Ezért drága a magyar mobilinternet

A magyar mobilinternet haláláról szóló cikkünkre szinte azonnal reagált a Nemzetközi Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), és ezzel a címmel adott ki közleményt: „Miért drágább a mobilinternet nálunk, mint Ausztriában?” Sajnos a hatóság elmulasztotta kérdés megválaszolását, pedig nagyon érdekes a téma, és elérhető minden szükséges adat. Az NMHH csak sejtelmesen utalt arra, hogy célja mielőbb hasznosítani a szabad frekvenciákat, mert ez a fejlődés és a verseny kulcsa. Ezúttal Ausztria példája alapján próbáljuk felállítani a gyengélkedő magyar mobilnet kórképét.

Kelet és nyugat

Magyarország és Ausztria mobilinternetes piaca nehezen összehasonlítható, mert teljesen eltérő a két ország piaci struktúrája. Kezdjük mindjárt a szolgáltatók rendelkezésére álló frekvenciákkal, hiszen az NMHH is ezt jelölte meg a verseny kulcsaként. A lefedettség és hangszolgáltatás szempontjából fontos 900 megahertzes sávban az osztrák T-Mobile (12,8 MHz) és az A1 (18 MHz) sokkal nagyobb spektrummal rendelkezik, mint bármelyik magyar szolgáltató. Hazánkban egészen tavalyig 8-8-8 MHz volt az elosztás, ami a frekvencia-árverés után 10-10-9,8 MHz-re változott, tehát megmaradtak a kiegyenlített erőviszonyok.

Ausztriában az Orange sokkal kisebb, mindössze 4 MHz-es sávval rendelkezik – ennek a következményeire később visszatérünk, míg a negyedik szereplőként beengedett Hutchison Whampoa (Three, 3 márkanéven fut) egyáltalán nem kapott 900 MHz-es frekvenciablokkot.

Hogy mennyire fontos a frekvenciakészlet, azt a magyar Vodafone is bebizonyította, amikor a plusz két megahertz megszerzése után nagyobb területen be tudta kapcsolni a 21 megabites maximális letöltési sebességet (ami elméleti érték, a felhasználó által mérhető letöltési sebesség ennél alacsonyabb). Azért tudott gyorsan lépni, mert a hálózati eszközeit korábban felújította, és a modern eszközökön szinte csak egy gombnyomás kell az új szolgáltatások beindításához.

A frekvenciának persze ára is van, és a magyar szolgáltatóknak magasabb használati díjat kell fizetniük, mint az osztrákoknak. Az elmúlt években különböző extra adókat vetett ki az állam a mobilcégekre: eleinte távközlési különadó néven, majd tavaly nyáron percenként 2 forintban határozták meg a telefonadó mértékét. Ez a pénz nem a szolgáltatót, hanem a magyar államot gazdagítja, és évente több tízmilliárd forintos elvonást jelent. És ott van még a közműadó is, amit ugyan vezetékekre vetnek ki, de ez is növeli a mobilinternet költségeit, mert a mobil adótornyok egy részét optikán kötik rá az internetre. A Magyar Telekom a múlt héten írta meg közleményben, hogy 2013-ban ez 7,2 milliárd forinttal növeli a kiadásait. (Amit költhetne ehelyett optikai fejlesztésekre is, de nem fogja, mert azzal csak növelné a közműadó-köteles hálózatát.)

Nincs rá pénzünk

A mobilinternet terjedéséhez okostelefon is szükséges, és ezen a területen is rosszul állunk. A magyar áfa 27 százalék, az osztrák viszont csak 20. Ezenkívül a mobilnet terjedését nehezítő faktorok közé sorolhatjuk a 285-ről 305 forint fölé ugrott euróárfolyamot is, hiszen a szolgáltatók euróban vagy dollárban adják oda a gyártónak az okostelefon árát, mi viszont leértékelődött forintban fizetünk a boltban. Kedves szomszédaink ugyanannyi pénzből mindig egy kicsivel jobb okostelefont tudnak venni, mint mi. Azt pedig bátran kijelenthetjük, hogy minél gyorsabb egy mobil processzora és letöltési sebessége, minél nagyobb és szebb a kijelzője, annál nagyobb lelkesedéssel fizetünk elő mobilnetre. A tartalomfogyasztáshoz jó megjelenítő eszközök kellenek.

