Sosem látott erőt mutatott a Microsoft

Kellemes borzongás fog el, miközben a Galen Centerben üldögélve várom a Microsoft-konferencia kezdetét. Nem fűtenek túl magas elvárások, viszont valaki tökig tekerte a légkondit, úgyhogy kellemes, 17 fokos huzatban ülünk. A mellettem ülő spanyol újságíró néha fázósan megdörgöli a karját, hogy kisimítsa a libabőrt. Majd feltüzelnek, gondolom. Nem alaptalan az elvárás: a Microsoft most fogja bemutatni Minden Idők Legerősebb Játékkonzolját. És hiába, hogy a jó játékdizájn halhatatlan, a technológia meg hetente avul el, azért jó érzés rácsodálkozni a nagy grafikai ugrásokra.

Eleinte minden jól alakul. Phil Spencer, az Xbox-üzletág vezetője akkora tapsot kap a színpadra lépés után, mint egy rocksztár. Nem kerülgeti a forró kását (úgyis hamar kihűlne), inkább sorolja a Project Scorpio néven emlegetett hardver adatait.

• Az új konzol neve Xbox One X.
• November 7-től lehet megvásárolni; világpremier lesz, még a karácsonyi szezon előtt.
• A konzol ára az Egyesült Államokban 500 dollár lesz. Európai árat még nem közöltek, de a játékiparban a dollár és az euró konverziós rátája pontosan 1:1, szóval gyanítható, hogy nálunk 500 euróba fog kerülni.
• Az Xbox One X minden, az Xbox One-hoz tervezett kiegészítővel kompatibilis lesz.
• Hétmilliárd jó tranzisztor kis helyen is elfér: az X az eddigi legkisebb Xbox konzol.
• Az Xbox One X 4K felbontásban is meg tudja jeleníteni a játékokat, akár 60 képkocka/másodperces sebességgel.
• A maximális élvezethez erősen ajánlott egy 4K tévé, de a supersampling nevű eljárással még a régi játékok is jobban fognak kinézni a sima HDTV-ken.
• A fejlesztők szerint ez az első folyadékhűtéses konzol (más kérdés, hogy tévednek: az első szériás Dreamcastekben is ezt használták, csak az alaplap áttervezése után a Sega átállt az olcsóbb ventilátorokra).

A Microsoft nemcsak a konzoltörténelem legerősebb hardverét mutatta be, hanem annyi játékot is, hogy terjedelmi okokból képtelenség mindet bemutatni. Voltak köztük más platformokra is megjelenő multiplatform címek, indie csemegék, illetve ideiglenes exkluzívok is; a Microsoft úgy döntött, hogy nem precíziós lövészettel, hanem szőnyegbombázással fog érvényesülni.

Az új hardver erejét a Forza Motorsport 7-tel demonstrálják. A sivatagos táj elképesztően fest: HDR, nagy felbontás, gyönyörű textúrák, ízléses, valósághű effektezés. 4K felbontás, 60 képkocka/másodperces sebesség, ahogy azt kell.

Egy rövid demó után Dan Greenwalt, a játék vezető fejlesztője lép a színpadra, majd – szó szerint – leleplezik a legújabb Porsche 911-et, és egy rafinált átkötéssel megjegyzi:

A létező legerősebb motor van benne, akárcsak az új Xboxban.

Hát akkor lássuk azt az erőpróbát. A Metro Exodus nemcsak játéknak, techdemónak is kiváló. Nincs rá jobb szó: súlyos. Súlya van a fegyvereknek, tehetetlennek érezzük magunkat a ránk támadó undorító lényekkel szemben, légzőmaszkkal, térképekkel és távcsővel szerencsétlenkedünk – aztán a végére felpörög az akció, hogy egy látványos menekülési jelenettel eltűnjünk a helyszínről.

