Ez már nem játék, hanem munka

Az egyetlen igazán népszerű sport vagy sportliga a világon, amelynek videójátékos változatában nem az EA Sports, hanem egy másik cég dominál: a kosárlabda, illetve az NBA. Nem véletlenül, hiszen az NBA a FIFA-val ellentétben nem ad kizárólagos licencjogot a stúdióknak, bárki csinálhat kosaras játékot ismert csapatokkal, ha megveszi hozzá a jogokat. A 2K pedig annak idején sikeresen legyűrte az EA Sportsot, amely hiába fejlesztgeti évről évre a rivális NBA Live-ot, egyelőre nincs túl sok esélyük a 2K-vel szemben. A legújabb 2K19 után azonban egyre kisebbnek látszik a lemaradásuk.

Attól függetlenül, hogy az NBA 2K19 nem egy EA Sports-játék, a rendszer ugyanaz, mint a konkurenciánál. Kihozni ugyanannak a játéknak az alig-alig fejlesztett változatát, itt-ott picit tekerni rajta, aztán a munka nagy része úgyis arra megy el, hogy minden kizárólag a mikrotranzakciókról szóljon.

A 2K nyakig benne van a buliban, csak azért úszta meg komolyabb arcvesztés nélkül, mert a Star Wars: Battlefront 2 még náluk is pofátlanabb módon próbálta megkopasztani a saját játékosait.

Az idei játékra az ígéretek szerint visszavettek belőle, de ez a gyakorlatban mindössze annyit jelent, hogy például a karakterünknek már nem kell virtuális pénzért hajat vágni, mint korábban, de minden másért ugyanúgy VC-vel (virtual currency) kell fizetni, sőt, a legtöbb játékmód szerves része, hogy ha az ember nem akar egy életen át darálni mondjuk egy tetkóért, akkor fizessen szépen még külön a játékon belül. Még a Kotaku is rémálomszerűnek nevezte azt az eltökéltséget, ahogy a játék folyamatosan próbál a zsebünkben turkálni, Jim Sterling pedig nemes egyszerűséggel egy pay-to-win átverésnek nevezi az idei kiadást.

Hogy miért fontos ez? Egyszerűen azért, mert játékelemeiben és részleteiben hiába sokkal jobb az idei játék, mint a tavalyi, az állandó kunyerálás, és a játékélmény fejlődéséhez kötött mikrotranzakciós humbug miatt konkrétan eljutottam oda, hogy 1-2 óra játék után semmi kedvem hozzányúlni a 2K19-hez.

Offline az élet sokkal jobb

A 2K18 rengeteg problémája közül az egyik legidegesítőbb az volt, hogy visszavettek a MyGM és a MyLeague módok lehetőségeiből. Nem tölthetünk be saját kezűleg szerkesztett játékos-adatbázisokat, kötelező volt végigjátszani a MyGM közepesen érdekel sztorimódját, és úgy általában elvették a személyre szabhatóságot, teljesen érthetetlen okokból. A stúdió idén figyelt erre, és nemcsak egy vadiúj MyGM-sztorit kapunk, hanem egy olyan opciót is, hogy sztori nélkül, teljesen testre szabhatóan kezdhessünk új mentést bármilyen csapattal, bármilyen rosterrel. És ami még jobb, hogy minden új szezon elején már nemcsak a játékosok által készített draftosztályokat tölthetjük be, hanem régi idők játékosait is, tehát ha például 2022-re elfogynak a középiskolásokból készített draftosztályok, akkor például betölthetjük az 1984-es draftot, és Michael Jordan, Hakeem Olajuwon, John Stockton vagy Charles Barkley fiatal újoncként kerül a ligába. Ráadásul az is új, hogy most már van értelme levitézlett veteránokat szerződtetni padot melegíteni a keretbe, mert a Football Managerhez hasonlóan egy idős játékost küldhetünk mentornak mondjuk egy újonchoz, aminek köszönhetően megtanulhatja a fiatal a veterán valamelyik különleges képességét, legyen szó eszement zsákolásokról vagy arról, hogy erőssége a sarokból 3 pontos dobás.

Sajnos valamiért a MyGM-et ennél nem fejlesztik jobban, a játékosok moráljának kezelése még mindig ugyanolyan sablonos, a sajtótájékoztatók semmit sem változtak, és még mindig állati kényelmetlen kezelni az edzéseket, legalább valami olyasmi lehetne, hogy pozícióra fókuszált edzésmódszer, vagy a másodedző ajánlására összerakott tréningrendszer, de semmi a MyGM-et ennyivel letudták. Pontosabban a sima verziót, mert idén is van sztori, hogy egy új NBA-csapat irányítását kapjuk (vagy a Seattle Supersonics, vagy egy általunk kreált), és azzal kell valahogy érvényesülni a ligában. Ez tök király így papíron, de a 2K egyébként penge prezentációja még csak szóba sem hozza, hogy az én csapatom, a Nashville Nightmare egy vadiúj brigád, a kommentátorok úgy viselkednek, mintha évek óta az NBA része lennénk. Ami ennél is szomorúbb, hogy a sztorimódban megcsinált pályánkat vagy mezünket az első szezonban csak a legelején csinosíthatjuk, utána nem. Ami azért probléma, mert a Nashville Nightmare logóját az adatbázisból töltöttem le, de hiába raktam rá a mezeinkre, egész egyszerűen eltűnt a játékosokról. Ilyen és ehhez hasonló bugokkal tele van a játék.