Sajnos rosszul időzítettem a mobilnet haláláról szóló cikkem publikálását, mert a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) néhány nappal később olyan döbbenetes adatokat tett közzé, amelyek teljesen megváltoztatják a mobilpiac keresleti oldaláról alkotott képet. A március 6-án kiadott statisztikai tükör (pdf) szerint 2011-ben a háztartások 73,4 százaléka azt nyilatkozta, hogy nem tudott volna saját erőből állni egy 60 ezer forintos váratlan kiadást. A magyarok közel háromnegyede nemhogy egy csúcsmobilt, de még egy alsó-középkategóriás okostelefont sem tudna kifizetni. A három magyar mobilszolgáltató egyöntetűen a magas adókat, illetve a készülékek hiányát nevezte meg a mobilinternet lassú terjedésének egyik okaként.

Érdemes mélyebben belenézni a KSH és az osztrák statisztikai hivatal adatbázisaiba, mert abból arra is tudunk következtetni, hogy mekkora az igény az internet iránt. A legfrissebb adatok szerint 2011-ben a magyar háztartások 65,2 százalékában volt internetelérés. Nos, Ausztria már 2008-ban átlépte ezt a szintet (68,9 százalék), és 2011-ben már 75,4 százalékon állt. Ha hazánknak sikerül tartania az eddigi növekedési ütemet (ami évi 5-7 százalékpontos), akkor a netező háztartások arányában 1-2 év alatt utolérhetjük osztrák szomszédainkat. Csakhogy valószínűbb a lassuló növekedés, a nálunk gazdagabb osztrák piacon is volt egy nagy megtorpanás.

Ellátottság aránya százalékban
	2005	2006	2007	2008	2009	2010	2011
Magyar háztartások, internet	22,1%	32,3%	38,4%	48,4%	55,1%	60,5%	65,2%
Magyar háztartások, szélessáv	10,9%	22,0%	33,0%	42,3%	50,9%	52,2%	60,8%
Osztrák háztartások, internet	46,7%	52,3%	59,6%	68,9%	69,8%	72,9%	75,4%
Osztrák háztartások, szélessáv	23,1%	33,1%	46,1%	54,5%	57,8%	63,7%	72,0%

Mennyire reális az, hogy a fejlődő magyar piacon, ahol még nem sikerült mindenkit leültetni a számítógép elé, az emberek elkezdenek mobilnetet vásárolni, ami még drágább is a vezetékesnél? A KSH adatai szerint 2011-ben a magyar lakosság 30 százaléka nem használt számítógépet az elmúlt három hónapban, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek az emberek egyáltalán nem számítógépeznek.

Ausztriában egyébként növekszik a mobil penetráció, pedig 150 százalékkal már most is a negyedik helyen állnak Nyugat-Európában. Ezzel szemben Magyarországon 100 emberre csak 116,1 SIM-kártya jut, és hónapról hónapra csökken az előfizetések száma (NMHH gyorsjelentés).

Sajnos a vezetékes internet lassú terjedésén sem tudunk csodálkozni, mert vásárlóerő-paritáson számolva Magyarországon kimagaslóan drága a hozzáférés. Az Európai Unió jelentésében (pdf, 27. oldal) név szerint is gyakran emlegetik hazánkat, mint ahol különösen magas a szélessávú net átlagára. Nem csoda, hogy az emberek nem akarnak az otthoni net mellett még mobilra is költeni.

