Elindult a lejtőn az okostelefonok piaca

2018.03.10. 17:25

Az okostelefonok elterjedésénél gyorsabb lefolyású technológiai forradalmat még nem látott a világ: 2007-ben jelent meg az első iPhone (érdemes visszanézni, hogy fanyalogtak rajta anno a népek), tíz évvel később pedig a Szilícium-völgytől Észak-Koreáig teljesen magától értetődő, hogy mindenkinek ott a van zsebében egy miniszámítógép internet-kapcsolattal, kamerával, és ez hatalmas változásokat hozott az életünkbe, a szokásainkba.

A mobilok piaca is érdekesen alakult: az Apple a világ legértékesebb cégévé vált, olyan cégek pusztultak bele a váltásba szinte egyik napról a másikra, mint a Nokia vagy a Motorola, és lépett a helyükre a Samsung, vagy a semmiből kinövő kínai óriások.

És nagyon úgy néz ki, hogy ennek az elképesztő világhódításnak most vége, egyszerűen nem tud hová tovább nőni az okostelefonok piaca. Ebből pedig egyenesen következik, hogy újabb hatalmas változásoknak nézünk elébe, záros határidőn belül.

Megállt a lavina

Az elmúlt tíz évben az okostelefonok eladásai világszinten valahogy így alakultak:

Infographic: Have We Reached Peak Smartphone? | Statista You will find more infographics at Statista

Azt látjuk, hogy míg 2012-ben is évi jó 50 százalékkal bővült a piac, a növekedés nagyjából 2015 óta súlyosan belassult, és tavalyra teljesen meg is állt. A grafikon az IDC piackutató óriás számai alapján készült és egészen hasonló trendeket mutat a nagy konkurens GFK friss jelentése is. Náluk vannak régiókra lebontott adatok is, ami szerint a tavalyi év utolsó negyedévében Kelet-Európában, Afrikában és Latin-Amerikában még úgy-ahogy, 6-8 százalékkal pislákolt a növekedés, de Nyugat-Európában, Ázsia fejlett országaiban, és a legnagyobb piacnak számító Kínában már csökkenést regisztráltak 2016 végéhez képest. Ezzel párhuzamosan az Apple az iPhone történetében először volt kénytelen azt közölni, hogy a karácsonyi szezonban kevesebb készüléket adott el, mint az előző évben.

Évi másfél milliárd készülék magasságában tetőzött a világ felvevőképessége új okostelefonokra, és ez várhatóan innen már csak csökkenni fog, hiszen egyre kisebb azoknak az aránya, akik életük első telefonját veszik, és nagyobb azoké, akik a régi készüléküket cserélik újra. Márpedig az ilyen cserék nem évente, hanem tipikusan két, vagy inkább két és fél évente történnek meg, és ez az időszak is egyre nő a felmérések szerint. Erre pedig mindenképpen lépnie kell valamit a nagyjából évi 500 milliárd dolláros forgalmú okostelefon-iparnak.

Le az árdrágítókkal!

Az egyik kiút a helyzetből már nagyjából 2015, vagyis pont a piac stagnálásának beindulása óta látszik is, és pofonegyszerű: emelkednek a telefonok árai. És itt nem csak a csúcskategóriára kell gondolni, ahol mára standard lett az ezer dollár körüli, vagy akár feletti ár (ami Amerikában már egy nagyságrend egy közepesen rozoga használt autó árával), de a globális átlag is növekszik:

Infographic: iPhone X Drives Smartphone Price Increase | Statista You will find more infographics at Statista

A 2015-ös, a 300 dolláros szintet már majdnem elérő mélypont után a tavalyi utolsó negyedévre 363 dollárra nőtt egy eladott telefon átlagára, ez forintban kb 75, illetve 90 ezret jelent. Az Apple persze itt is messze a piaci átlag felett manőverezik, náluk a 2016-os átlagár 695 dollár volt, és ezt húzták fel 2017 végére 796-ra. Így sikerült a csökkenő eladott példányszámból is brutális bevételi rekordot kihozniuk: a cég teljes, 88,5 milliárdos negyedéves bevételéből 61,5 milliárdot az iPhone eladásai adtak. Az Apple-nél az áremelés abszolút tudatos stratégiának tűnik. Ők ehhez értenek; egyszer próbáltak nyitni az alsóbb árkategóriák felé az iPhone 5C-vel, jól be is fürödtek vele. A drágításos terv viszont látványosan bejön: a teljes okostelefonos piac profitjának 87 százalékát ők teszik zsebre. 10 százalékot a Samsung, és az összes többi gyártó osztozik a maradék 3 százalékon.