Ezenkívül még a MyCareer mód érdemel említést külön, hiszen a 2K évek óta elég nagy hangsúlyt fektet erre. Idén a Bosszúállókból ismert Anthony Mackie és Michael Rapaport is felbukkan benne, és a történet szerint egy Kínából a másodosztálynak számító G-League-be hazaigazoló játékosról szól, akinek A.I. a beceneve. Ez azért pár fokkal reálisabb, mint a tavaly, amikor egy DJ (!!!) volt a főhős, aki végül lecserélte a lemezválogatást kosárlabdára. De még így is lehangolóan valószínűtlen a sztori, például A.I. azért igazol haza a jól fizető Kínából, mert azt hitte, a Los Angeles Lakers akarja leigazolni, nem pedig a South Bay Lakers. Persze, teljesen életszerű. Arról nem is beszélve, hogy az A.I. Allen Iverson beceneve volt, aminek köszönhetően még 40 meccs után is meglepődöm, hogy egyesek így hívnak.

A MyCareer egyébként még így is remek lenne, mert már vannak pici dialógusopciók meg élethelyzetdöntések, de az egészet tönkrevágja a mikrotranzakció. Egyszerűen nevetséges, hogy miközben szponzorok nyaggatnak, óriási sztár kezdek lenni, a játékosom általános szintje még mindig csak 66-os, ami olyan alacsony, hogy az egész ligába csak 1-2 ilyen játékos van valamelyik keretben. És a játékosomat csak is kizárólag VC-vel tudom fejleszteni, amit ugyan kapok sima meccsek után is, de szintről szintre egyre többet kell darálni ahhoz, hogy a játékosom mondjuk stabilan be tudja dobni a büntetőket. Egy reddites például leírta, hogy a megjelenés után napi 8 órát kellett ahhoz játszania hetekig, hogy 90-es szintre eljusson. Arról nem is beszélve, hogy minden pénzemet a képességeimre költöm, így olyan dolgokat, hogy menő kiegészítők, saját cipő vagy tetkók nem is tudok venni, mert nincs az az isten, hogy én hónapokat töltsek azzal, hogy legyen pénzem a karakteremnek sárkányos tetoválást venni ahelyett, hogy a képességeit fejleszteném.

Ez az pont, amikor két-három meccs után egész egyszerűen leteszem a játékot, és napokig nem nyúlok a MyCareer módhoz.

Az online egy pöcegödör

A 2K azonban azt szeretné legjobban, ha online játszanánk. Erre végtelen mennyiségű mód van a MyTeamtől az új, 3 a 3 elleni meccseken át a slam ballos bohóckodásig. A MyTeam a FIFA-hoz hasonlóan kártyaalapú mód, vagyis van egy fiktív csapatunk, amelyhez virtuális kosaraskártyákon keresztül kapunk játékosokat, akiknek pár meccs után lejár a játékengedélyük. Természetesen itt is mindenhez miktrotranzakció kell, és ha éppen a MyCareerben spórolok egy fokkal jobb védekezésre, akkor nyomhatom 75-ös overall skillel rendelkező kiegészítőemberekkel, akikkel annyi esélyem van a pénzért összevásárolt szupercsapatok ellen, mint a BKV Előrének a Real Madrid ellen.

Ez csak az egyik rossz, a másik még elkeserítőbb. PC-n egészen egyszerűen nem tudok rendes meccseket játszani idegenekkel. Nem is a túl nagy pontkülönbség miatt dühükben a meccs felénél kilépő óvodások miatt, hanem olyanok miatt, akik rájöttek egy iszonyatosan frusztráló kiskapura. Konkrétan 5-ből 4 ellenfél azt csinálja, hogy megszerzik a vezetést, és a következő támadásuknál azonnal időt kérnek. És szépen kivárják, hogy lepörögjön a másfél-két perc, majd aztán eljátsszák ezt újra, és újra, hogy a játék hangulatát teljesen szétcseszve arra kényszerítsenek, lépjek ki, és veszítsek el minden VC-t. Erre rámegy a játékosaim limitje (például egy ritka kártyával öt meccset lehet játszani, utána fizetni kell), az idegrendszerem és úgy általában a kedvem, hogy én még egyszer idegenekkel akarjak játszani.

