A tőzsdére lép a Spotify

Régóta rebesgették, lehetett rá számítani, de most végre megtörténik: a tőzsdére megy a Spotify. A cég részvényeit a New York-i Értéktőzsde fogja kibocsátani a nyilvános ajánlattétel (IPO) után.

Ha valakinek, hát nekik sikerülhet – de ami a Spotify-jal történik, az a zeneipar többi részére is kihathat. Elvégre a streamerek már a zeneipari bevételek több mint felét adják, és a Spotify-ért többen csengetik ki a havi előfizetési díjat, mint az összes többi fizetős streamerért összesen.

Bár a Spotify piaci értékét egyesek húszmilliárd dollárra becsülik, fontos megjegyezni, hogy a vállalat mostanáig nem termelt profitot: a tavalyi veszteségük 600 millió dollár körül volt. Ez nem kell, hogy negatívan befolyásolja a cég részvényárfolyamait: a Snapchat sem nyereséges, de a tőzsdei bevezetését siker követte (csak később kerültek pénzügyi dugóhúzóba). A befektetők viszont elvárhatják a felhasználóbázis további növekedését – ha a bevételekét egyelőre nem is.

A Spotify veszteségességének egyik fő oka, hogy a bevételeik nagy részét vissza kell fizetniük a lejátszható zenéket biztosító kiadóknak. (Állítólag a két legnagyobb riválisuk, az Apple és a YouTube jobb feltételekkel indul a jogdíjtárgyalásokon, így az ő piaci mozgásterük nagyobb.)

A Spotify várhatóan március végén lép a tőzsdére, de ez nem garancia rá, hogy nem csúsztatják el a bevezetést – őket ismerve ez nem lenne példátlan. Főleg azok után, hogy a közelmúltban a nyakukba sóztak egy 1,6 milliárd dolláros büntetést a Wixen lemezkiadóval szembeni jogsértés miatt. De a cég több megoldással is kísérletezik, amik mind arra utalhatnak, hogy valóban a tőzsdére lépést tervezgetik.

Taylor Swift 2014-ben igencsak összerúgta a port a Spotify-jal, amikor nem engedte az új lemezét megjelentetni a streameren. Hasonlóan tett Adele és a Coldplay is, akik szintén visszatartották a lemezeiket. (Ez a lépés segít a fizikai eladások – cd-k, hanglemezek – fellendítésében is.)

A zeneiparban windowingnak hívják azt a módszert, amikor egy új albumot csak a fizető felhasználóknak tesznek elérhetővé. A legnagyobb kiadók és a velük dolgozó művészek már régóta küzdenek azért, hogy az új lemezeiket ne érhessék el azok, akik nem fizetnek érte – ha nem is egy gyári lemez árát, de legalább valamennyit. A szándék érthető: nem szerencsés hozzászoktatni a vásárlóközönséget ahhoz, hogy a zene ingyen van, másfelől meg a zeneipar fő bevételi forrását még mindig az előfizetések adják.

A Spotify tavaly bejelentette, hogy – a tőzsdére lépés előkészítésenként – új licencszerződést kínál a zenészeknek. Ennek részeként az új albumokat a megjelenés utáni két hétben csak a fizetős felhasználók hallgathatnák meg.

A Spotify alighanem érzi, hogy a jövedelmező működéshez érdemes több lábat növeszteniük. Hogy mit tehetnek?

• Több szolgáltatást kínálhatnak a zenészeknek, például a már meglévő Spotify for Artist alkalmazáson keresztül.
• Már most is begyűjtik a reklámbevételeket az ingyenes verziót használók után, de az ambícióik alapján szeretnének a világ harmadik legnagyobb online reklámértékesítői lenni a Google és a Facebook után.
• Bár a lemezvásárlás ma már nem a popzenerajongás része, a zenehallgatók mégis vásárolnak tárgyakat, merchandise-okat, amik az adott zenekarhoz kapcsolódnak. Nyilván nem véletlen, hogy a Spotify szerződést kötött a Merchbarral: az ő segítségükkel a szolgáltatáson keresztül árusíthatják ezeket a kiegészítőket.
• Más területek felé kell nyitniuk, például a videók és a tematikus podcastek felé. (Nyilván nem véletlenül igazoltak le egy ex-disney-s részlegvezetőt, aki kimondottan ezzel foglalkozik.)
• Nem kizárt, hogy hardvergyártásba fognak: egy friss álláshirdetés alapján elképzelhető, hogy egy, az Amazon Echóhoz hasonló okoshangszórót terveznek.

A Spotify-rivális Pandora 2011-ben lépett a tőzsdére, de az online rádióműsoros üzletpolitikájuk nem felel meg az elvárásoknak – legalábbis ez látszik a részvényárfolyamukon. Ennél jóval jövedelmezőbb lehet, ha a Netflix stratégiáját követik, akik nem más kiadók zenéinek licencelésével, hanem a saját gyártású tartalmakkal szakítanak hatalmas pénzeket. Ezzel csökkenthetnék a cégre nehezedő pénzügyi nyomást - de óvatosan kell csinálniuk, hogy a sajátláb-növesztés közben ne tiporjanak a rivális lemezkiadók lábára.

A tőzsdére lépett vállalatoknak negyedévente pénzügyi jelentéseket kell nyilvánosságra hozniuk. Ha valami, hát ez elősegítheti, hogy a Spotify megítélése megváltozzon. Az egyik nézőpont szerint ők nem mások, mint a piaci erőfölényükkel visszaélő zsarnokok, akik az éhező művészek megkopasztásával zsebelnek be hatalmas profitot. A másik szerint viszont a fenntartásukra is alig van pénzük, mert minden profitjukat elviszik a jogdíjak. A negyedéves jelentések viszont hoznak némi átláthatóságot: képbe kerülhetünk, hogy melyik félnek van igaza.

Az alkotók és a kiadók közti feszültség kiéleződése mellékszálnak tűnhet, de már most is sokan vannak a zeneiparban, akik nem tartoznak a pénzügyi elithez, és jogosan érezhetik úgy, hogy a Spotify lehúzza őket. Tavaly a streamerek bevételeinek több mint 99 százaléka a felső 10 százalékba tartozó legnépszerűbb előadóktól származott, szóval a feltörekvő művészek joggal érezhetik magukat elhanyagolva.

A tőzsdei bevezetéssel a Spotify végleg a nagybetűs Zeneipar részévé válik, ahol ez a tendencia már évtizedek óta fennáll. A pénzügyi transzparenciával az alulfizetett művészeknek több okuk lesz verni az asztalt, kedvezőbb feltételeket követelve -vagy kereshetnek maguknak más terjeszkedési csatornát.

(A cikk a Pitchfork írása alapján készült.)