Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Infó cikkek
Az előző cikkben arról esett szó, hogy mennyire nem vagyunk még felkészülve a mai informatikai rendszerekben rejlő adatvédelmi kockázatokra, különös tekintettel az adatmegsemmisítésre. A témához adalékként álljon itt három megtörtént eset:
1. történet
Újságírók mesélték, hogy néhány éve úgy pattant ki egy adott helyen igen komoly botrány, hogy az érintett önkormányzat egyik számítógépe meghibásodott. Mivel a helyszínen nem tudtak vele mit kezdeni, a szervizes szakemberek javítás céljából saját szervizükbe szállították a gépet. A gép javítása közben "kíváncsiságból" bekukkantottak a rendszeren tárolt adatok közé, ahol találtak is olyasmit, ami komoly közérdeklődésre tartott számot. Nem kellett mást tenniük, mint nevüket nélkülözve átadni az anyagokat a helyi lap ismerős újságírójának.
Hogyan lehetett volna elkerülni az esetet? Például úgy, hogy a háttértárolót nem vihetik el a géppel együtt.
És mi van akkor, ha arra is szükség van a javításhoz?
Ilyenkor a számítógép elszállítását megelőzően le kellett volna törölni minden adatot a gépről (pl.: egy másik gépbe téve).
De hát akkor elvesznek az adatok.
Igen, de egy jól működő informatikai rendszerben egyrészt különböző szervereken kell tárolni a fontosabb anyagokat, másrészt rendszeresen gondoskodni kell az adatok mentéséről. Arról persze ne is tegyünk említést, hogy minden a gépet érintő komolyabb beavatkozás előtt (átalakítás, bővítés, telepítés, javítás, stb.) mentést kell készíteni az ott tárolt anyagokról.
2. történet
Rengeteg adat mozog még ma is floppykon. A vállalkozók adatait a könyvelők például floppyn juttatják el az Egészségbiztosítóhoz, stb. Ez éves szinten akár több millió floppylemezt jelenthet. Mi történik az adatokkal később? Mi történik az eszközökkel?
Egy ügyvédtől hallottam a következő, számomra hihetetlennek tűnő történetet:
Egy Pest környéki vállalkozó néhány év alatt jelentősen meggazdagodott, sok irigyet gyűjtve ezáltal magának. Sokan közülük névvel vagy névtelenül feljelentették a különböző hivataloknál, többnyire sikertelenül. Volt azonban valaki, aki az APEH-nél tett bejelentést, meglehetősen pontos ismeretek birtokában, olyan komoly számításokkal, melynek kidolgozása több hónapba kerülhetett. Az ügy több vonalon is haladt, meglehetősen összetett volta most nem is tartozik szorosan a témánkhoz, az azonban igen, hogy különböző okok miatt bíróság elé állították a vállalkozót, és tanúként hallgatták meg a bejelentést tevőt.
Az ügyvéd oldalát azonban nagyon furdalta a kíváncsiság, hogy honnan jutott a bejelentést tevő a kérdéses adatokhoz. Mivel az eljárás során erre nem kapott választ, utána négyszemközt megkérdezte tőle, aki szemrebbenés nélkül elmondta neki, hogy tudta, ki könyvel a vádlottnak, és ő bizony nem restellte floppyk után kutatva átvizsgálni az utcára kitett szemetesét.
3. történet
Egyik ismerősöm megvásárolta cégétől az egyik leselejtezett számítógépet, és könyvelésre használta otthon. Egy idő után összeomlott a rendszer a gépen, és létfontosságú adatait szakemberekkel vissza kellett állíttatnia winchesteréről. Legnagyobb megdöbbenésére a visszaállított anyagok között több olyan anyag, köztük fontos szerződések is voltak, amelyek üzleti titkot képeztek, és amelyeket, a gép átadását megelőzően az informatikusok gondosan (?) letöröltek a gépről.
Követve a Dallas és hasonló sorozatok logikáját, most - a csúcsponton - hirtelen abbahagyjuk, és a kedves olvasókat a végsőkig csigázva, a megoldásokat a következő részben mutatjuk be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
