Lajhárboci, vagy amit akartok

Tavaly év végén jött ki a Tihor Miklós – a '90-es évek egyik magyar szerepjáték-legendája, akinek nevéhez olyan játékok fűződnek, mint a Túlélők földje és a Hatalom kártyái – által vezetett Beholder legújabb online játéka, az Argum City, maratoni, hat éves fejlesztés után. Amikor Tihor annak idején belevágott a szerepjátékos bizniszbe, követte az akkori trendeket, de az Argum Cityt elnézve úgy tűnik, hogy ez most valahol útközben lemaradt. A játék a rendkívül népszerű online kattintgatós-időrablós-gazdálkodós kategóriába tartozik, és egy nem túl nagy (jelenleg nagyjából 500 fős), de igen szókimondó és aktív közösség épült ki körülötte. A játékosok többsége olyanokból került ki, akik már a Beholder korábbi játékaival is játszottak - hogy őket ösztönözze, a Beholder különböző jutalmakat ad a többi játékban is, ha az Argum Cityben elérnek egy bizonyos szintet.

A játék leírása szerint egy fiatal, sikeres karaktert alakíthatunk, aki most röppen ki a fészekből, és Tiborcz Istvánhoz és Orbán Ráhelhez Harry herceghez és Meghan Markle-höz hasonlóan saját lábaira áll (szerencsére annyi támogatást kapunk a szülőktől, hogy rögtön elkezdhessünk céget építeni). Miután megalakítottuk a céget, alkalmazottakat kell felvennünk, harcos robotokat gyárthatunk, meg kisállatot, és még rengeteg más módon üthetjük el az időt. Már-már annyi módon, hogy felmerülhet a kérdés: a kevesebb nem több néha?

Az első dolog egy játékban, amit az ember észrevesz, az a látvány. Az Argum City talán ebben a leggyengébb. 10 grafikus és egy indonéz cég is dolgozott, dolgozik a játék grafikáján, de azt talán egy játékos írta le legjobban a fórumán:

Kipróbáltam ma a játékot, ami egy időutazás a 2000-es évek elejére. Ugyanúgy néz ki és kb. olyan lassú is, mint a 2004 környéki magyar internetes játékok.

– írta egy Kyb nevű játékos az Argum City indulásakor. Nekem ritkán tűnt csak fel, hogy lassú a játék, viszont a grafika (érthető okokból) nem sokat változott az elmúlt két hónapban. Tihorék a fejlesztés alatt úgy álltak a játék látványvilágához, hogy szépnek kell lennie, de ez úgyis csak az első két hétben fog számítani a játékosoknak, mert nagyjából akkorra vesznek el a játékban rejlő lehetőségek feneketlen bugyrában.

Csak hát ez a grafika már 10 éve is gyengének számított volna a flash-es internetes játékok között is. A Game Dev Tycoonban megtanultam, hogy nem lehet mindent tökéletesre csinálni mindenféle idő- és erőforrásbeli korlátok miatt, de ha valakit csak egy kicsit is érdekel, hogy néz ki, amivel játszik, annak kimondottan meg kell erőltetnie magát, hogy esélyt adjon az Argum Citynek. Remek ellenpélda a Stardew Valley, amit egyetlen ember csinált, és ugyan nem lélegzetelállítóan gyönyörű, de így is jól néz ki.

A játékhoz hasonló cipőben jár a trailere, ami ha hiszik, ha nem, bizony Urunk 2019-ik esztendejében készült.

Lehetőségek tárháza

Olyan játékot akartam csinálni, amelyben a cél a siker és a boldogság, az első munkaneve ez is volt, Sikerjáték. Volt benne minden, családalapítás, cégépítés, kereskedelem, egy olyan játékot szerettem volna csinálni, amivel fiúk és lányok is szívesen játszanak.

– emlékezett vissza Tihor. Ez jól illusztrálja az Argum City talán legnagyobb erősségét és egyben gyengeségét: rengeteg mindent szuszakoltak bele, így sok mindent lehet benne csinálni, könnyen beszippant, viszont elég összetett, bonyolult.

A játék nyersanyag-menedzsmenten alapul, és négy fő nyersanyag van: pénz, energia, zen és kutatási pontok. Ezeket a cégünkben tudjuk termelni különböző épületekkel. Az épületek megépítése pénzbe kerül, a kifejlesztésük pedig tudománypontba. Ahogy megépítjük a nyersanyagtermelőket, a cégünk fejlődik, így újabb és újabb épületekhez, valamint a meglévők magasabb szintjeihez férünk hozzá. Ez ketyeg magában, és a háttérben termeli nekünk a hasznos dolgokat.

A karakterünk életének központja a kúriánk, itt tudjuk megépíteni és fejleszteni a telkünkön lévő épületeket. Van egy kennel, egy kert, egy bánya, egy vendégház, egy robotépítő sufni és egy garázs.

A kennelben Isten és természet elleni bűntetteket követhetünk el azzal, hogy ember alkotta hibrid fajok egyedeit magunkhoz vesszük háziállatnak. Első körben választhatunk a bagolybari, lajhárboci, cityus és tekkus közül. Igen, tényleg így hívják őket. Ezeket etethetjük és játszhatunk velük, de még szépségversenyre is benevezhetjük őket, és szavazhatunk mások állataira is. Ez már csak azért is nehéz, mert egyik se szép. Azaz mind kifejezetten csúnya. Már-már ijesztően.

