A Cracked informátora, Pam egy egyetemi kutatáshoz próbált adatokat gyűjteni. A tanulmánya a pedofilokról és a viselkedésükről szólt volna, így hamar szembesült vele, hogy nehéz kapcsolatba lépni velük – ez érthető, elvégre a pedofília bűncselekmény, és a bűnözők kényesen ügyelnek az anonimitásukra.

A beépüléshez Pam a Tor proxyhálózatot használta. A haditengerészet által fejlesztett, de később nyílt forráskódúvá tett Torral még a titkosszolgálatok elől is el lehet rejtőzni. A Tort az amerikai hadsereg, illetve az NSA és a CIA is rendszeresen használják, de mostanra mindenki hozzáférhet, aki láthatatlanul akar böngészni az interneten.

A pedofilok a dark weben – a keresők számára láthatatlan deep web legsötétebb zugában – olyan rendszert alakítottak ki, hogy könnyebben megtalálják egymást. A hagyományos böngészőkkel nem látunk rá a web sötét oldalára, de a tilosban járók mindig megtalálják egymást, ahogy a glitch hop vagy a snuff filmek rajongói az illegális fájlcserélőkön. A pedofilok nem hirdetik magukat, de van egy közös Wikipedia-szerű oldaluk, a Hard Candy (angolul értő olvasóink gyomra most fordult fel), amit a Torral lehet elérni. A Hard Candyről sokat elmond, hogy

Pam viszonylag hamar eljutott a 3DBoys honlapjára. Itt még csak erotikus rajzokat és történeteket talált, bár azok is olyanok voltak, hogy minden kisgyerekes szülőből kihozzák a fegyvertartásért lobbizó republikánust. A 3DBoys viszont csak a felszínt kapargatja: az itteni fórumozók nem elég hülyék vagy merészek ahhoz, hogy az illegalitást is bevállalják – vagyis hogy gyerekpornónak minősülő tartalmat osszanak meg vagy töltsenek le.

Pam rövidesen rátalált a 7axxn oldalára; ez a gyerekpornó és a gyermekbántalmazás pöcegödre, olyan sötét lelkű rohadékokkal, akiket még Jézus is gumislaggal verne agyon. Az oldalon szinte mindenki elkövetett már valamilyen szövetségi bűncselekményt, és a tagságot szigorúan ellenőrzik: csak egy korábbi tag ajánlásával lehet bejutni. De ahogy Donnie Brasco is beépült az olasz maffiába, Pam is megtalálta az útját a közösségbe.

A tagok közül néhányan a Tor kevésbé rejtett csetszobáiban is megfordultak, de általában csak törvénysértéssel lehetett a bizalmukba férkőzni. Pam elmondása szerint olyan szabályok vannak, mint hogy

Egyes fórumokon nem is engedélyezik a regisztrációt, amíg az illető nem tölt fel anyagokat a saját gyerekpornó-gyűjteményéből. A dark web pedofiljai így próbálják lebuktatni a beépített ügynököket – nagyjából úgy, mint a drogdílerek a rendőröket, amikor noszogatják őket, hogy szippantsanak fel egy utca kokaint, így bizonyítva, hogy nem rendőrök. Ami azt illeti, ez elég hülye módszer, mert a fedésben dolgozó nyomozóknak – a megbízásuktól függően – elég nagy mozgásterük van. Embert nem ölhetnek, de kurvázhatnak vagy drogozhatnak is, ha bizonyítani tudják, hogy az a beépülést vagy az ügy megoldását segítette.

Pam nem volt rendőr, így nem oszthatott meg gyerekpornót sem; ha megteszi, ugyanolyan bűnözővé válik, mint azok, akiket megpróbált lebuktatni. Úgyhogy várta a kedvező alkalmat, ami a harmadik napon jött el. Egy felhasználó megemlítette, hogy van 7axxn-meghívója, és Pam kért tőle egyet. Bejutott a fórumra, és innentől már ő is veszélyben volt.

