Kit érdekel a foci, ha van LOL is?

További Godmode cikkek

Az esport elért a Vadnyugatra – írtuk tavaly ilyenkor a versenyszerű videojátékok világának árnyoldalait bemutató cikkünkben. Akkor arra jutottunk, hogy az esport egy csomó szempontból tényleg olyan, mint az igazi versenysport: nem egészséges, nem sportszerű, de jó nézni, és jó drukkolni. Amellett, hogy bőven vannak mocskos titkai, árnyoldalai, buktatói is, és iszonyatosan kemény munkáért adja csak a sikert. Azóta két nagy trend látszik az esport világában előretörni, és mindkettő arra utal, hogy lassan lecsillapodik a káosz, és ugyanolyan profi sztár- és pénzcsináló gépezet lesz az esportból is, mint a hagyományos sportból. Csak éppen annak a kárára.

Amerikában éppen két hónapja fut az NFL idei szezonja, és most kapcsolt a média, meg az amerikaifoci-szövetség teljes pániküzemmódra: a meccsek tévés nézettsége ugyanis elég súlyosan megzuhant tavaly óta. A hagyományos hétfő, csütörtök, és vasárnap esti meccsközvetítések tévécsatornától függetlenül 18-24 százalékot buktak a közönségükből, ez pedig nagyon sok. A jelenséget sok mindennel próbálják magyarázni, az elnökválasztási kampány hatásától kezdve addig, hogy idén egyszerűen gyengén játszanak a csapatok, és a tavalyi, minden rekordot megdöntő nézettségek után természetes a visszaesés. Ebben mind lehet is valami, de akad itt még egy elég komoly indok.

A tévés nézettség ügyében első számú szaktekintélynek számító Nielsen szerint az a helyzet, hogy a fiatalok az utóbbi időben egyszerűen megunták a tévét. 2010 óta a 18-24 év közti korosztályban 32 százalékot, a 25 és 34 év köztieknél 23 százalékot csökkent a tévézéssel töltött átlagos idő (miközben 50 felett gyakorlatilag ugyanott maradt). A kérdés az, hogy mit néznek helyette, erre pedig a választ a Newzoo felmérése adja meg, ami a legjellemzőbb sportközvetítés-néző csoportot, az amerikai férfiakat vizsgálta, és a négy nagy amerikai kedvenc csapatsport, az amerikaifoci, a baseball, a kosárlabda, és a hoki mellett rákérdezett az esportra is. Mutatok egy nagyon tanulságos grafikont, ami korosztályokra és sportágakra bontja az érdeklődést a közvetítések iránt:

Azt látjuk, hogy:

Szinte tükörképe egymásnak az amerikai focit és az esportot nézők görbéje, utóbbi a fiataloknál van a csúcson, és az idősebbeknél laposodik el, előbbi pont fordítva.
A 21 és 35 év közti korosztályban már többen néznek esportot, mint jégkorongot, és a baseballal is egálra jön ki az összehasonlítás.
A kosárlabda és az amerikai foci, vagyis az NBA és az NFL nagyjából kétszeres tömeget érdekel ebben a korosztályban, viszont a világ összes többi sportágát veri az esportközvetítés.
Ez már nem látszik a grafikonon, de a felmérésben igen: a rendszeres esportnézők 76 százaléka mondta, hogy a hagyományos sportközvetítéseket cserélte le a videojáték-versenyekére.

A felmérésből ráadásul kiderül, hogy az esportnézők nem csak sokan vannak, és várhatóan egyre többen lesznek, de tulajdonképpen az esszenciáját jelentik annak, amit a tévés nézettségekről szóló cikkek a hirdetőknek kedves réteg néven szoktak emlegetni. Vagyis van pénzük és szívesen költik, tehát érdemes nekik reklámozni. Innentől pedig menthetetlenül sikerre van ítélve a dolog: tök mindegy, hogy lesz-e valaha esport az olimpián – ha az emberek szeretik és nézik, csak az a kérdés, ki fog rá olyan birodalmat építeni, mint ami a focit, a kosárlabdát vagy a Forma–1-et üzemelteti, és csinál vele rettenetes pénzeket.

Kell egy csapat!

Az esportcsapatok a világ különböző tájain elég más alapon szerveződtek, már a hőskortól kezdve. Oroszországban és Kínában ott vannak a milliárdosok hobbiprojektjei: a legerősebb orosz csapat, a Virtus.pro például Alisher Usmanov, Putyin-közeli oligarcha 100 millió dolláros (!) befektetéséből nőtt nagyra. A kínai szupercsapat Invictus Gaminget pedig az Ázsia leggazdagabb emberének számító Wang Jianlin vette meg a fiának még 2011-ben. 2012-ben meg is nyerték neki a DOTA 2 világbajnokságot.

