Még soha nem láttunk olyan izgalmas játékot, mint a Pókember 2

Az Insomniac Games sosem volt egy ügyetlen fejlesztőcsapat, a gárda dolgozott a Spyro mellett számos Ratchet & Clank-játékon, de nekik köszönhetjük azt a Sunset Overdrive-ot is, amelyből bár franchise nem nőtte ki magát, valami irdatlanul szórakoztató, punkba oltott posztapokaliptikus lövöldözős videójáték volt PC-n és Xbox One-on. Aztán eljött 2018, egészen pontosan annak az évnek is a szeptembere, és az Insomniac feltette arra a bizonyos i-re a pontot, mégpedig a Marvel's Spider-Man című PlayStation 4-játékkal, mely olyan nemes egyszerűséggel fogta meg a barátságos hálószövő lényegét, hogy arról még a Tom Holland főszereplésével készített Pókember-trilógia is csupán álmodhat.

A Marvel's Spider-Man igaz, hogy némiképp épített az Arkham-játéksorozatra püfölős, „beat 'em up” harcrendszerével, de önmagában is megállta a helyét, mert a New York városában való hálóhintázást olyan szórakoztatóan tálalta, annyira élt, dübörgött a metropolisz és a fordulatosan megírt történet, valamint a remek szinkronhangok, különösképp a Peter Parkert megszólaltató Yuri Lowenthal, hogy mindez a legnagyobb magasságokba emelte ezt a Pókember-kalandot.

Tekerjünk előre 2020-ra, a DLC-k után a Marvel's Spider-Man egy spin-offal bővült, mely Miles Moralest állította a középpontjába immár PlayStation 5-ön, a brooklyni kölyök pedig legalább annyira elrabolta a szívünket, mint az Insomniac-féle Peter Parker. Adta magát a dolog, hogy majd a folytatás, a Marvel's Spider-Man 2 mindkettejüket játszhatóvá teszi, és e tekintetben nem is kellett csalódnunk, amikor szeptember utolsó napjaiban beizzítottuk a Pókemberek közös kalandját, melyet a PlayStation Magyarországtól kaptunk meg, hogy teszteljük már jó előre.

A rendes megjelenésre még október 20-ig várni kell, de már most, mindenféle spoiler nélkül annyit elárulhatunk, hogy a Marvel's Spider-Man 2 valami elképesztően izgalmas lett, az Insomniacnak sikerült még az első játékhoz képest is magasabbra tenni a lécet, és a csapat csont nélkül meg is ugrotta az akadályt.

Az új Pókember-játék némiképp hasonló alapokra, vázra építkezik, mint az előző rész tette, például van egy tutorial-boss a legelején. Ezúttal ezt a szerepet azonban nem a Kingpin, polgári nevén Wilson Fisk tölti be, hanem Sandman rosszalkodik New Yorkban. Az első főgonosz nem is annyira veszélytelen, párszor meghaltunk ellene, igaz, hogy az egyik alkalommal egy csúnyább bug nehezítette az előrehaladásunkat. Ebben a küzdelemben már a két Pókember, Peter és Miles vállvetve küzdenek Sandmannel, ahogy ez a picit több mint 20 órás sztori alatt többször is megesik. Szükség is van a dinamikus duóra, elvégre Kraven, a vadász beteszi a lábát az amerikai nagyvárosba, hogy méltó ellenfelet találjon az utolsó vadászatához. A Marvel's Spider-Man 2 nagy részében vele és az ő embereivel dacolunk, egészen addig persze, míg maga Venom is bele nem köp a levesünkbe.

Ha már ismerős elemek, a készítők ezúttal is nagy hangsúlyt helyeznek rá, hogy bemutassák a hősök emberi, hétköznapi oldalát is. Elvégre Miles csak egy fiatal kölyök, aki az egyetemen szeretne beilleszkedni, míg Petert még mindig anyagi gondok sújtják, és a megélhetése most is folyamatosan pengeélen táncol. Aki izgulna, azt megnyugtatjuk, a Marvel's Spider-Man 2 legfőképp Peter Parker kalandja, ő áll a középpontban, őt éri újfent egy nagy trauma és Oki Doki után kerül összetűzésbe megint egy barátjával.

New York érezhetően nagyobb játszótérré vált, mint a Marvel's Spider-Manben volt, sokkal több idő bejárni, felfedezni az egészet, és változatosabb módokon tehetjük meg mindezt, például a levegőben való siklást alkalmazva gyorsíthatunk fel, és száguldozhatunk szabadesésben.