Bár egyetemi kutatómunkát végzett, és ez nyújtott neki bizonyos fokú védettséget, még az egyetemen sem tudták pontosan, hogy ez mire terjed ki. A hat hónapos nyomozás során Pam paranoiás lett: ha csöngettek, összeszorult a gyomra, mert attól rettegett, hogy az FBI letartóztatja a pedofil tartalmak miatt. De nem történt ilyen. Fél év alatt Pam kiismerte az internet egyik legförtelmesebb szegletét, és megállapította, hogy

Közülük sem mindenki állat. Vannak, akik próbálják elkerülni a gyermekbántalmazást, és utálják, hogy ilyen belső késztetésük van. Ők azért keresik fel az ilyen oldalakat, mint az egykori nagyivók az Anonim Alkoholistákat: könnyebb elviselni a hiányérzetet, ha tudják, hogy nincsenek egyedül. De a 7axxn-re nem ez a jellemző: többnyire beteg faszkalapokról van szó, akik arról osztanak meg történeteket és taktikákat, hogy hogyan erőszakolnának meg és tennének áldozattá gyerekeket.

Most ezekről lesz szó. Még nyugodtan átkattinthatnak a Disney Channelre, nem sértődünk meg.

A 7axxn-en 90 ezer regisztrált felhasználó van, akik több gigabájt gyerekpornót osztottak meg egymással. A felhasználók többsége ezekért látogatja az oldalt, de a legbetegebbek – több száz fórumozó – élénk vitát folytat hajmeresztő témákról. Az egyik futó szavazás például arról szólt, hogy kinek jön be a hurtcore, vagyis az erőszakos (gyerek)bántalmazás, illetve az arról készült videók (40 százalékuk imádja).

Még ennél is szomorúbbak az arról szóló viták, hogy ki milyen szerrel kábítja el a gyerekeket, ha meg akarja erőszakolni őket.

De még ennél is van lejjebb: egyesek szerint a gyógyszerekre nincs is szükség, mert a gyerekek anélkül is elég mélyen alszanak.

A [gyógyszer neve] csodákat tesz. Nagyon enyhe hatása van és ellazítja az izmokat. Viszont a [gyógyszer neve] csak fáradttá és letargikussá teszi őket. Az éberen alvóknak nem jó választás, hacsak nem kevered alkohollal. De csak óvatosan.

A közösségben vannak, akik elismerik, hogy igen, ők olyan rohadékok, akik szexuálisan bántalmaznak gyerekeket, akik nem tudnak vagy nem akarnak beleegyezni ebbe. Nehéz eldönteni, hogy ők a nagyobb férgek, vagy azok, akik child lovernek, gyerekszeretőnek nevezik magukat. Vagyis megmagyarázzák, hogy ez igenis egy érzelmeken alapuló kapcsolat; az már más kérdés, hogy ezt úgy élik ki, hogy megerőszakolnak egy kiskorút.

A gyerekmolesztálók (child molester) és a gyerekszeretők (child lover) közötti különbséggel Pam akkor szembesült, amikor a 3DBoys fórumán egy felhasználó elmagyarázta neki, hogy a pedofília nem gyerekbántalmazás; az egész csak a rossz beidegződésekből fakad, abból az időből, amikor a gyerekeknek a szülei a lelkükre kötötték, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, mert bánthatják őket. Pedig – így a felhasználó – a pedofilok többsége nem bántana gyereket, hiszen a szó is gyerekszeretőt jelent; hogy is árthatnának nekik?

Vannak, akik kikérik maguknak a feltételezést, hogy megerőszakolnának egy gyereket. A pedofilok között gyakori védekezés, hogy ha a gyerekek között is létezhet konszenzuális szex, akkor a gyerekek és felnőttek között is lehet.

Amikor a Cracked közölt egy pedofilokkal készült riportsorozatot – olyanokkal, akik meg akartak gyógyulni, és nem akartak senkinek ártani –, több levelet is kaptak tőlük. A levélírók általában arra hivatkoztak, hogy ez a szokásos álszent, ostoba duma, és hogy nem szabad úgy kezelni a gyerekeket, mintha valakinek a tulajdonai lennének, nem önálló személyek. Pedig ha fiatal korukban elkezdik a felvilágosítást, az a gyerekeknek is jó lesz.

