ez a szoftver népszerűségének is keresztbe tett.

1981 júniusában újraszervezték a céget. A Microsoftot hivatalosan is Washington államban jegyezték be, és Gates nemcsak a cég elnöke, hanem az igazgatótanács vezetője is lett. Ő ekkoriban már három lépés távolságot tartott a munkatársaitól. Híres volt arról, hogy a cégvezetők munkáját kritizálta, rámutatott az üzleti elképzeléseik hibáira, és azért szidta őket, hogy a stratégiájuk veszélyezteti a vállalat hosszú távú sikereit.

Az idő végül Gates döntéseit igazolta. Az ő ötlete volt, az is, hogy csak licenceljék az IBM-nek a DOS-t, de a jogokat tartsák meg. Gates sejtette, hogy az IBM-et sokan követni fogják az úton. Ebben igaza volt, és a Microsoft részben emiatt vált a piac megkerülhetetlen szereplőjévé. Hiába viselte az IBM nevét az operációs rendszer, Gates volt az ember a gép mögött. A Microsoft végül temérdek pénzt kaszált a licencdíjakkal: az 1990-es évekre már több mint 100 millió személyi számítógépre telepítették fel a DOS-t.

Multiplatform megélhetés

Bár ma a pécéipar moguljaiként ismerik őket, a nyolcvanas években még a Microsoft volt a platformok közti átjáróház portása. Más világ volt az: akkoriban a szoftvercégeknél komplett részlegek foglalkoztak azzal, hogy az Apple II-re megjelenő szoftvereket az IBM számítógépére portolják, és viszont. Így fordulhatott elő az, hogy a Microsoft egyszerre gyártott szoftvert az Apple-nek, a Commodore-nak és az IBM-nek. Az első szoftvereik a Microsoft BASIC különöbző variánsai voltak; ez volt a hetvenes-nyolcvanas évek otthoni számítógépeinek domináns programnyelve. Még a korabeli Apple II számítógépeken (Applesoft BASIC) vagy a Commodore 64-en (Commodore BASIC) is ezt használták, sőt, az IBM PC korai verzióihoz is készítettek egy IBMC Cassette Basic nevű operációs rendszert.

Bár elsősorban szoftvercég volt, a Microsoftnak 1980-ban volt egy népszerű hardvere is, a Z–80 Softcard nevű kártya, amiből több mikroszámítógéphez is készítettek variánst. A Softcarddal különböző platformokon lehetett futtatni a CP/M operációs rendszert, ami az üzleti célú felhasználáshoz akkoriban elengedhetetlen volt: a CP/M-en futott egy rakás üzleti szoftver, valamint fordítókat is lehetett vele használni. A Microsoft 349 dollárért árulta a kártyákat, de így is óriási siker lett; 1980-ban ez volt a cég első számú bevételi forrása.

A hardveripart ezek után sem hanyagolták, bár a Microsoft eszközei sosem értek el akkora sikert, mint a Commodore vagy az IBM gépei. Viszont a cikk elején említett 55 millió dollár egy része például az MSX számítógépek eladásaiból származott; a 8-bites mikroszámítógép nagyjából a Commodore 64 japán ekvivalense volt. Bár az MSX-et játékgépként ritkán jegyzik, érdekes adalék, hogy ezen a platformon debütált a Konami máig futó sikersorozata, a Metal Gear.

Caustic Window

A Windows első verziója 1985. november 20-án jelent meg.

Windows1.0.gif
Fotó: Wikimedia Commons

A Windows nem volt önálló operációs rendszer, csak az MS-DOS kiterjesztése, de már nem szöveges, hanem grafikus felülete volt; egyértelműen jelezte, hogy a Microsoft milyen irányba kíván továbblépni. Nem voltak egyedül, az IBM szintén grafikus operációs rendszert tervezett, az OS/2-t – ennek a fejlesztésével szintén a Microsoftot bízták meg. (Akkor még nem tudhatták, hogy kígyót melengetnek a keblükön.)

