Ide a rozsdás bökőt, hogy a God of War: Ragnarök az év legjobb videójátéka

Nagyot húzott a Santa Monica Studio, amikor úgy döntöttek, hogy a 2018-as God of Warral rebootolják a kultikus játéksorozatot. A főhőst, a spártai harcos Kratost egy jóval megfontoltabb figuraként hozták vissza, aki ahelyett, hogy görög isteneket öldösött volna halomra, és meztelen menyecskékkel gyűrte volna össze szabadidejében a lepedőt, ezúttal az északi mitológia világában találta magát. Nem is egyedül, kisfia, Atreus társaságában. A legutóbbi God of War azért szólt akkorát mind kritikailag, mind az eladások tekintetében (lassan megközelíti a 25 millió értékesített példányt), mert amellett, hogy a franchise-ra jellemző brutális harcrendszert és a fogós fejtörőket megtartotta a fejlesztőcsapat, végre egy, a korábbiaknál sokkal érettebb történetet is leraktak elénk az asztalra.

A november 9-én érkező, God of War: Ragnarök című folytatás, amely PlayStation 4 és PlayStation 5 konzolokon is elérhető lesz, komoly feladatot tűz ki célul. Azt, hogy Kratos és Atreus közös sztoriját és északi kalandját lezárja – és pont ez a véglegesség, ami sokakat sokkolhat majd. A Santa Monica Studio tudatosan határozott úgy, hogy trilógia helyett ezt a sagát két játékban lezavarják. Ezúton köszönjük nekik, hogy nem húzták még négy évig a dolgot, amíg a nagy fináléra várnunk kellett volna. Tönkrementek volna az idegeink addigra.

A God of War: Ragnarök sztorija kimondottan borús hangulatban indít: Kratos és Atreus elvonulva élnek a faházukban, míg körülöttük az istenek halálát ígérő, kaotikus világvégét felvezető örök tél, a Fimbulwinter dúl. Midgard a korábban látottakhoz képest teljesen megváltozott, és ez praktikus következményekkel jár, hiszen a főszereplők csónakjukat farkasok által húzott szánra cserélik, úgy száguldoznak a hóval borított birodalomban. A sebességre szükségük is van, hiszen a 2018-as God of War végén a nagypofájú fiát, Baldurt elvesztett Freyja minden erejével vadászik a párosra.

(Cikkünk innentől spoilereket is tartalmaz!)

Nem Freyja azonban az egyetlen, akit a bosszú foglalkoztat, a fiait gyászoló Thor hívatlanul érkezik látogatóba a spártaihoz, és hozza magával apját, a főisten Odint is. A cél? A béketárgyalás, vagy amennyiben ez nem jön össze, akkor jöjjön a háború. A pökhendi istenek azok, akik Kratosékat újabb nagy kalandra késztetik... Atreus, vagy új nevén Loki pedig egy jóslatot követve vezeti apját, hogy megtalálják az északi háború istenét, Tyrt, aki állítólag még él, és a Ragnarökben kulcsszereplője lehet Odinék legyőzésének.

Kilenc birodalom, amelyet töviről hegyire végigjárunk

A készítők nem hazudtak, az ígéreteknek megfelelően Kratosék valóban bejárják a God of War: Ragnarökben mind a kilenc birodalmat, de nem ez a legnagyobb újításuk, hanem az, hogy az eddigi főszereplő mellett végre Atreus is játszhatóvá válik. Az immár tinédzserkorú Loki kilép apja árnyékából, és nagyon erős sztoriszálon végighaladva, többnyire egyedül kalandozva fedezi fel Asgardot, és ismerkedik össze egy csomó szimpatikus, de pofonért könyörgő északi istennel.

Pofozkodásból tényleg nem lesz hiány ebben a játékban. Kratos karakterét most már minden eddiginél átfogóbban fejleszthetjük. A szerepjátékos vonal olyannyira erős a God of War: Ragnarökben, hogy ha szeretnénk, akár a varázslatokra építő, harcos mage-et is faraghatunk a főszereplőből. Nemcsak a képességfa kimaxolásával és amulettek gyűjtögetésével erősíthetjük azonban Kratost, hanem új, eltérő képességekkel rendelkező pajzsok közül is válogathatunk a játékban. Ráadásul egy idő után a Leviatán-fejsze és a most már grappling hookként, azaz mászókaromként funkcionáló Káosz Pengéi mellett még egy harmadik, igencsak erős és izgalmas fegyvert is kapunk az arzenálunkba. A God of War: Ragnarökben tehát minden eddiginél változatosabb módokon, összevissza kombózva, már-már hack 'n' slash stílusban gyilkolászhatjuk az ellenségeket.

