Twitter és Facebook bárkinek, bárhová
További Cellanapló cikkek
- Ár-érték arányban komolyan odarakja magát a Xiaomi új telefonja
- Megérkezett Magyarországra a világ negyedik legnagyobb mobilgyártója
- Több mint 15 éves hagyománnyal szakíthat a Samsung
- Jó lenne ez, csak nem ennyiért – teszten a Galaxy S24 FE
- Páros lábbal rúgja ránk az ajtót a Qualcomm új csúcskategóriás chipje
A Sony Ericson 2007-ben több mint 100 millió mobilt adott el, de 2009-ben már csak 55 milliót. Mi okozta ezt a nagy visszaesést?
Az elmúlt években minden a feje tetejére állt, a mobilok képességeivel kapcsolatos elvárások óriásiak lettek. Emögött azonban még mindig nincs nagy számú felhasználó. Érdemes megnézni, hogy a magyar mobilszolgáltatóknál milyen feltöltőkártyás ajánlatok vannak, ezek fogynak tömegesen. Ugyanakkor a csúcskategóriás mobilok nagyon meghatározzák a döntéseket és a márkákhoz való viszonyt. Kicsit belassult nálunk az innováció, ráadásul a Sony Ericsson erőssége a középkategória volt, és a világgazdasági válság ezt a kategóriát sújtotta a legjobban.
Hogyan próbálnak újra talpra állni?
Volt egy döntés másfél éve, hogy a szórakoztató kommunikációra koncentrálunk, és ennek az eredménye az új X10 család, a Vivaz és a Greenheart sorozat.
Nem okoz gondot, hogy a mobilok sok fontos alkotóeleme, például az operációs rendszer, nincs a Sony Ericsson kezében? A Symbian a rivális Nokia tulajdona, a Windows Phone fejlődését a Microsoft irányítja, az Androidot a Google adja ki.
Ez is egy jó megközelítés, de szerintem inkább az a kérdés, hogy amikor megfogod a készüléket, akkor minek érzed. Az X10 például Android OS platformot használ, de ez nem egy Android-mobil, hanem egy Sony Ericsson. Nem a rendszer fontos, hanem az élmény. Ha bármilyen mobil a kezedbe kerül, és azon elmosolyodsz, akkor végigmész a rendszer elemein. A WAP mögött is komoly rendszerek voltak, de kevesen mosolyodtak el az elején, nem is lett sikeres. Az érintőkijelző is csak egy illúzió marad, ha nem töltik fel értelmes tartalommal.
Valamennyire azért megköti a kezüket, hogy milyen rendszert használnak.
Ez egy tévhit, hogy a platform a legfontosabb. A magasabb kategóriás telefonok nagyon nagy része Symbian alapú, de a Symbian csak egy eszköz, hogy működjön a telefon. A platformok arra jók, hogy lehetővé tegyenek bizonyos multimédiás funkciókat. Az Android például a webes dolgokban nyújt sokat, és ennek köszönhetően az X10 felületén is végignézheti az ismerősei twitjeit és a barátok Facebook-bejegyzéseit, az emailjeit. Olyan, mintha egy Magyar Nemzet vagy egy Népszabadság lenne a farzsebében, és folyamatosan cserélődnének rajta a betűk azzal, ahogy időben cserélődnek rajta az információk. Más népszerű, csúcskategóriás készülékeken offline a felület, és csak akkor történik valami, ha a felhasználó elég sokat klikkel.
Mondhatjuk, hogy Android kell a jó webes telefonhoz?
Az Android körül óriási a felhajtás, de tény, hogy a webre van optimalizálva. Viszont más operációs rendszerrel is nézhet ki ugyanúgy egy telefon, mint egy androidos. A kijelző közepére ugyanolyan digitális óra rakható, aminek ugyanúgy gördül le a számlapja, és lehetnek rajta widgetek is. Mindezek mellett vannak androidos telefonok, amelyek egyáltalán nem lettek sikeresek. Szépen, kényelmesen kell tálalni a tartalmakat, a legfontosabb az, hogy mit lát a felhasználó, amikor a kezébe veszi a mobilját.