Amikor az egyik 7axxn-tag arra panaszkodott, hogy ő csak leecher lehet – olyan felhasználó, aki nem oszt meg semmit, csak letölti másokét –, arra hivatkozott, hogy a családi helyzete miatt nem tarthat gyerekpornót a gépén. Erre mit tanácsolt a többi felhasználó? Hogy próbálja meg nevelni és oktatni a környezetében lévő gyerekeket arra, hogy kövessék a szeretet filozófiáját. Szeretet alatt itt természetesen a szexre gondoltak, elvégre a gyerekeknek ettől lesz kiegyensúlyozott szexuális életük a pubertáskor után. Igen, ezt komolyan érvként használták: a pedofilok között vannak, akik akik elhiszik, hogy

Hiába legalább olyan hajmeresztő ostobaság ez, mint az, hogy „engem is vert az apám, így lett belőlem tisztességes ember”, vannak, akik ezt éppúgy a gyakorlatba ültetik, mint a gyerekverést. Sőt, a pedofilok között vannak, akik a saját gyerekeiken élik ki magukat.

A 7axxn egyik moderátora, sarahthecunt (Sarah the cunt) maga is szülő, legalábbis azt állítja, hogy három gyereke van. Sarah és a férje, Brian is tagok az oldalon, és már meg is ismertették a gyerekeiket a pedofíliával – ők így nevezték, hogy megerőszakolják a saját gyerekeiket, akik állítólag ezt élvezik. Pam nem látta a filmet, de azt mondja, állítólag videót is készítettek az ilyen esetekről; Sarah és Brian a környékük legaktívabb gyerekpornó-terjesztői.

Sarah pont azt az érvet használta, mint a gyerekeket verő szülők: mint elmondta, őt is molesztálta az apja kiskorában, és annyira tetszett neki, hogy felnőttkorára már büszkén felvállalta a pedofil identitását. Egy hasonszőrűekkel teli csetszobában ismerkedett meg Briannel (álnév), akihez három hónappal később hozzá is ment. Sarah és Brian még szabályokat is felállítottak, hogy ne húsdarálóba való rohadékoknak tűnjenek, hanem a gyerekeik igényeit is figyelembe vevő szülőknek. Tehát a szabályok:

1. Nincs szexuális kapcsolat ötéves kor alatt.
2. Ha bármi kellemetlen nekik, nem folytatjuk (BÁRMIKOR nemet mondhatnak).
3. Semmilyen fizikai bántalmazás nem jöhet szóba (beleértve az elfenekelést is).
4. A szex vagy a szexmegvonás soha nem lehet büntetés.
5. Soha nem hazudunk a gyerekeinknek.
6. Semmilyen cenzúra nem jöhet szóba.

Ez a lista önmagában is vérlázító, de még ők sem tartják magukat hozzá; már akkor megsértették az első szabályt, amikor a lányuk még csecsemőkorú volt. A legjobb, amiben reménykedhetünk, hogy Sarah sztorija csak kitaláció, de Pam szerint nem valószínű.

Sarah azt állítja, a gyerekek beleegyeznek a dologba, de nyilván nem ez a helyzet. Mindenesetre egyszerre dühítő és szomorú látni, milyen szabályokat állítanak fel maguknak a legbetegebbek; mintha ez azt mutatná, hogy ők is követnek valamilyen normákat, és nem elvtelen, utolsó férgek. Ráadásul a „bármikor nemet mondhatnak” is hazugság, ha egyszer a születésétől fogva arra kondicionálnak egy gyereket, hogy sose mondjon nemet, és ha soha nem mondják el nekik, hogy nem normális, ami velük történik.

Bár Pam egy videót sem látott, Sarah és Brian rendszeresen ellátják pedofil pornóval a közösség többi tagját, és hírnevet szereztek maguknak a gyermekmolesztálók között. Hogy a hozzájuk hasonlók rejtve maradhatnak, annak az az oka, hogy

Az említett kézikönyv inkább útmutató, amit pedofilok írtak pedofiloknak, hogy elkerüljék a lebukást, és meghatározzanak néhány irányvonalat. A kézikönyvben a pedofília mellett szóló érveket is listáznak. (A Cracked azt is kiszúrta, hogy a könyvben használt érvek és a nyelvezet nagyon hasonlítanak azokra a Twitter-üzenetekre, amiket azután kaptak, hogy megjelentették a pedofilokról szóló riportjukat.)

