Moha bá beköltözött az iPhone-ba

Kicsit lassú, kicsit nehézkes, nem különösebben iPhone-os és maradt benne néhány korlátozás is, de a Nav N Go iGO még így is a legjobb navigációs szoftver az Apple mobiljára. A TomTom persze még megszorongathatja, de már készül az 1.1-es verzió, amiben sok hibát kijavítanak.

Az iPhone a 3.0-ás operációs rendszer érkezéséig sem volt rossz készülék, valójában azonban csak hardverek és szoftverek kusza halmaza volt: rengeteg funkció kihasználatlan maradt, mert az Apple korlátozásokat épített a rendszerbe.

Navigáció milliárdosoknak

Az egyik legismertebb lefojtás a GPS csipet érintette, amit alig lehetett valamire használni. A Google Mapset betöltve ugyan meg tudtuk nézni, hogy éppen merre járunk, és az útvonalat beütve láthattuk, hol tartunk a két végpont között, de valódi navigációra alkalmatlan volt a szoftver. Arról nem is beszélve, hogy csak Magyarországon lehetett ingyen használni, a Google Maps ugyanis folyamatosan a hálózatról tölti le a térképadatokat, szóval adatroaminggal egy Budapest-Split útvonalat körülbelül félmillió forintból lehetett volna letudni.

Ezért volt nagy dolog, hogy a 3.0-ás operációs rendszerrel a külső fejlesztők is hozzáférést kaptak a GPS-hez. Először talán a TomTom jelentette be saját útvonaltervezőjét, de nem maradt le nagyon a magyar Nav N Go sem, sőt a premierrel már be is előzte konkurensét. A szoftvercég az iGO Amigót pakolta át iPhone-ra. Aki ismeri az alapprogramot, nem fog meglepődni most sem, mert ugyanazt kapja, csak más csomagolásban.

Félig felkészült hardver

Persze a csomagolás sok mindent eldönt, és érdemes egy pillanatra elgondolkozni azon, hogy az iPhone egyáltalán alkalmas-e GPS eszköznek? Hardvere alapján mindenképp, a GPS-csip elég jó minőségű, nagy pontossággal tudja megmondani, hogy épp merre járunk. Adott az érintésérzékeny és nagy kijelző, arról nem is beszélve, hogy a készülék mindig tulajdonosánál van, nyaralás előtt nem kell külön agyterületet szentelni az elpakolására, mint a dedikált GPS-seknél.

De vannak bőven hátrányok is: a hangszóró például nem elég erős, éppen ezért zenehallgatás közben nehezebb meghallani Mohabá jótanácsait ("Fordulj meg, ahol tudsz"). Aztán baj van az erőforrásokkal is: az iPhone 3GS pillanatok alatt betölti a szoftvert, egy szűz 3G-s modellel sincs baj, de egy több száz telefonszámot, több ezer sms-t, fényképet, dalt tároló készüléknél már komoly problémák jelentkeznek. Egy rendesen igénybe vett iPhone-nal persze már a kontaktlista megnézése is kész kínszenvedés, képzelhetjük, hogy mi történik, amikor a 2,8 gigabájtos óriást kell elindítania.

Elmondom: szünet. Már a program betöltése is vagy egy percig tart, a menüpontok között lépkedni meg igazi bátorságpróba, amíg az iPhone ki nem takarítja a memóriáját. Másodpercek telnek el, mire a mobil reagál egy virtuális gomb lenyomására, és a település keresésénél a betűk leütése után is várni kell.

Másik probléma, hogy az iPhone valójában nem képes egyszerre több programot futtatni. Ezért történhet meg, hogy ha navigáció közben hívást kapunk, és azt felvesszük, a program kilép, hogy a beszélgetés után újra betöltődjön, És min írtam, hosszú várakozásra kell ilyenkor készülni. Ha képesek vagyunk ellenállni a kísértésnek, akkor viszont nincs baj: a kinyomott hívás után a programban marad az iPhone, nem kell az újraindításra várni.

És az utolsó, mobillal kapcsolatos probléma: az iGO veszettül meríti az iPhone-t. Legfeljebb egy óra alatt a teljes akkuteljesítményt leszívja, úgyhogy autós töltő nélkül nem is érdemes nekiindulni az útnak. Szerencsére ilyesmit már kétezer forintért lehet vásárolni.

Mobilcsere

A hardverrel kapcsolatos kínok azonban nem általános érvényűek. Aki a legújabb iPhone-t, a 3GS-st választja, az kétszer-háromszor több erőforráshoz jut, úgyhogy várnia sem kell majd a betöltésre, gombokra.

A szoftver pedig egészen jó. Akadnak persze hiányosságok benne, például nem lehet több megállós útvonalat tervezni, cserébe viszont a pozíciót jelző nyilat lecserélhetem tankra, buszra, DeLoreanre, motoros szánra, repülő szőnyegre, vagy nőre.