Innentől a teszttel folytatjuk, két készüléken néztük meg, hogy a Sony Ericsson miként váltja valóra az elképzeléseit.
Már februárban, a barcelonai mobilkiállításon megnéztem a Sony Ericsson teljes idei kínálatát, de hosszabb ideig tartó tesztre egyelőre csak két modellt kaptunk kölcsön, a csúcskategóriás Xperia X10-et és a középkategóriás Elmet. Azért vágtam bele a dupla tesztbe, mert az X10 szolgáltatófüggetlen változata körülbelül 150 ezer forintba kerül, míg az Elm csupán 50 ezerbe, de a legfontosabb webes szolgáltatások mindkét mobilon elérhetők. (Részletes adatok a GSMArena portálon.)
Idén a Sony Ericsson mobilok legfőbb ismertetőjele a hajlított hátlap, csak a kamera nyílása és a cég logója töri meg az ívet. Az X10 hátlapja egy nagy, tenyérbe simuló felület, ami elegánsabb, mint az Elm fémet és műanyagot kombináló hátlapja. Szemből még nagyobb a különbség, hiszen az X10-en csak három gomb és egy hatalmas, 4 hüvelykes kijelző látható, míg az Elm kijelzője csupán 2,2 hüvelykes, és a felület nagy részét a 12 számgomb és néhány vezérlőgomb foglalja el.
A kijelző aktiválásakor mindkét mobil mutatja az időt és a dátumot, de meglepő módon az olcsóbb Elm még a Facebook vagy a Twitter legfrissebb bejegyzéseit is megjeleníti. Ezzel szemben az X10 csak annyit árul el, hogy új email és sms érkezett, és hogy volt-e nem fogadott hívásunk.
A billentyűzár/kijelző feloldása után az X10 is megmutatja a legfrissebb twiteket, és rögtön kiderül az is, hogy ez miért Sony Ericsson mobil, és nem egy átlagos androidos készülék. Az X10 főmenüje teljesen egyedi, az innen elérhető információkezelő és médialejátszó programok is a Sony Ericsson saját fejlesztései.
Kétféleképpen lehet beállítani a főmenüt. Az alapbeállításnál csak a legfrissebb esemény látszik, és erre kattintva lehet megjeleníteni az összes többit. Ez inkább a nyugis felhasználóknak ajánlott, nem zúdul a szemük elé nyomasztó információs cunami. A digitális bennszülötteknek, akiknek az ereikben is bitek áramlanak vér helyett, a másik beállítás való. Ez időrendben mutat minden friss Twitter- és Facebook-bejegyzést, üzenetet, telefonhívást, valamint a nemrég meghallgatott dalokat és megnézett videókat. Nagyjából a teljes digitális életüket nyomon követhetik az eseménylistával, aminek a neve Timescape.
Aki igazán aktív digitális életet él, annak hamar átláthatatlanná válhat az eseménylistája. A Timescape azonban könnyen kezelhető, mert az események szétválogathatók forrás szerint. Azaz vannak olyan listák, amelyeken csak a telefonhívások, csak az sms-ek, csak a bejegyzések jelennek meg. További könnyítés, hogy a Twitter- és Facebook-profilok hozzáfűzhetők a névjegyekhez. Kézzel kell megadni, hogy melyik névhez milyen Twitter tartozik, ami biztonságosabb megoldás. Sok mobil ugyanis magától összeköti a Facebookot a névjegyekkel, és szépen át is írja a névjegyeket. Aztán kereshetjük az Apu meg Anyu néven elmentett telefonszámokat, a szülők becses nevénél.