Nem kevésbé észbontó az Assassin's Creed: Origins sem. Tényleg eredettörténet lesz: a háttérsztorihoz Egyiptom, a háromezer éves birodalom kultúrája elég jó alapanyagot szolgáltat. A főszereplő Bayek, az utolsó úgynevezett Medjay – mint egy egyiptomi seriff, mondja a játék vezető dizájnere.

A játék RPG elemeit kibővítették: képességpontokat kapunk a sikeres támadásokért, és ha ezekből eleget gyűjthetünk, szintet is léphetünk. Totemállatunkkal, a sólyommal úgy térképezhetjük fel a környéket, mint a Ghost Recon drónjaival, de nemcsak ez az egyetlen újítás: végre van harcrendszer! Bayek kitér a támadások elől, hátraszaltózva nyilaz, ellentámad, vetődik – persze a közelharcnak volt hova fejlődnie. A játék októberben jelenik meg.

Aztán jön egy látványos bemutató a Playerunknown's Battlegroundsról, ami – a fejlesztők szerint – a lehető legjobb battle royale típusú játék. Az egyik csapattársunk szétlövi az ajtóbetétet, az így keletkező résen bevágunk egy lángoló benzines palackot, és már csak agyon kell géppuskázni a kirohanó égő embereket. Ha kedvünk tartja, oldalkocsis motorról sorozhatjuk a mögöttünk hajtó dzsipet, akik mesterlövészpuskával támadnak. Vagy a magaslaton kuporgó mesterlövész mögé lopakodhatunk, hogy fejbe vágjuk egy serpenyővel.

A Deep Rock Galactic láttán kissé meghökkenek: mintha egyszerre lenne nagyon művészi és iszonyú összecsapott. Persze, ennek oka van: a furcsa, kissé elnagyolt hatású, de teljes mértékben rombolható terep nem pályatervezők gondos munkáját dicséri, hanem egy ügyes algoritmusét, ami procedurális módon generálja a helyszíneket. Ebben a környezetben játszhatunk egyszerre négyen, lövöldözve, fúrva, felfedezve, nyersanyagokat gyűjtve, ellenfelekre vadászva.

A State of Decay 2 tartalmas, nyitott világban játszódó zombimészárlásnak tűnik: csapatban irthatjuk őket. Járműhasználat, bázisépítés, együttműködés, óriási bejárható terület - akárcsak az első rész, csak itt minden sokkal kifinomultabbnak tűnik. A jövő tavaszi megjelenéskor kiderül, hogy tényleg az-e. Hát, ettől nem ugrott fel a vérnyomásom, de máris jön a Darwin Project bemutatója; a színpadon egy szakállas-szemüveges arc üvöltve kommentálja a történteket. Amiatt is ordíthatna, hogy ezt a látványt már az előző generációs Xboxon is csak jóindulattal fogadtuk volna el.

Bezzeg a Minecraft! Hát ennek aztán tényleg úgy hiányzott egy grafikai tuning, mint Drakula grófnak a fokhagymás lángos. Pedig a Minecraft termékmenedzsere, Lydia Winters olyan lelkesen ecseteli, hogy az idén ősszel megjelenő 

a 4K felbontással és VR támogatással egy egészen új grafikai dimenzióba emeli a Minecraftet. Szó se róla, ízléssel adagolták a speciális effekteket, de ha valaki nekem azt mondta volna, hogy a világ legerősebb konzolját egy szétplasztikázott Minecrafttel próbálják eladni, biztos, hogy az arcába röhögök.

A Dragonball FighterZ viszont úgy néz ki, hogy annak nincs párja. Klasszikus verekedős játék, 3vs3 opcióval (párhuzamosan hívhatunk be új karaktereket játék közben), de a látvány! Hát ezt tényleg nem lehet megkülönböztetni a rajzfilmtől. Vagy ha igen, akkor azért, mert ez a játék jobban fest minden rajzfilmnél.