Furcsa lehet az is, hogy a program felépítése, dizájnja nem emlékeztet a többi iPhone-os alkalmazásra, de ez szerintem nem baj: aki már használt GPS-programot, az iGO indításakor a megszokott képi világot kapja, így egyből otthon érezheti magát.

Az viszont már tényleg gond, hogy az irányítás sem iPhone-os: a térképen például szívesen mozogtam volna úgy, hogy egy területre rábökök az ujjammal, aztán egyszerűen kihúzom azt a képernyőből. Ehelyett csak nyilak vannak, amik leszűkítik a mozgásteret, és még a nagyítás-kicsinyítés sem megy a szokásos gesztusokkal, csak a képernyőre rakott piktogramokkal. További nehézséget jelent, hogy a szoftverben jelenleg még nincs OpenGL-támogatás, így a mozgás nehézkes, döcögős, de Nav N Go-nál állítólag már dolgoznak az ügyön, így rövidesen gördülékenyebb lesz a program.

Megtalálta önmagát

A helymeghatározás viszont egész jó, amint bemelegszik a csip. Mert az első egy-két percben előfordul, hogy a készüléknek fogalma sincs, merre járunk (vagy csak a jövőbe lát, mert engem például Párizsba rakott), aztán ha képbe kerül, már nem veszti el többé a fonalat. Hosszú időre legalábbis nem, mert sajnos megesik, hogy az iPhone csak késve küldi a jelet az iGO-nak, és már rég bekanyarodtam, amikor Moha bá még arra figyelmeztet, hogy forduljak balra. Feltéve, hogy figyelmeztet egyáltalán, mert a teszt során megesett, hogy egyszerűen eltűnt a hang, és a kép alapján kellett kitalálnom, merre tovább.

Amikor viszont minden összeáll, kellemes társ az iGO. Ismeri az utcákat, még a legkisebb falvakban is képben van, arról nem is beszélve, hogy egyszer sem akart bevinni házakba. A korábbi navigációs készülékek ugyanis gyakran szólítottak fel a balra kanyarodásra ott, ahol láthatóan évszázadok óta ház állt, ehhez képest a legújabb verzió már tudta, merre jár.

A beállítások kényelmesek. Az úticél beállításánál felbukkanó virtuális billentyűzet csak a még rendelkezésre álló lehetőségeket kínálja fel. Például ha Győrbe szeretnék utazni: a kezdőképernyőn az összes gomb elérhető a Q-t és az Y-t leszámítva, mert Q-val és Y-nal kezdődő magyar város nincs. A G lenyomása után már csak nyolc betű marad, az Y ötre szűkíti a lehetőséget, és így tovább. Ilyen mankóval nehéz melléütni, ráadásul a korábban már begépelt címek előhozhatók. A felépítés átlátható, kényelmes.

Jó az is, hogy az útvonal testre szabható: beállíthatom, hogy a program kihagyja az autópályákat, a fizetős szakaszokat és a földutakat, képes különbséget tenni a gyors, a rövid, a gazdaságos és könnyített útszakaszok között, ráadásul a térkép is kellően egyszerű, átlátható ahhoz, hogy segítsen, és ne akadályozzon a közlekedésben. Nagy boldogság, hogy a program feltünteti a fontosabb táblákat is, ami autópályán jön jól egy-egy nagyobb elágazásnál: sokkal könnyebb úgy tájékozódni, hogy a valóság kicsinyített mása megjelenik kiemelve az iPhone-on. A sematikus felületet ráadásul még tovább cifrázhatjuk tereptárgyakkal, például rádobhatjuk a térképre a Parlamentet és még néhány fontosabb épület 3D-s modelljét, ez azonban csak tovább terheli a rendszert és még szaggatottabb lesz tőle a mozgás.

Okosabb lesz

Az iPhone-os iGO-n van mit javítani, de a mostani csak az 1.0-ás verzió, és még a hibáival együtt is a legjobb navigációs program az Apple telefonjára. Sajnos a problémák egy részét a Nav N Go a legjobb szándék ellenére sem tudja majd kezelni, mert nem tud plusz erőforrást pakolni a program alá, ahogy arra sincs ráhatása, hogy az iPhone képes legyen egyszerre több programszálat kezelni. Azért némi optimalizálással, OpenGL-támogatással gördülékenyebbé lehet tenni a navigációt, és az is öröm, hogy az 1.1-es verzióval már lehetőség lesz több megállós útvonal összeállítására is.

Ráadásul ahhoz képest, hogy csak az iGO-val lesz valódi GPS-eszköz az iPhone-ból, nem is kerül sokba a szoftver: az európai verzió 90 euróért, azaz nagyjából 25 ezer forintért vásárolható meg. Ehhez az összeghez azonban még hozzá kell számolni egy töltő és egy tartó árát, a teljes csomag tehát már vagy 32 ezer forintba kerül. Ez még mindig kevesebb, mintha egy dedikált GPS-készüléket vennénk, de már nem sokkal: ugyanezzel a szoftverrel körülbelül hatvanezer forintot kellene fizetnünk egy Navon N470-ért.