A Pókember 2-ben a mellékküldetések is sokkal élvezetesebbek és jobban átgondoltak, mint öt évvel ezelőtt voltak, a főszál a maga 30-nál is több missziójával pedig csak úgy rángatja magával az embert. A Marvel-filmek mostanában vergődnek csak a mozikban, és a Marvel Studios a tévésorozatok terén is gyengélkedik – kivéve a Lokit, a Marvel's Spider-Man 2 azonban teljesít. Egy olyan sztorit tár elénk, amin újfent vigyorgunk, izgulunk, sírunk. Hatásos az egész, úgy, ahogy van.

Bossokból az előző játékhoz képest elég kevés van viszont, de azok emlékezetesek. Különösképp kiemelkedik közülük a Doctor Connors-féle Lizard, a maga személyes tragédiájával. Anélkül, hogy sokat spoilereznénk, nyilván többek között Kravennel is meg kell birkóznunk, ahogy Venommal is. Kár, hogy ezek a harcok inkább túlnyújtott rétestészták, mintsem a Dark Souls-féle okosan összerakott kihívások lennének. Ergo újabb és újabb, harmadik-negyedik fázisok jönnek a frusztrálóan hosszú boss fightokban, és bár látunk izgalmasabb megoldásokat és ötleteket közben, mintha véget nem érő csihipuhik lennének. Legalábbis ez az érzésünk közben, ami nyilván nem jó.

Az alkotók javára kell írni, hogy hallgattak a visszajelzésekre, és bár nem hagyták ki az MJ-féle lopakodós részeket a Marvel' Spider-Man 2-ből, sokkal élvezetesebbre csinálták azokat, mint az első videójátékban. Ugyanígy a hekkelést génmanipulációs puzzle-ök váltották de, de ezúttal legfőképp mellékküldetésekben kell velük bajlódni, ami jó hír.

A fejlődésrendszert tekintve Peternek és Milesnak számos, nagyon eltérő skill áll a rendelkezésére, vannak olyan képességek, amelyek közösek, de a két Pókembernek különböző fejlődésfái vannak, amelyekkel jelentősen tudunk erősíteni rajtuk. A Pókemberek kosztümjeit is saját ízlésünk szerint szabhatjuk testre, rengeteg (háromféleképp színezhető) outfit közül válogathatunk, akár a sci-fisebb, jövőbeli vonalon mozogva, de lehetünk Holdlovag-utánzatok, és megidézhetjük a Tobey Maguire- vagy az Andrew Garfield-féle Pókembereket is.

A Marvel's Spider-Man 2 egyik nagy vívmánya, hogy a Sam Raimi-féle harmadik Pókember-film által ejtett csorbát kijavítja. Bár a fekete ruhás Pókember táncikálása mém lett mostanra, a karakter sötétebbik, veszélyesebb oldalát az Insomniac Pókember 2-je sokkal jobban kidomborítja. A fekete ruha által befolyásolt szuperhős, ahogy halad a játék előre, úgy lesz egyre veszélyesebb, horrorisztikusabb és az újfent John Paesano által szerzett dallamok ennek megfelelően váltanak stílust. Ami a heroikus zenei körítést illeti, a Pókember 2 újfent odacsap, ezt a soundtracket megint lehet majd reggeltől estig hallgatni, amint kiadták.

A Marvel's Spider-Man 2 minden tekintetben nagyobb, jobb, szórakoztatóbb és izgalmasabb, mint az előző rész volt, nem gondoltuk volna, hogy a 2018-as játékhoz képest is sikerül egy olyan sztorit előadnia az Insomniacnak, ami nem csak meghat, hanem egyenesen földbe döngöl. Peter Parker és Harry Osborn barátsága ezúttal a játék szíve, magja, és hiába veszi el néha a figyelmet ez a szál Miles Morales karaktere elől, nem tudunk érte haragudni. Főleg, hogy olyan ínyencségek színesítik a Marvel's Spider-Man 2-t, mint flashback küldetések, amikor a fiatalabb Peterrel kell a városban lopakodnunk, vagy egy Fekete Macskával közös, Doctor Strange-hez kapcsolódó misszió. De a mellékes questeket tekintve is magasra célzott az Insomniac. Egy ilyen küldetésben tudhatjuk meg például, miképp találkozott Peter és a Pókembereket gyűlölő James Jonah Jameson, és egy különösen megható questben egy haldokló öregúr utolsó kívánságát is teljesíthetjük, miközben a Life is Strange-et idéző indie zene szól a háttérben.

Azt mondják, az ördög a részletekben rejlik, és pont a részletekre tett iszonyatosan nagy hangsúlyt az Insomniac Games, és hoztak el nekünk egy páratlan Pókember-kalandot. Jelen pillanatban bele se merünk gondolni, hogy vajon a Marvel's Spider-Man 3-ban mire számíthatunk, de ezekben a szakemberekben tényleg megbízunk. Nem fogják elszúrni, mert tökéletesen értik, hogy Pókember mitől Pókember.

9/10

A Marvel's Spider-Man 2 október 20-án jelenik meg PlayStation 5-re.