A tavaly bevezetett Neighbourhoodban vannak jó ötletek, de ez a játékon belüli bejárható világ is hamar irritáló lesz, ha az embernek mindig fránya szponzor VC-ért be kell töltenie, el kell jó lassan sétálnia a fiktív irodába, betölteni az irodát, kijönni onnan, aztán folytatni a darálást. Egészen egyszerűen a 2K elérte azt, hogy egy-két módot kivéve az NBA 2K19 ne szórakozás, hanem munka legyen. És ezért még nekünk kell fizetni.

Nagyon nem lesz ennek jó vége

Az NBA 2K rajongói évek óta panaszkodnak az egyre durvább mikrotranzakciós nyomulásra, és arra, hogy közben a játék nagy része teljesen ugyanaz marad évről évre. Ennek ellenére a 2K képviselői izomból próbálnak széllel szemben pisilni, és már arra kérik a belga rajongóikat, hogy tegyenek panaszt a helyi képviselőiknél, amiért az országban a szerencsejátéktörvény miatt betiltották a lootboxokat, vagyis a MyTeam virtuális kosaraskártyáit, hiszen az ember nem tudja, milyen tartalomért fizet. Az egyik senior producer később egy interjúban odáig ment, hogy kijelentette, sajnos a microtranzakciók a mai játékipar velejárói, de nincs semmi gond, külön fizetés nélkül is meg lehet szerezni mindent, amire mások pénzt áldoznak. Igaz, százszor több repetitív darálással úgy, hogy közben a 2K sunyiban csökkentette az XP-ért járó VC-mennyiséget. A 2K senior producere képes volt azt mondani, hogy

az embereknek ma már nincs türelmük sokat dolgozva eljutni a csúcsra, hanem rögtön ott akarják kezdeni, ezért adják meg nekik a lehetőséget, hogy ezt pénzzel elérjék, és ne kelljen annyit grindolni.

Vagyis bevallja, hogy a játékot direkt monotonra csinálják, hogy a játékosok inkább fizessenek azért, hogy szépeket tudjanak zsákolni, mintsem több hét szenvedés után összegyűjtsenek hozzá elég VC-t. Arról nem is beszélve, hogy morálisan mennyire káros azt az üzenetet küldeni a világ felé, hogy ha van pénzed, akkor te is pontosan olyan szinten lehetsz, mint akik keményen megdolgoztak érte.

Ezzel teljesen tönkreteszik azoknak is a játékélményt, akik nem akarnak a toxikus online világban játszani, hanem legalább a saját kis virtuális történetükben felépíteni egy olyan játékost, aki legalább a harmadik szezonra meglépi a jónak számító 80-as szintet. Nekem évről évre egyre kevesebb kedvem van játszani az NBA 2K-jel, pedig máig állítom, hogy százszor jobb hangulata van, mint bármelyik EA Sports-játéknak.

És röviden még pár apróság:

• Végre szerepel a játékban vendégként Bill Simmons is.
• Rengeteg prezentációs elemet hagytak benne a játékban a korábbi kiadásokból, és ezeket alig frissítették újakkal.
• MyGM-ben iszonyatosan jó lett a draftolás és az újoncok követésének a rendszere.
• Sokkal, de sokkal nehezebb elfutni az ellenfél mellett, a gép védekezési intelligenciája miatt még egészen alacsony szinten is sokkal nehezebb a játék.
• De közben a gép még mindig úgy dobálja be bárhonnan a labdát három védővel az arcában nehezebb szinten, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
• Már nem olyan könnyű pick-and-rollal állandóan átverni az ellenfelet.
• MyCareer módban továbbra is pokol a védekezés.
• Sokkal nehezebb zsákolni, helyette finomítottak a layupok rendszerén, jóval életszerűbb lett.
• Nevetséges, hogy a tavalyi játékból megmaradt a negyedek közti átvezetőnek szánt állóképes highlights.
• Ahogy a meccs asszisztja is többségében valami teljesen átlagos passz.
• Miközben végre el lehet nyomni gyorsan bármilyen bevezetőt, az időkérésnél valamiért csak 5-6 mp után nyomhatunk tovább a meccsre, ami baromi idegesítő.
• Az All Star-gálán elég király, hogy a valósághoz hasonlóan két csapatkapitány választ társakat.
• Meglepően szórakoztató MyCareerben a kínai ligában játszani.
• A játékba beszkennelhetjük az arcunkat, de az applikáció egyszerűen nem működik, cserébe push notifikációkkal nyaggat, hogy vegyünk VC-t.
• Ha valaki nem hiszi el, mekkora a gáz, nézze meg a játék Steam oldalát, ahol jelenleg bőven többségben vannak a negatív felhasználói vélemények.