Sokadszorra halljuk a „console launch exclusive” kifejezést – ez egy szép eufemizmus arra, hogy bár a játék más platformokra is meg fog jelenni, ezek az Xbox One X megjelenésével egy időben kerülnek a boltokba. Ilyen játék a Black Desert című MMORPG is, a maga grandiózus fantasy világával - más kérdés, hogy engem jobban felkavart a Last Night. Na, ez vajon mi lehet? Még a játékmenetre sem lehet következtetni: ugyanúgy lehet platformjáték, mint kaland, és ugyanúgy használ csúcsminőségű 3d-t, mint óriáspixeles grafikát. Én leszek az utolsó, aki még több artisztikus-pixeles indie vacakért siránkozik, de a Last Night az elnagyolt szereplőivel és a látványos, szanaszét effektezett háttereivel erősen emlékeztet a Westwood 1997-es Blade Runner-feldolgozására, és annál jobb kalandjáték kevés van.

Szerencsére az Artful Escape látványvilága nem siet visszarángatni a valóságba: egyszerre platformjáték, szürrealizmus és pszichedélia. Ha platformjáték, akkor Nintendo, de ennek az abszurditása tényleg elragadó - kedvem lenne kipróbálni, de még nincs hivatalos megjelenési dátuma. Coming when it's ready, mondják.

A Bandai Namco jövőre megjelenő játéka, a Code Vein olyan, mintha a Nier Automatát keresztezték volna a Bloodborne-nal, csak több benne a cel-shading; ez az a grafikai megoldás, amikor háromdimenziós karakterekre rajzfilmes textúrákat feszítenek. Csak a karakterek mutatnak anime hatásokat, a környezet maga realisztikus. Igen ízlésesen keverték össze a kettőt.

Ez a trükk sajnos nem sikerült a Rare új kalózos játékának, a Sea of Thievesnek. Hullámzó tenger még sosem festett ennyire csábítóan; az embernek szinte kedve támad vízbe ölni magát. Ehhez képest a karakterek és tereptárgyak kidolgozása annyira elnagyolt, mint a – ha már kalózkodás – a Telltale Monkey Island-játékai. Nem rossz, nem rossz, de nem jó értelemben látványos a kontraszt.

De a játékmenet jópofának tűnik. Leúszhatunk a tenger mélyére, hogy elsüllyedt hajóroncsokban kincset keressünk - ez lesz az alapfeladatunk, és a fejlesztők ígérete szerint két nekifutás sosem lesz ugyanolyan. Vannak felfedezhető szigetek, van lőfegyveres harc (elöltöltős pisztolyokkal!), a fedélzeten használható ágyúkkal, amiből akár magunkat is kilőhetjük. Iránytűvel tájékozódunk, miután megkaptuk a társunktól a direktívákat; csontvázak törnek ki a talajból, amik elől egy vízesésen átugorva menekülünk; Bosom Bill, a társunk rohan a kinccsel. Visszaérünk a hajóra, a térképen kiválasztjuk az új szigetet, de mielőtt odahajózhatnánk, egy másik kalózhajó támad ránk. Átlőjük magunkat a szomszéd hajóra, hogy lenyomjunk mindenkit, de visszaérni már nem sikerül, mert az orrvitorlán végigrohanva a tengerbe zuhanunk, és az utolsó dolog, amit látunk, egy felénk úszó cápa. Szuper.

„Na ne basszatok...!” – szalad ki a számon, amikor az oldalsó kivetítőkön feltűnik egy rajzfilmszerű rókafarok és egy kék póló. Persze, hülyeség volt egy új Conker-játékot remélni, még akkor is, ha a Rare mocskos szájú (és 2005 óta nem látott) kabalafigurája illett volna a lineupba. De ez a Super Lucky's Tale: háromdimenziós platformájték, gyűjtögethető érmékkel és tárgyakkal, sok pasztellszínnel, cuki figurákkal, követő-izometrikus nézetet váltogatva, bájos kis állatkákkal. Akinek nincs Nintendo konzolja, annak hiánypótló lehet; a többiek inkább várják a falrengető tapsot kapó Cupheadet, az szeptember 29-től már kapható.