1986 februárjában a cég Redmondba helyezte át a főhadiszállását, majd március 13-án a tőzsdére léptek. Ekkorra a Microsoft már bemutatta az Office programcsaládot a Worddel és az Excellel, meg az új Windows 3.0-val, amik a maguk területén kiemelkedő sikereket értek el. A Windowsból csak az első évben több milliót adtak el; a sikerében valószínűleg közrejátszott, hogy

  • gyakran telepítették új számítógépekre, így rengeteg háztartásba eljuthatott;
  • tartalmazta az MS-DOS-t, így kompatibilis lehetett az arra írt szoftverekkel;
  • rengeteg meghajtóprogram tartozott hozzá.

Az OS/2-t ezzel szemben csak különálló, drága szoftvercsomagként lehetett megvenni, nem voltak hozzá driverek, így egy átlagfelhasználó nehezebben boldogult vele. A Microsoft a Windows sikere miatt egyre kevesebb energiát fordított az OS/2 fejlesztésére, így végül a két cég 1991-ben beszüntette az együttműködést. Ekkora a Microsoft már vezetővé vált az operációs rendszerek piacán. Pedig hol volt még ekkor a csúcspont?

Vágási Feri és a Kanadai Nemzeti Torony

A Windows 95 olyan áttörést hozott, amilyet még egy operációs rendszer sem: nem volt párja, amit ekkora csinnadrattával fogadtak volna. Pedig eredetileg csak egy hiánypótló megoldásnak szánták: szükség volt egy szoftverre, ami egy új szintre emeli a 16 bites operációs rendszerüket, és 32 biten képes egyszerre több alkalmazást futtatni, de kompatibilis az MS-DOS-szal is. Az új rendszert felkészítették az internet-elérésre, és temérdek külső meghajtóprogramot terveztek hozzá, hogy könnyű legyen csatlakoztatni az új hardvereket (Plug & Play).

Ironikus, de a Microsoft eredetileg nem akarta elkészíteni a Windows 95-öt. A kilencvenes évek elején a Cairo kódnevű rendszeren dolgoztak, ami a Windows NT-re épült volna, de az IBM a Windows 3.1 megjelenése idején már piacra dobta az OS/2 2.0-t, ami már támogatta a 32 bites műveleteket is. A Microsoftnak gyorsan lépnie kellett, hogy ne szoruljon ki a piacról. Eleinte úgy tervezték, hogy gyorsan piacra dobják a Windows 93-at (igen, két évvel korábbi megjelenéssel számoltak), de a fejlesztés végül két évet csúszott.

Akkoriban problémát jelentett, hogy az MS-DOS alatt a meghajtóprogramokat és rendszerbeállításokat a játékokhoz kellett konfigurálni, és ha a konfiguráción változtattak, a játék nem működött. Bill Gatesnek állítólag nagyon tetszett az Apple Quicktime-ja, és ő is szeretett volna multimédiás alkalmazásokat a Windows 95-höz, de csak nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a jövő multimédiás alkalmazásai a játékok lesznek. Ezért is fejlesztették ki az új operációs rendszerhez a DirectX keretszoftvert, ami a szükséges drivereket gyűjtötte egy csomagba. A Microsoft ezzel a játékfejlesztőket is megnyerte az új oprendszernek.

A Windows 95 augusztusi megjelenését olyan hirdetési kampány előzte meg, amilyenre még nem volt példa. A Microsoft körülbelül 300 millió dollárt költött Windows-reklámokra. Százméteres Windows-zászló lobogott a Kanadai Nemzeti Torony oldalán; Vágási Feri beszállt az internetbe és félretett tízezer forintot a szoftverre; az Empire State Building ablakait Windows-színekkel világították meg; Londonban a Microsoft ingyen újságokat osztogatott; és dollármilliókat fizettek a Rolling Stones-nak a Start Me Up című számért. (A reklámdallal a Windows egyik újítására, a Start menüre utaltak.)