Építhetünk robotot is, és azt megmérettethetjük mások robotjaival egy passzív kő-papír-olló jellegű minijátékban, ahol végignézhetjük, ahogy az egy helyben álló robotok jpg-ket lőnek egymásra, amíg az egyik össze nem esik. Van egy csomó boss is, azokkal is megküzdhet a robotunk.

A vendégházban felbérelhetünk alkalmazottakat a cégünkhöz, akiket küldetésekre zavarhatunk. Itt jön be a játékba a sztori, de a harmadik-negyedik bevetés után már nem olvastam el, mi történik, csak nyomkodtam, hogy tovább, mert a tapasztalati pontok kellettek a fejlődéshez, a kis történetmorzsák viszont nem voltak túlságosan izgalmasak. A harc pedig kifejezetten bosszantó. Körökre van osztva, és minden kör elején kiválaszthatjuk, milyen támadást hajtsanak végre embereink. Célpontot azonban nem. Így előfordul, hogy kiválasztok egy támadást, ami közeli ellenfélre 110 százalék sebzést okoz, de távolira csak 90-et, és az emberem jó érzékkel ellövi egy távolira, hiába van közeli is.

A másik probléma az, hogy a játék csal. Volt, hogy sikerült az első körben mindhárom emberemnek ugyanazt az ellenfelet lőni, és majdnem megölték, de az már az első körben a gyógyulást választotta támadás helyett, és az élete visszament maximumra. Ez csak úgy lehet, hogy tudta, hogy az első körben gyógyulnia kell. Vagyis tudja, én mit választok, és azt is, hogy kit céloznak az embereim – amit még én sem tudok. Ez hamar el tudja venni az ember kedvét a komolyabb kihívást jelentő csatáktól.

A kertben olyan növényeket ültethetünk, amik a nyersanyagok valamelyikét adják 8 valós óra után. A bányában leküldhetünk bányászokat, hogy ritka érceket hozzanak fel, amiből chipeket gyárthatunk, amiket beültethetünk az alkalmazottainkba, hogy növeljük a képességeiket.

Nagyjából ez a játék alapja. A robotok csak véges számú harcot tudnak egy nap vívni, ahogy az alkalmazottak is csak néhány küldetésre mehetnek, és csak párszor bunyózhatnak más játékosok csatlósaival. 

Miután megetettük az állatot, megharcoltattuk a robotot és elküldtük kalandozni az alkalmazottakat, még építgethetjük a cégünket, szavazhatunk szépségversenyeken, részt vehetünk néhány pár óránként futó eventen (ahol például ahol az összes játékos összefog, hogy legyőzzenek valamilyen fenyegetést, vagy játszhatnak egy kiskedvenc-építő játékot), és nagyjából ennyi. Lelkesebbek beléphetnek szövetségekbe, amiben közösen építhetnek városokat, aminek épületei bónuszokat adnak a tagoknak. Ha megépítik a térkaput, akkor a trailerben is látható Csápoló, nevű szörnnyel is megküzdhetnek közösen.

Ingyen játszani lehet, nyerni nem

Több kategóriában is fut verseny a játékosok között, amiben sajnos csak azok érvényesülhetnek igazán, akik fizetnek. Ugyanis valószínűleg nem meglepő, de van egy nyersanyag, ami a jobb cuccokhoz kell (az argum), amit nagy ritkán jutalomként kaphatunk, de leginkább venni lehet, valódi forintért.

Persze van még prémium szolgáltatás is, és a legtöbb kényelmi funkció emögé van rejtve. A játék ugyan ingyenes, de ha valaki a listák élére szeretne kerülni (márpedig ha hosszútávon játszana, akkor miért ne akarna), Tihorék szerint úgy havi 5000 forint befizetésével kell számolnia.

A cseten egyébként folyamatos a diskurzus, sokan itt jelentenek problémákat, amikre Tihor vagy egy másik fejlesztő viszonylag hamar reagál. Így azonban az is előfordult, hogy egész csúnya, személyeskedő veszekedések mentek mindenki szeme láttára. A játék még semmiképp sem mentes a hibáktól, nekem például gyakran szétcsúszott a kép, vagy beakadtak számlálók, viszont folyamatosan fejlesztik és foltozgatják az illetékesek.

Biztos lesz (hiszen már most is létezik) egy szűk réteg, akik évtizedek óta követik a Beholdert, játszanak a játékaikkal a Túlélők Földje óta, és akik az Argum Cityt is évekig fogják játszani. Az aktív játékosok szerint az egyik nagy probléma a kevés játékos, de ők nagyrészt meg vannak elégedve a játékkal.

Akik az elmúlt évtizedekben élvezték a Beholder játékait, azok valószínűleg az Argum Cityvel is ellesznek egy darabig, de a látvány, a komplexitás és a rengeteg hasonló, látványosabb és könnyebben tanulható játék miatt nem mindenki ad majd neki esélyt. Akiket nem érdekel a látvány, vagy meg tudják bocsátani annak hiányosságait, követelik majd az új küldetéseket és eventeket a fórumon. De nem az Argum City lesz az új Clash of Clans, és nem fognak tömegesen ide átvándorolni a Dotázó százezrek.

(Borítókép: BeholderOnline / YouTube)