Közös költség

Hazánkban mindezek mellé még rossz számlafizetési hajlandóság is társul, a KSH szerint több millió háztartás késik időnként a közüzemi befizetésekkel. Ez is lépésekre ösztönzi a mobilcégeket, hogy igyekezzenek csökkenteni a behajtás költségeit. Ez pedig úgy tudják megtenni, hogy minél több embert céges flottába terelnek. A szolgáltatók üzleti titokra hivatkozva nem akarták elárulni a céges- és magánelőfizetők arányát, de állították, hogy nagy a flottások aránya. A flottás kedvezmények gyakran egyedi megállapodások alapján születnek, és vannak kedvezmények a hűségprogramokban is, amelyek kedvezőbbé teszik az árakat. Ez persze ellenőrizhetetlenné és átláthatatlanná teszi a piacot, ami fogyasztóvédelmi szempontból igencsak aggályos.

Úgy tudjuk, magyar flottaárak már teljesen kompatibilisek az osztrák tarifákkal. Nagyjából ötezer forintért akár több mint ezer lebeszélhető percet és 3 gigabájtos mobilnetet is adnak, miközben a flottatagok közt ingyenes a telefonálás. Hogy ez miért éri meg a szolgáltatónak? Mert minden flottának van egy felelőse, általában a munkáltató, aki nagyon egyszerűen megszerzi az előfizetési díjat – levonja a fizetésből. Nem kell a szolgáltatónak követelést kihelyezni, behajtóval fenyegetőzni, és tök mindegy, hogy az ügyfél elissza vagy eldohányozza a fűtésre szánt pénzt, mert a flottás havidíj tutira be lesz fizetve. (Apropó ivás és dohányzás: látták azt a statisztikát, amely szerint 2011-ben a magyar háztartások átlagosan jövedelmük 10 százalékát költötték alkoholra és cigire? Ebből is simán kijönne egy jobb mobilnetes csomag.)

Nem tököltek annyit

Van más is az osztrákoknál, ami nálunk nincs: aktív és cselekvőképes hírközlési hatóság, a Telekom-Control Commission (TKK). Ausztriában már évekkel ezelőtt bedobtak a piacra egy negyedik szolgáltatót, és ettől úgy szétzilálódott a piac, hogy hamarosan megint hárman lesznek. A Hutchison Whampoa 1,4 milliárd eurós ajánlatot tett a France Telecom tulajdonában lévő Orange-ra, és idén le is zárják az üzletet. Az Orange az a szolgáltató, amelyiknek már alig van saját frekvenciája. Ezzel a Hutchison a felvásárlással sokkal erősebbé válik, 10 százalékról összesen 27 százalékra nő a piaci részese.

De az osztrák hírközlési hatóság nem hagyja fellélegezni a szolgáltatókat. Bár a szakértők azt mondják, hogy az osztrák piac nem bír el négy szereplőt, idén év végén megint beléphet a piacra egy új szolgáltató a szeptemberben kiírásra kerülő aukción, amelyen 28×5 páros frekvenciablokkra lehet majd ajánlatot tenni. A hatóság külön csomagot állított össze az új szereplőnek a 800 és a 2600 megahertzes blokkban, amely a negyedik generációs (4G/LTE) szolgáltatás nyújtására a legalkalmasabb.

De még így is csak nagyon óvatosan vonnánk le következtetéseket a hazánkban készülődő aukcióval kapcsolatban. Az osztrákoknál például nem trükköznek a törvényekkel, csak hogy feltétlenül indulni tudjon egy állami szereplő is, ott mind a négy mobiltársaság ismert, komoly tapasztalatokkal rendelkező távközlési cég, erős nemzetközi háttérrel. Az pedig különösen aggasztó, hogy rendületlenül növekvő osztrák piaccal szemben a hazai mobilipar zsugorodik, sok az adó, kevés a netező, és eleve alacsonyabbak a jövedelmek.