A későbbi trösztellenes perekben komoly vádként hozták fel a Microsoft ellen, hogy a piactorzító monopolhelyzetre való törekvéseivel kinyírta a rivális operációs rendszereket. Ez valószínűleg nem teljesen igaz – ki gátolta a konkurenciát abban, hogy jobbak legyenek? –, de tény, hogy a Windows 95 minden idők legsikeresebb operációs rendszere lett. Egyszerre használták a játékosok és az üzleti felhasználók, járt hozzá internetböngésző, és MS–DOS módba kapcsolva a régi szoftvereket is futtatni lehetett rajta.

Minden egyben volt, kivéve a szoftvert. A Windows 95-nél valószínűleg egy operációs rendszert sem gyűlöltek jobban a történelem során, mint ezt – elsősorban azért, mert a 16 bites színmélységet gyakran borította el a kék halál.

Játék, telefon, csillagos ég

A vállalati szoftverek, operációs rendszerek, és a saját fejlesztésű játékok a világ legnagyobb technológiai cégévé hizlalták a Microsoftot, Bill Gates magánvagyonát pedig több tízmilliárd dollárra. A Windows-variánsok, az Office sikere, illetve az állami és civil megrendelők pénze stabil bevételforrást jelentettek a cégnek, de végül a játékpiacra is szemet vetettek.

A Microsoftnak ez a terep nem volt teljesen idegen; ők tervezték a Sega konzoljához, a Dreamcasthez az operációs rendszert, a Windows CE egy módosított változatát. Ekkor jött az ötlet, hogy saját játékkonzolt kéne tervezniük. A Playstation a kilencvenes évek végén szárnyalt: a Sony több mint százmillió konzolt adott el, és hasonló sikerekre számíthatott a Playstation 2-vel is. A Microsoftnak ugyan nem volt nagy gyakorlata a hardverfejlesztésben – az MSX óta legfeljebb billentyűzeteket és egereket gyártottak nagy tételben –, de a pécés alkatrészekből összeállított Xbox végül a konzolgeneráció legerősebb hardvere lett.

A Microsoftnál tudták, hogy a Sonyt és a Nintendót nem lesz egyszerű megszorongatni. Már az előzetes becsléseknél látszott, hogy egy-másfél milliárd dollárt kell elégetni ahhoz, hogy a játékpiacon is megvethessék a lábukat. A Microsoft viszont lenyelte a békát, megkereste a legjobb játékfejlesztőket, cégeket vásárolt fel, licenceket szerzett, kiépített egy online infrastruktúrát, és 100 dollár veszteséggel adta a konzolját, hogy minél nagyobb szeletet hasítson ki magának a tortából. Bár a Playstation 2-nek a nyomába sem ért, az Xboxból is eladtak 24 milliót, és a 2005-ben bemutatott Xbox 360 már fej-fej mellett haladt a Sony Playstation 3-mal.

Mindeközben a vállalat vezetése is átalakult. Gates 2000-ben adta át a cég vezérigazgatói pozícióját Steve Ballmernek; Allen az elhúzódó betegsége miatt fejezte be a munkát a Microsoftnál. Gates még ekkor is a vezető szoftvermérnök volt a cégnél, és megtartotta a vezetői pozícióját az igazgatótanácsban. Erről azóta már lemondott, hogy a filantróp karrierjére koncentrálhasson. Ballmert Satya Nadella váltotta a vezérigazgatói székben; tavaly február óta ő irányítja a vállalatot.

Az okostelefon-piac felrobbanása óta a Windows már nem az első számú operációs rendszer, és az Apple feltámadása is eléggé átrendezte az erőviszonyokat.

Ennek ellenére a Microsoft még mindig a világ egyik legerősebb szoftvervállalata. Nemrég jelent meg a legújabb Xbox, hamarosan elérhető lesz a Windows 10, és a Microsoft központosított infrastruktúrával próbálja elmosni a játékkonzol, a személyi számítógép, a telefon és a tablet közti határokat. Van saját oprendszerük, játékgépük, telefonjuk és tabletjük, az irodai programok piacán még mindig szinte egyeduralkodók – biztosan velünk lesznek még vagy 40 évig.