Loki színre lép

Atreusnak az eddigieknek megfelelően az íja és különböző nyílvesszői lesznek a fegyverei, a karakter iszonyúan OP egyébként, vele talán még erősebbnek éreztük magunkat, mint Kratosszal. Mindemellett Atreus ultimate-je nagyon ötletes, a spártai őrjöngés helyett ő egészen másra képes, de nem lőnénk le a poént. A God of War: Ragnarök nagy erőssége, hogy amellett, hogy Kratosszal épít a nosztalgiára, Atreus révén frissességet csempészett a Santa Monica Studio a franchise-ba. Tavaly ezt a frissességet ugye az új világ, az északi mondakör felfedezése jelentette, most pedig az, hogy két főhőst is kapunk.

A 2018-as God of Warral szemben komoly negatívumként hozták fel az emberek, hogy a kisebb ellenfelek ismétlődtek, egysíkúvá, unalmassá vált az átszínezett lényeket verdesni. Hasonló panasz nem érheti a Ragnaröket, igenis odafigyeltek, hogy kismillióféle szörnyetegbe botoljunk bele. Nyilván pár visszatérő elem azért van, de a törekvés a fejlődésre nagyon látványos.

A Ragnarök a grafika szempontjából is előrébb lép a négy évvel korábbi részhez képest, PlayStation 5-ön voltak olyan pillanatok, amikor a szánk is tátva maradt a gyönyörködéstől. A világok sokszínűek, és a folyamatosan épülő, Odinékkal szembeszegülő csapatunk nagyon szóarakoztató figurákból áll össze. A játékidőt tekintve a főszálat mi 26-27 óra alatt nyomtuk végig, mert néhány fejtörőnél azért gondolkodóba estünk, és a bossok között is akadt, aki az utunkat állta. Elképzelhető, hogy lesz, aki 20-25 alatt a végére ér a kalandnak, de itt még nem beszéltünk a mellékküldetésekről, melyekből annyi van, hogy simán 40-45 órára rúg, ha valaki platinázni szeretné a God of War: Ragnaröket.

Kiváló játékról van szó, de nagy szívfájdalmunk még mindig a God of Warral kapcsolatban, hogy rengeteg a backtracking benne. Azaz egy teleportáló kapun keresztül megérkezünk egy világba, majd végigmegyünk rajta, hogy aztán visszaforduljunk, és egy, az eredetitől alig különböző úton visszaküzdjük magunkat ugyanahhoz az átjáróhoz. Ez egy idő után frusztráló tud lenni, időhúzásnak érződik. A tesztünk során néhány bakiba is belefutottunk, akadtak a textúrába beakadó ellenfelek, akiket lehetetlen volt emiatt kinyírni, és újra kellett töltenünk a mentésünket ahhoz, hogy tovább engedjen a God of War: Ragnarök.

Irtó idegesítő bug volt még a tesztpéldányban, hogy bizonyos átvezető jeleneteknél nem lehetett hallani a hangot. Ilyenkor újra és újra be kellett tölteni a mentést, és egyszer csak hallani is lehetett, amit a karakterek mondtak. Az élményen rontottak ezek a hibák, és csúnyán kizökkentettek minket. Remélhetőleg a megjelenés napjára orvosolják őket, nem kívánjuk senkinek, hogy egy főellenség legyűrése után azzal szembesüljön, hogy némán tátognak a tévén látott szereplők.

Úgy álltunk fel előle, hogy egy fordulatos, drámai, felnőtteknek írt mesét éltünk át – amelybe ráadásul jó adagnyi felnövéstörténetet is szőtt a Santa Monica Studio, ez utóbbival levettek minket a lábunkról. A show-t néha ellopták mondjuk Kratos elől az olyan jól sikerült, karakterisztikus istenségek, mint az iszákos Thor, a beképzelt Heimdall és a villámok istenének karakán lánya, Thrúd, valamint a nagy visszatérők, a folyton anekdotázó Mimir és a törpe tesók, Brok és Sindri szépen épültek tovább, de a spártai harcos is durva jellemfejlődéssel jött ki az egész csetepatéból.

Ami a 2022-es év videojátékait illeti, bár a FromSoftware piacra dobott egy irtó élvezetes fantasyt Elden Ring címmel, minket a God of War: Ragnaröknél jobban egy videojáték sem vett le idén ennyire a lábunkról. Egyértelműen az év legjobbja. Oda neki minden díjat.

9/10

A God of War: Ragnarök november 9-én jön PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, mi PS 5-ön játszottuk végig a Santa Monica Studio új játékát, amely a 2018-as részhez hasonlóan magyar felirattal kerül majd a polcokra.