Kínából jött az év legfantasztikusabb videójátéka

Valahogy így néz ki egy sikersztori. A kínai Game Science nevű fejlesztőcég 2014-es fennállása óta kizárólag mobiljátékokat készített. Aztán egy napon, amikor rájöttek, hogy a Steamen több kínai felhasználó van, mint amerikai, Lan Weiyi vezetésével úgy határoztak, itt az ideje, hogy csináljanak valami nagyot, egy nemzetközileg eladható prémiumjátékot, ami színtisztán egyjátékos és sztorialapú élményt kínál a gamereknek. Ez lett a Black Myth: Wukong, amely a Game Science tapasztalatlansága miatt akár förtelmesen rosszul is elsülhetett volna, ám a számok már a megjelenés napján, augusztus 20-án impresszívek voltak, hiszen Steamen már az első 24 órában 2,2 millióan nyüstölték a videójátékot, egy hónap elteltével pedig 20 milliós eladásról lehetett hallani. Sőt, Kínában hiánytermék lett a PlayStation 5, annyian vettek a Wukong miatt konzolt az országban.

A Black Myth: Wukong egy klasszikus kínai regény, a Nyugati utazás, avagy a majomkirály története feldolgozása. Egy olyan könyvé, ami már ez előtt a játék előtt beírta magát a popkultúrába, köszönhetően annak, hogy például a Dragon Ball is ezen a mesén alapszik, de olyan játékokban bukkantak fel a karakterei skinek formájában, mint a Leauge of Legends, az Overwatch, a Fortnite, és lehetne sorolni.

Az, hogy a Dragon Ball is ebből a könyvből építkezett, már a Black Myth: Wukong eposzi méreteket öltő bevezetőjében szembeötlő, amikor a főszereplő majomkirály egy felhőt meglovagolva, botjával hadonászva süvít ellenségei felé. Az is egyértelmű, hogy a készítők szándéka volt, hogy egy kínai Soulslike-ot csináljanak, az első boss ugyanis a Dark Soulshoz hasonlóan mindössze azt a célt szolgálja, hogy ízelítőt kapjunk a harcrendszerből. Lássuk, hogy milyen tápossá válhatunk a végére, mert nyilván, ahogy a FromSoftware játékaiban, úgy a Wukongban is elbukik a főhős.

A cselekmény ezt követően a Black Myth: Wukongban érdekes fordulatot vesz, a feladatunk az lesz, hogy egy hétköznapinak tűnő majommal összeszedjük azokat a relikviákat, amelyek Sun Wukong feltámasztásához szükségesek. Na, ezzel az új karakterrel sem leszünk teljesen erőtlenek azért, a képességeink a bevezetőben látott majomkirályéhoz idomulnak elég durván, már az első órákban képesek leszünk másfajta alakokat ölteni, értékes másodpercekre lefagyasztani az ellenségeinket, és a későbbiekben a sokszorozódás is egy olyan skillé válik, amit érdemes sűrűn használni.

Merthogy ez nem egy könnyű játék. Le kell szögezni, hogy az egyszeri játékos sűrűn fog meghalni, még ha a harcrendszer nem egy az egyben Soulslike, akkor is. A Black Myth: Wukong játékmenete érdekes mix, mert amellett, hogy egyik főellenség jön a másik után a különböző területeken, a hack and slash műfaj nagyjai is eszünkbe juthatnak, miközben izzadunk az éppen soros bosszal. A Game Science amellett, hogy a Dark Souls rendszeréhez hasonló mentési rendszert rakott a Wukongba, és kőkemény szörnyetegekkel szórta meg a(z) – egyébként a rendelkezésünkre álló és minket segítő térkép nélküli – világot, észrevehetően inspirálódott az olyan címekből is, mint a Devil May Cry és a Bayonetta.

Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, és nem árt, hogy ezt a részét eltalálták a játéknak, mert az egyik fő tevékenységünk a 40 órás játékidő alatt, hogy agyba-főbe verünk mindenféle mitikus bestiát. A felfedezés már kevésbé jó, a karakter furcsán, a föld fölött szalad, és láthatatlan falakba lehet ütközni, hiába érezni úgy, hogy a Black Myth: Wukong nyílt világú, korántsem az. Idővel kinyílik a világ jobban, de nagyon könnyű elmenni nagyobb és fontosabb szekciók mellett úgy, hogy észre sem vesszük, hogy kihagytunk valamit.

A nagy erőssége ennek a játéknak, hogy viszonylag érthetően, újszerűen tálalja a Nyugati utazás történetét, a körítés pedig csak emel a Black Myth: Wukong fényén. A grafika egészen szemet kápráztató, a szinkronhangok remekül teljesítenek, az elborult karaktereket megszólaltatva simán megnevettetnek, de úgy összességében a zenék, hangok terén is remekül teljesít a Game Science alkotása. Nem csoda, hogy már beharangozták, hogy két DLC mellett egy folytatás is a küszöbön, a fene se gondolta, hogy 2024-re odáig jutunk, de kénytelen vagyok leírni, hogy az év fantasyját egyértelműen a kínaiak szállították le. Úgy, hogy az Elden Ring Shadow of the Erdtree is bitang erősre sikeredett.

Sem a Marvel’s Spider-Man 2, sem pedig a God of War Ragnarök nem váltották be annyira a hozzájuk fűzött reményeket, mint mindenki várta. Igen, ott az Astro Bot mint új szenzáció, de azt sokan gyerekesnek bélyegezhetik. És mi van még? A Returnalt sorolhatnánk még a system sellerek közé, de ezeken túl az elmúlt 1-2 évben nagyon ergya volt a kínálat. A Wukongért lehet és kell is rajongani, amellett, hogy újracsomagol más játékokból ismert motívumokat, él-lélegzik, egy számunkra nem annyira ismert sztorit mesél el, és egy olyan misztikus világba kalauzol, amit a fejlesztői hibák ellenére is érdemes bejárni. Simán évjátéka-esélyes, már most szólok.

9/10

A Black Myth: Wukong PC-n és PlayStation 5-ön játszható jelenleg, mi PS5-ön teszteltük a játékot.