Dél-Koreában óriáscégek tartanak fenn presztízsből a többi sportcsapatuk mellett teljesen egyenrangú (sőt!) esportcsapatokat is. Ez a megoldás egyébként a tradicionális sport terén Európában sem teljesen ismeretlen, gondoljunk csak a Bayer Leverkusenre vagy a PSV Eindhovenre, sőt valami nagyon hasonló volt anno nálunk is az Újpest és a rendőrség, vagy a Kispest és a honvédség összefonódása. Koreában ez egészen új szintre lépett, az óriáscéges identitás és büszkeség része, hogy a cég csapatai a legjobbak legyenek a sportágukban. Jellemző módon két ilyen csapat, az SK Telecom kommunikációs óriásé, és a Samsungé találkozik pár nap múlva az év egyik legnagyobb esporteseménye, a League of Legends világbajnokság döntőjében. És ha már itt tartunk, intermezzo:

A League of Legends a legnépszerűbb esportjáték, az idei világbajnokság döntőjében több mint 4 millió dollár a tét. A meccs a Los Angeles-i Staples Centerben – az LA Lakers és Clippers NBA-csapatok otthona – lesz október 29-én, szombaton délután (magyar idő szerint vasárnap hajnal egykor). A telt ház, azaz 20 ezer néző garantált, az online streamet várhatóan úgy 40-50 millióan nézik majd világszerte. Ön is beszállhat, ingyen van: például itt, vagy itt, vagy itt.

A döntőben 2014 világbajnoka, a Samsung Galaxy csap össze a címvédő, és kétszeres bajnok SK Telecom T1-gyel. Utóbbit a játék Peléjének, Muhammad Alijának és Usain Boltjának tartott szupersztár, Lee “Faker” Sang-hyeok vezeti, aki a médiában a roppant szerény Halhatatlan Démonkirály, a rajongói között pedig a még szerényebb Istenek Istene néven fut, és ezzel máris kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy milyen szintű bálványozás övezi ezeket a srácokat Koreában.

Magáról a játékról bővebben itt írtunk.

Nyugat-Európában és Amerikában kicsit másképp alakultak a dolgok, a játékosok által gründolt, alulról szerveződő csapatok és klubok nőttek ki a semmiből, amelyek aztán ilyen-olyan szponzori szerződésekkel tartották fenn magukat. A tapasztalatlanság persze bizonytalanságot szült, a csapatok sorra szűntek meg, olvadtak össze, alakultak át, vesztek össze a játékosaikkal, szponzoraikkal, vagy éppen a játékkiadókkal. Aztán egy idő után az egész esportőrület akkorára nőtt, hogy a hagyományos nagy profi sportklubok is elkezdték észrevenni Európa-szerte. Némileg meglepő módon a török Besiktas volt az első, még 2015 elején, ami esportszakosztályt nyitott, és leigazolt hozzá egy teljes League of Legends-csapatot (igaz, egy év múlva be is zárták).

A trend igazán 2016 tavaszától futott fel. Eleinte csak a FIFA videojáték profijait igazolgatták le maguknak focicsapatok: így tett például Hollandiában az Ajax, Angliában a Manchester City és a West Ham United, Olaszországban a Sampdoria, vagy Portugáliában a Sporting Lisbon. Spanyolország egyenesen addig ment, hogy az első osztályú fociliga hat csapata külön esport-focibajnokságot indított, és hasonló kezdeményezésről érkeznek hírek Németországból is. És már akadnak olyanok is, akik túlléptek a virtuális focin, és az esportként sokkal népszerűbb League of Legendsbe, vagy Counter-Stike GO-ba szálltak be, mint a Schalke 04, a Valencia, a Paris Saint-Germain, vagy a Fenerbahce.

(Vegyük észre, hogy ezek a klubok nem az Európa legszűkebb elitjét jelentő Real Mardid-, Bayern München, és Juventus-kategóriás nagyágyúk, hanem inkább az erős második vonal, akik ide, a csúcsragadozók közé akarnak bekerülni azzal, hogy gyorsan ugranak az új trendre.)

A dolog némi késéssel Amerikában is beindult, itt valamiért az NBA-csapatok ébredtek a legkorábban. Csak pár hír az elmúlt hónapokból:

A Philadelphia 76ers NBA-csapat felvásárolta az egyik legrégebbi, több játékban is nyomuló nemzetközi esport-klubot, a Dignitast.

A Golden State Warriors kosárlabda- és a Los Angeles Dodgers baseball-csapat tulajdonosai az NBA-legenda Magic Johnsonnal közösen megvették a Liquidet, az egyik leghíresebb és legeredményesebb, holland központú, de egyébként szintén nemzetközi esport-csapatot.
A Sacramento Kings NBA-csapat tulajdonosa és egy másik kosaras legenda, Shaquille O'Neal NRG Esports néven saját esport-csapatot alapított, ahová egy sor játékból szerződtettek le profi versenyzőket és streamer sztárokat.

De miért fontos az, hogy a hagyományos sportklubok nyitnak az esport felé? Például azért, mert anyagi stabilitást és óriási publicitást tesznek a játékosok alá, és beviszik őket a hagyományos médiába. Cserébe megkapják az esportolók iránti elsöprő, és egyre csak növekvő online érdeklődést. Tetszik vagy sem, az esport éppen most, a szemünk előtt lép át a mainstream szórakoztatóiparba a hagyományos sport mellé, és egyre fontosabb része lesz annak, ahogy egyre több pénz lesz benne. És aki még ma is azt az értelmetlen vitában dagonyázik, hogy lehet-e egyáltalán sportnak nevezni valamit, ahol a fizikai erőkifejtésnek semmi szerepe, és még csak csontok sem törnek meccs közben, az menthetetlenül lemarad.

Oké, az, hogy még a Civilizatio n 6-ból is esportot akarnak csinálni, lehet hogy már egy kicsit tényleg túlzás.