A beszélgetések, tanácsadások a Toron keresztül zajlanak, és a vitákat a moderátorok is éberen figyelik. Ez érthető: egy illegális tevékenység köré szerveződött közösség nem működne sokáig, ha a tagjai hülyék lennének. A pedofilok gyakran keresik más pedofilok társaságát, mert így jobb eséllyel találhatnak érzelmi támogatást – illetve még több gyerekpornót. De minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb szeme, így a pedofilok együttműködnek, hogy megvédjék egymást a hatóságoktól, és fenntartsanak egy helyet az interneten, ahol elférnek a legbetegebb kommentek is. 

Az underground pedofil közösségek általában kétségbeesetten szeretnék, ha a társadalom őket is normálisnak és egészségesnek tartaná, akiknek fura szexuális szokásaik vannak. Viszont ez paradox helyzet, mert a másik oldalról olyan témákat indítanak, ami minimum hajmeresztő.

Az egyik topik indítója például kitalálta, hogy gyerekeknek szóló, 9-14 éves korig ajánlott oktató játékszoftvereket kéne fejleszteni, amivel a gyerekek mellesleg más gyerekekkel is ismerkedhetnek – és akik persze nem igazi gyerekek, hanem zsákmányra vadászó pedofilok lennének. Amikor a többiek megkérdezték, hogy egy ilyen ötlethez pontosan mennyire kell kibaszott hülyének lenni, a kommentelő sértődötten odavágta, hogy ez a baj az egész pedofil közösséggel: hogy nem állnak ki egymásért, és nem együtt tesznek valamit, pedig együtt sokkal többet érhetnének el.

Persze – írja a Cracked – nem kizárt, hogy az illető beépített ügynök volt, aki így próbálta lépre csalni a pedofilokat. De ha így is volt, nem működött a taktika. Hiába lenne könnyű célpont valaki, aki azzal kérkedik, hogy szövetségi bűncselekményt követett el,

Pamnek, mint minden normális embernek, felkavaró élmény volt szembesülni az olyan témákkal, mint a gyerekek bekábítószerezése. Főleg, hogy olyan hozzászólások mellett látta ezeket, amik arról szóltak, hogy a gyerekek valójában szeretik a szexet, így simán beleegyeznek a dologba.

Nem véletlen, hogy Pam is megpróbált a nyomukra bukkanni.

Beletrafáltál: azt akarom, hogy zárják be ezeket az embereket. Olyan keményen nyomoztam, ahogy csak tudtam, hogy a bíróság előtt is felhasználható bizonyítékot szerezzek. Vadásztam a lakcímre és a személyes adatokra, de semmit sem találtam. Ezek az emberek nagyon nyíltan beszélnek arról, hogy mit csinálnának a gyerekekkel, de nagyon vigyáznak rá, hogy ne árulják el, hol találhatók.

– mondta Pam. De a Tor miatt minimális az esélye, hogy lebuktathatják őket: nem véletlen, hogy a feketepiaci drogdílerek és az oknyomozó újságírók is előszeretettel használják.

Az FBI 2013-ban felszámolt egy pedofilhálózatot, aminek tagjai állítólag szintén a Tor mögé rejtőztek, de ennek sem lett komolyabb következménye. Néhány szexuális bűnöző rács mögé került – az ír Eric Eoin Marques összesen 100 év börtönbüntetést kapott –, de ez sem állította meg az online gyerekpornó terjedését. Egy 2014-es tanulmány szerint a gyermekpornográfia teszi ki a dark web adatforgalmának 80 százalékát, és a felhasználók évente 3-20 milliárd dollárt költenek ilyen tartalmakra.

(A cikk a Cracked írása – 5 Things I Learned Infiltrating Deep Web Child Molesters – alapján készült.)