Van még egy multimédiás kezelőfelület is, a Mediascape. Ez is élő felület, nem ábécésorrendben mutatja a mobilon tárolt zenéket, hanem a legutolsó lejátszás ideje alapján állítja sorba őket. Ha engedélyezzük, akkor a Sony Ericsson PlayNow zeneáruháza is megjelenik a kijelző alján, így megismerhetjük a legnépszerűbb dalokat. Ezeket meg is lehet venni dalonként 475 forintért. Azt nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy ez az ár nem sok embert fog vásárlásra ösztönözni, bár az is igaz, hogy néhány éve még ugyanennyi pénzért lehetett kapni röhejesen gagyi háttérképeket, és a biznisz virágzott.
A videóknál csak a készüléken tárolt felvételek jelennek meg, de a fényképek menüje ismét aktív, a mobillal készített fotók alatt a Facebookon és a Picasán tárolt albumjaink is láthatók.
Persze a felszín alatt az X10 ugyanolyan androidos mobil, mint a többi. Magyarán jól kezeli az emaileket, könnyen kezelhető a böngészője, és több tízezer különféle szoftvert lehet rá letölteni az Android Market nevű szoftverboltból.
Az Elm utcában
Sokkal kevésbé interaktív az Elm. A mobil főmenüjében szintén a legfrissebb események láthatók, persze sokkal egyszerűbb felületen, mint az X10-nél. A kijelző kis mérete miatt vagy a Twitter, vagy a Facebook legfrissebb eseményei jelennek meg, és sokkal többet kell nyomkodni a gombokat azért, hogy végignézhessük mindegyik ismerősünk hozzászólásait. Viszont még ezzel az olcsó mobillal sem maradhatunk le semmilyen szöveges bejegyzésről. Csak azokról az internetes videókról, amelyek nem a YouTube-on vannak, hanem mondjuk az IndaVideón, mert az Elm csak a YouTube tartalmát tudja lejátszani.
Mediascape helyett az Elm a Sony Ericsson évekkel ezelőtt bevezetett médiakezelőjével lehet böngészni a zenéket, képeket és videókat. Az Elm bizonyos szempontból többet is tud, mint a drága X10. A webes albumokat ugyanis a Flickrről a Picasáról és a Bloggerről is betölthetjük, a videók közt nemcsak a memóriában tárolt felvételek láthatók, hanem a YouTube is. Persze hozzá kell tenni, hogy az Elm parányi, 240x320 pixeles kijelzőjén nem akkora élmény képeket és videókat nézegetni, mint az X10 több mint ötször nagyobb felbontású, 480*854 pixeles megjelenítőjén.
Ugyanakkor az Elmről is elmondható, hogy az árához képest tele van extrákkal (gps alapú navigáció, wifi is van benne), és szerintem már ezen a mobilon is érdemes előfizetni egy havi 100-500 MB-os mobilinternet csomagra. Lehet olvasgatni az ismerősök státuszüzentetét, twitelni és képeket feltölteni, és vásárláskor nem ürül ki teljesen a pénztárcánk, ami ebben a válságos időben fontos szempont lehet.
Gombok, vagy mégsem?
Nehéz eldönteni, hogy melyik mobilon lehet kényelmesebben bejegyzéseket gyártani, mert gépelésben egyik sem áll a helyzet magaslatán. (Erre inkább a qwerty gombkészletes Vivas Pro és a X10 Mini Pro lehet alkalmas). Az X10 érintőkijelzőjén rendszeresen mellényomtam, kihagytam betűket, a Elmen pedig a rengeteg gombnyomással fárasztott, és a T9 a szavak többségét nem ismeri. A szókincs hiánya pedig elég nagy baj egy olyan mobilnál, aminek az egy fő extrája a Twitter.
Fotózásban mindkét mobil egész jól teljesített, de másképp. Az X10 felismerte a fotón az emberek arcát, és rögtön címkézni lehetett a képet, hogy ki látható rajta. Az Elmmel viszont könnyebb képet feltölteni a Facebookra vagy a Twitterre, mert rögtön a fotózás után megoszthatók a képek.
Ha nagyon hiányzik valamilyen információ, írj Twitteren, válaszolok és töltök föl még képeket!
Rovataink a Facebookon