A telefonok elkerülhetetlennek tűnő drágulása minket itt Kelet-Európában első kézből érint: a GFK már idézett felmérésében a régiónkban a 9 százalékos növekedés az eladott példányszámban 26 százalékos pluszt hozott a piac forgalmában - vagyis nálunk emelkedett leginkább az átlagár 2016-ról 2017-re. Ami persze jelentheti azt is, hogy lenne választásunk, de hajlandóak vagyunk többet kiadni egy telefonért, mint régebben.

Ahogy drágulnak a telefonok, úgy a piac egyre inkább az autókéra kezd hasonlítani: egyre jellemzőbb lesz a részletre vett készülék, egyre fontosabb lesz a strapabíróság, és az, hogy ha újat veszünk, a régit nem az asztalfiók mélyére süllyesztjük, hanem eladjuk (ami megint csak oda vezet, hogy nagyon fontos, hogy értékálló és sokáig használható maradjon a telefon). Ez pedig megint csak ahhoz vezet, hogy egy-egy telefon tovább lesz használatban, ami pedig az új készülékek vásárlása ellen hat. Egy példa, megint csak az Apple háza tájáról: a cég tavaly év végén azzal próbált menekülni a kínos aksibotrányból, hogy 79 dollárról 29-re csökkentette  az akkucsere árát az iPhone-oknál. Jelenleg úgy 500 millió 1-3 éves iPhone lehet használatban a világon, amelyeknél ez javíthatja a telefon teljesítményét, és a gazdája komfortérzetét. Ha csak minden tizedik ilyen felhasználó él a lehetőséggel, és közülük csak minden harmadik dönt úgy, hogy ezzel aránylag olcsón megúszta, és a következő évre halasztja a telefon cseréjét,

AZ BŐ 16 MILLIÓVAL CSÖKKENTI AZ ADOTT ÉVBEN ELADOTT OKOSTELEFONOK SZÁMÁT. SZOROZVA EGY IPHONE ÁTLAGOS 800 DOLLÁROS ÁRÁVAL, AZ ANNYI MINT 13 MILLIÁRD DOLLÁR MÍNUSZ AZ APPLE SZÁMLÁJÁN

(Az egyszerűség kedvéért most tételezzük fel, hogy az iPhone-tulaj iPhone-ra frissítene, olyan nagyot nem is tévedünk vele egyébként).

Jöhet a Playstation-modell?

A másik megoldás az, hogy a termékből egyre inkább szolgáltatást faragunk: nem(csak) egyszer kérünk érte el egy csomó pénzt a boltban, hanem használat közben folyamatosan csorog belőle az apró. Ez a jelenség már szintén rég elindult: iTunes, különféle App Store-ok, felhőszolgáltatások, zenestreamek, mobilfizetési megoldások pályáznak a felhasználók pénzére, sőt, akár a telefonok mellé árult kiegészítőket is ide csaphatjuk, az Apple Airpodon fülhallgatójától a Samsung Gear VR szemüvegéig. Hogy, hogy nem, ebben is az Apple jár az élen, ahol a legutóbbi negyedévben az ilyen kapcsolt szolgáltatások már 8,5 milliárd dollárt hoztak a konyhára. Ami persze eltörpül az imént említett 61 milliárd dollárnyi iPhone-eladás mellett, de még bőven van benne tartalék. Nem csoda, hogy minden gyártó, ami hendikeppel indul ebben a versenyben - vagyis nem az alap alkalmazásboltok gazdái, az Apple vagy a Google - kezét-lábát törve fejleszt és pakol bele a telefonjaiba olyan szolgáltatásokat, amikből nekik csorog az előfizetési díj, a mikrotranzakció, vagy a sáp az eladások után.

Az Apple-nek a saját kézben levő hardver miatt itt külön óriási előnye van, például dönthet úgy, hogy kihagyja az iPhone-okból az SD-kártyás háttértárbővítési lehetőséget, és azzal keresletet támaszt a saját felhőszolgáltatására.