A Crackdown 3 trailerét még a befújt füst, a trailer közben ellőtt tűzijáték és Isiah Mustafa, az Old Spice reklámokból ismerős színész sem rángatja ki a középszerűségből. Jóval nagyobb lelkesedés fogadja a Square Enix tinihipszter kalandjátékát, a Life is Strange-et: a három részből álló történet a Before the Storm alcímet kapta. 

A Middle-Earth: Shadow of War megvásárlásáról csak lőfegyverrel lehetne meggyőzni, az Ori and the Will of the Wispshez meg túl kőszívű vagyok. Még az is jobban felcsigáz, hogy Spencer bejelenti: idén az első Xboxra megjelent játékok is feltűnnek a kompatibilitási listában. Vagyis ismét játszhatunk Crimson Skiest, ha kedvünk tartja. Még ennél is jobb hír, hogy a fejlesztőstúdiók szívesen kitaposnák az extra kakaót az Xbox One X-ből, ezért

Az Xbox One X Enhanced programhoz már több mint 30 fejlesztő csatlakozott: olyan játékokat élvezhetünk sokkal jobb grafikai minőségben, mint a Final Fantasy XV, a Resident Evil 7, vagy a Ghost Recon: Wildlands.

A show utolsó játéka az Anthem, a BioWare tegnap már megvillantott akció-RPG-je. Ehhez a játékhoz tényleg kellett az X extra lóereje, mert hihetetlen, ahogy kinéz. Az arcmodellek kidolgozása is fenomenális, de amikor a főszereplők bemásznak az ember formájú Javelinekbe, és a jetpackeket beindítva röpködnek egy óriási, nyitott terepen, egy romokkal pettyezett erdőben, az leírhatatlan.

Az Anthem jövőre érkezik. Nem kizárólag Xbox One X-re, de ott lesz a legjobb helyen. 

Ébredő erő

Ahogy korunk nagy gondolkodója, Besenyő Pista bácsi mondta (a térfogatnövelő értelmetlenségéről elmélkedve): „Nem finom, de azé' sok!” Hát ez volt az érzésem a konferencia után. Hiába mutattak be több tucat játékot, ha csak kevés volt közöttük, ami tényleg megmutatná, hogy miért érdemes az Xbox One X mellett dönteni. 

A konzol neve eleve nem elég markáns. Az Xbox One X mellett továbbra is kapható lesz az Xbox One S, amiből az S a Slim rövidítése - így jelölték az alapkiadáshoz képest karcsúsított Xbox One-okat. De az X még kisebb, mint az S!

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az angol X és S kiejtése alig különbözik. Aki szerint ez kukacoskodás, kérdezze meg a Nintendót, hogy mennyire volt jó ötlet Wii U-nak nevezni a konzoljukat; a vásárlók számára nem volt egyértelmű, hogy ez egy vadonatúj hardver, nem egy felturbózott Wii.

Egy játékkonzol igazi erejét nem hétmilliárd tranzisztor és 6 teraflops adja, hanem az exkluzív játékok. A Microsofttól tényleg jófejség, hogy ennyire tolja az indie fejlesztőket; személy szerint el vagyok ragadtatva a visszafelé kompatibilitás gondolatától; de hol vannak a csak ezen a platformon elérhető, impulzusvásárlásra késztető anyagok?

Hiába, hogy egy ilyen teljesítményű konzolért az 500 dollár nagyon is barátságos ár, a sikert sikerre halmozó PlayStation 4 kevesebbe kerül. A márciusban piacra került Nintendo Switch még a PlayStation 4-nél is olcsóbb, és akkora repülőrajtot vett, hogy az okait máig sem értik az elemzők. Ilyen konkurencia mellett kell érvényesülnie a Microsoftnak. És hiába van hozzá egy vadállat hardverük, ha nincs hozzá elég exkluzív játék, ami konzolvásárlásra ösztönözne.