Ez a játék olyan, mintha egy elbűvölő Pixar-filmet irányítanánk

Annak, amikor egy testvérpár összefog, hogy meghódítsa a szórakoztatóipart, sokszor van jó vége; kézenfekvő a Coen testvérekre gondolni, akik egyedi hangvételű filmjeikkel nyűgözték le a nézőket. Elég ezek közül A félszemű című westernt vagy a Nem vénnek való vidéket megemlíteni. A Russo testvérekhez fűződnek olyan, mérföldkőnek számító szuperhősös filmek, mint az Amerika Kapitány: A tél katonája, a Bosszúállók 3–4, vagyis a Végtelen háború és a Végjáték. A Duffer testvérek a tévéiparban alkottak nagyot a Stranger Things című misztikus sorozattal.

A Kena: Bridge of Spirits eddig az év meglepetése, éppen ezért olyan fájó, hogy kevés szó esik róla. Az ősz egyik rejtett gyöngyszeméről van szó, amely nem kapott túl sok promót, mégis kultuszjáték lehet belőle. A történet egy Kena nevű fiatal lányról szól, aki egy rejtélyes és gonosz szellemek által sanyargatott falvat, illetve a települést övező csodálatos környezetet fedezi fel. A Kena ránézésre olyan, mintha egy Pixar-filmbe csöppennénk, az animáció és maga a vizualitás, amelyet képernyőre tűzött az Ember Lab, egész egyszerűen szemet gyönyörködtető.

A főszereplő, Kena szellemvezető, akinek van egy varázslatos botja, nagyjából mint Gandalfnak A gyűrűk urában, amellyel keményen üti az őt megtámadó megrontott szellemeket. Zseniális ötletekből nincs hiány a játékban, ennek a botnak ugyanis két funkciója van; lehet használni íjként is, aminek köszönhetően gyorsan úgy érezhetjük, mintha már a Horizon Zero Dawn folytatásával játszanánk. A PlayStation 5-kontrollerbe beépített adaptív triggerek pont erre valók, hogy a különböző ellenállásnak köszönhetően átérezzük az íjazás és a közelharc közötti különbséget, ez pedig tökéletesen megvalósul az Ember Lab újdonságában.

A játék viszont közel sem annyira egyedi, mint amilyennek tűnik: számos nagy elődtől kölcsönöztek motívumokat a fejlesztők. A hegymászás és az ugrálós, terepfelfedezős részek abszolút az Uncharted-szériára hajaznak, míg a gigantikus és rendkívül félelmetes fő ellenségek elleni harcok a Dark Souls-szériát idézik. A három nehézségi szint közül már normálon könnyű betonfalba ütközni, a bossok könnyedén megizzasztják az embert. Azt viszont értékelni kell, hogy minden fő ellenség egyedi dizájnnal rendelkezik, és a kisebb gonosz szellemekbe se lehet beleunni úgy, mint például a 2018-as God of War esetében. A minket körbevevő világ a Legend of Zelda által nyújtott alapokra lett felépítve, de ez a nintendós letisztultság végig jól áll a Kenának.

A harc egy pillanatra sem lesz unalmas, a bossok mozgását meg kell tanulni és be kell gyakorolni, hogy mikor térjünk ki vagy használjuk azt a kék erőbuborékot, amellyel Kena hárítani tud. Az akciódús jeleneteknél a zene is nagyszerű aláfestést nyújt, amellett hogy a minket körülvevő környezet rendkívül sötétté és fenyegetővé válik. A zeneszerző, Jason Gallaty tényleg zseniális munkát végzett, az élményt felhúzzák a jól eltalált dallamok.

A Kena mindazonáltal nyolc-tíz óra alatt simán végigjátszható, és ennek a nagy részét felfedezéssel kell tölteni. Ehhez sokat hozzátesznek a rot névre hallgató apró szellemecskék, akikből egyre több lesz, ahogy haladunk előre, és nemcsak a sanyargatott falvat és a környéket segítenek renoválni, hanem bizony a csatákban is részt vesznek. Ahogy visszük be az ütéseket, a bátortalan rotok is úgy kapnak erőre, és képességeikkel odapiríthatunk a gonosszá vált lelkeknek.

Nagy kár, hogy a készítőknek pont a főszereplőt, Kenát nem sikerül a játék nagy részében közelebb hozniuk hozzánk. A történet csak úgy, in medias res veszi kezdetét, megyünk megtisztítani az elfajzottá vált környéket, de nagyon sokáig semmi magyarázatot nem kapunk arra, mi hajtja a lányt, mik a motivációi. Pedig az említett Pixar-filmek egyik nagy erőssége, hogy nem csak az általuk bemutatott világnak és a mellékszereplőknek, hanem legfőképp a főhősnek is lelke, mélysége, személyisége van. Ez nagyrészt kimaradt, és bár a sztori végefelé kapunk egy ütős csavart, a karaktert megszólaltató Dewa Ayu Dewi Larassanti remek munkát végzett, mégis valahogy kihasználatlan ziccer marad Kena figurája.

Értékelés

A külcsínt tekintve csodálatos a Kena: Bridge of Spirits, a zenék és a képernyőn gyönyörűen festő, Japán és Bali tájai által inspirált világ beszippantja az embert. Bár a játékmenet olyan nagy elődöktől kölcsönöz elemeket, mint az Uncharted, a Dark Souls, a Horizon Zero Dawn vagy a Legend of Zelda, érdekes mixnek nevezhető. Kár, hogy Kena karaktere nem kapott alaposabb kibontást, de ezt és a Bridge of Spirits rövidségét leszámítva kötelező vétel ez a misztikus kalandjáték. Pláne hogy nem is teljes árú az alkotás. Lenyűgöző, hogy az Ember Lab legelső játékáról van szó, óriási debütálás ez a cégtől, akikre érdemes lesz odafigyelni a jövőben.

8/10

A Kena: Bridge of Spirits PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg, tesztünk a PlayStation 5-ös verzió alapján készült.