Ha a jövőben az ilyen típusú bevételek egy nagyságrendbe kerülnek a készülékek eladásából befolyó pénzzel - márpedig hosszú távon ebbe az irányba mutatnak a jelek -, az paradigmaváltással járhat, és jöhet az az üzleti modell, amivel például a Playstation dolgozik. Az alapgépet aránylag olcsón (néha gyártási költség alatt!) adják, hogy az minél jobban elterjedjen, és a tartalmon, vagyis a minden egyes eladott videojáték árába épített jutalékon keresztül lesznek nyereségesek hosszú távon.

Na de mit csináljanak azok a kisebb gyártók, akik elől az ilyen típusú bevételeket lenyúlja a Google (mondván, bocs, de az az ára az Androidnak, hogy az én Google Playemben vásárolgatnak a felhasználóid)? Hát, nekik nem marad más, mint az árérzékenyebb piacok helyi jellegzetességeit kihasználva, kicsi árréssel rámenni a tömegekre. Ezt látjuk például a világ legnagyobb piacán, Kínában, ahol a globális piacvezető Samsung 2 százalék körüli részesedéssel vegetál, az Apple 10 százalék alatt szerénykedik, de a hazai nagyágyúk, a Xiaomi és a Huawei is messze elmaradnak az új király mögött. Őt úgy hívják, BBK Electronics, és ön valószínűleg most hallja először ezt a nevet. Ez a cég ma a világ második legnagyobb mobilgyártója, és annyira a harmadik világbeli piacokra koncentrál (tavaly ősszel vette át a vezetést Indiában is), hogy még egy angol nevű weboldala sincs, a Wikipedia-oldala pedig konkrétan 10 mondatból áll. Egyébként meg övék a szuperolcsó kategóriában utazó Oppo és Vivo, illetve a cégen belüli prémium márka OnePlus.

Hát a Transsion mobilgyártóról, vagy a márkaneveikről - Tecno, Itel, Infinix - hallott már? Nem? Pedig ez a szintén kínai cég az első számú játékos a világ utolsó, komolyabb növekedéssel kecsegtető piacán, Afrikában, és azzal verte agyon a konkurenciát, hogy kitalálta, hogy az alacsony ár mellett mi a fontos még a helyieknek. Két trükk kellett csak: dupla SIM-kártya (hogy lehessen ügyeskedni a hálózaton belüli és kívüli hívások költségeivel), és egy olyan kamera, amit direkt arra optimalizáltak, hogy jó minőségű szelfiket csináljon sötét bőrű emberekről. Ennyi. A cég most évi 80 millió telefont ad el Afrikában. Ahol mellesleg a mobilfizetés irdatlan nagy üzlet, tízmilliók állnak át a készpénzről egyből erre, a hitelkártya evolúciós lépcsőfokát átugorva.

Majd az 5G mindent megold

Persze van még egy lehetőség: hogy valaki olyan újítással áll elő, mint ami maga az első iPhone volt 2007-ben. Az Apple bevallottan erre készült a jubileumi iPhone X-szel, de a gyakorlatban az arcfelismerés meg a 3D-s animált beszélő kaka-emoji valahogy mégsem őrjítette meg annyira a széles néptömegeket. (Utólag persze könnyű okosnak lenni, de mégis mi a fenét várt az Apple? Az egyik se nem kényelmesebb se nem biztonságosabb, mint az ujjlenyomat, a másik meg... áh, hagyjuk is.)

Az idei barcelonai mobilkongresszus egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a mai okostelefonok az egyszeri vásárló számára úgy 90 százalékban tök ugyanolyanok, ugyanazt tudják, ugyanúgy néznek ki. A fejlődés apró léptekben halad, még egy kicsit nagyobb felbontás, még egy kicsit jobb kamera, ilyesmik. Ami mostanában ennél drasztikusabb újítás volt a telefonokban, mondjuk az ujjlenyomat-leolvasó, a vízállóság, a vezeték nélküli töltés, vagy a Siri nyomán elterjedt digitális asszisztensek, hát, valljuk be, nem olyan nagy durranások, hogy az ember kaszát-kapát eldobva rohanjon új telefont venni.

Most mindenki az 5G-ben bízik, és várja, mint a Messiást: a kvázi végtelen, de legalábbis gigabites mobilnetes sávszélesség elvileg egy egész új világot nyit majd meg, és olyan, régóta dédelgetett álmok válhatnak valóra a segítségével, mint... ööö... vagy... és még sorolhatnám.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!