Alázza elődjét az inteles iMac

Az első tesztek szerint az új iMac alig gyorsabb elődjénél, a legfeljebb 25 százalékos teljesítménynövekedés köszönőviszonyban sincs az ígért duplázással. Mert ugye Jobs azt mondta, hogy az új iMac kétszer, a MacBook Pro pedig négyszer gyorsabb, mint elődje.

Lecsaptunk rá

Gyorsan elkértük hát mi is az első Magyarországra érkezett Intel processzorral szerelt iMacet, hogy a saját szemünkkel lássuk az Intel felsülését a maces körökben kultikus tiszteletnek örvendő G5-össel szemben.

Sajnos nem ugyanannak a gépnek a két változatát kaptuk meg, hiszen a korábbi verzióból a kisebbik, 17 colos modellt kaptuk meg, míg az újból a 20-as érkezett a szerkesztőségbe, így az összevetés nem száz százalékig pontos. A két korábbi G5-ös rendszer hardvere között azonban alig volt eltérés, a kisebbik gépben tíz százalékkal lassabb processzort és kisebb merevlemezt találunk, ez utóbbi azonban nem befolyásolta érdemben az eredményeinket. Hogy még bonyolultabb legyen a kép, az új iMacnek be kellett érnie fél gigabájt memóriával, míg a régiben egy gigabájt volt. Mindent összevetve némi jóindulattal hozzá lehet még adni tíz százalékot a G5-ös iMac eredményeihez, és akkor megkapjuk a 20 colos inteles gép elődjének a teljesítményét.

Most még meglehetősen nehéz komoly teszteket futtatni a két rendszeren, hiszen az iLife '06-ot leszámítva nincs sok alkalmazás, ami hajlandó volna fordítóprogram nélkül is elindulni az új Macen. Nincs még Photoshop, sem Maya, ezek csak a Rosettán, a régi hardvert emuláló környezeten keresztül futtathatók az új iMacen, ennek viszont nincs sok értelme: a külföldi oldalak szerint ilyenkor közel ötven százalékkal rosszabbul teljesít az új Mac mint elődje, ami érthető is. Ezekkel a tesztekkel még érdemes két-három hónapot várni, addigra a legtöbb szoftvernek elkészül az x86-os Mac OS X alá írt verziója

Trükkök

Mivel az új Macbe kétmagos, Core Duo processzorokat pakoltak, az egyszerű teszteredmények mellett fontos hogy figyeljük az egyes magok leterheltségét is. Egy hagyományos rendszeren megfigyelhető, hogy egy komolyabb számolás a processzor összes erőforrását feléli, a kétmagos gépeknél azonban előfordul, hogy az egyik mag gályázik, a meg másik pihen. Hogy lássuk, mi történik a háttérben, nyomon követtük a magok munkavégzését az Activity Monitor segítségével.

Kezünkbe szorítottunk egy stoppert, és elkezdtünk mérni.

Tesztelünk

Először arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyi idő alatt áll fel a rendszer. A régi gépnek 58 másodpercre volt szüksége, az újnak elég volt 25. Lendületesen kezdett a Core Duo.

Aztán az iMovie-val próbálkoztunk. A szoftver az Apple iLife programcsomagjának a része, mindkét gépen a hatos verzió futott. Először azt vizsgáltuk, meg, hogy mennyi idő alatt tölti be a program egy megadott fájlt, itt azonban elhanyagolható volt a különbség a két gép között. Mikes kolléga azonban hangosan felkacagott, hiszen a fájl importálása közben megjelent egy fekete négyzet a jobb felső sarokban, és el sem tűnt addig, amíg át nem húztunk a területen egy ablakot. Az Intel processzorral érkezett windowsos genetikai betegségre gyanakodtunk, de a G5-ös rendszeren ugyanez történt, aminek megint Mikes kolléga örült a legjobban: minden importálás alkalmával hangosan kacarászott és könyörgött, hogy kerüljön bele a cikkbe a hiba. Tessék!

Az iMovie alatt végzett tesztek metódusa elég egyszerű volt: fogtunk egy 13 megabájtos filmet, és mindenféle effekteket pakoltunk rá. A grafikonon három teszt együttes eredménye látható, ám ez meglehetősen vegyes képből jött össze. Az Adjust Color effektre a Core Duo meglehetősen jól reagált, és több mint kétszer gyorsabbnak mutatkozott a G5-ösnél. A Fog effektnél elhanyagolható, kevesebb mint tíz százalékos volt a különbség, míg a Mirrornál újra magára talált a Core Duo, és 36 százalékkal gyorsabban végzett a feladattal mint konkurense.

Összességében 37 százalékkal volt gyorsabb az új iMac mint elődje, de míg a G5-ös processzor végig 100 százalékos leterheltség mellett dolgozott, addig a Core Duo erőforrásainak alig kétharmadát használta.

Változott a sorrend, amikor az agyoneffektelt videót átkonvertáltuk először 240x180-as felbontásba és másodpercenkét 12 képkockába (Web Streaming), majd 160x120-be, másodpercenként 10 képkockába. Ebben a versenyszámban a G5-ös jóval gyorsabb volt, még ha a Core Duo itt is csak lustán, 50-60 százalékos teljesítményen dolgozott, szemben a G5-ös 92 százalékával.

A komoly munka

Az iDVD-t használva szintén nem látszik jelentős különbség: disc image készítése közben a Core Duo alig 15 százalékkal volt gyorsabb mint elődje, ami messze van az ígért 100 százaléktól. Itt viszont már egyenesen elaludt munka közben az Intel processzora, legalábbis az egyik mag kedvesen bóbiskolt, miközben a másik dolgozott, a teljes leterheltség alig 45 százalékos volt.

Mozogjon már a másik is, gondoltuk, így elindítottunk több feladatot is egyszerre: effekteljen a gép egy videót iMovie alatt, közben készítsen disc image-et iDVD-vel, próbáljon meg két ilyen erőforrás-igényes alkalmazás közben szunyókálni a mag. Bejött a számításunk, amíg a két feladat párhuzamosan futott a Core Duo mindkét magja 95 százalékos leterheltségen működött, a G5-ös természetesen hozta a száz százalékot. Itt már igencsak jelentős volt a különbség, a régi gép 11 perc és 40 másodperc alatt végzett azzal a feladattal, amihez az újnak 5 perc 55 is elég volt, úgy, hogy a videoeffektezés végeztével az iDVD-nek már csak 50-60 százalékot adott magából a két mag.

Hasonló eredményre jutottunk, amikor egy 215 megabájtos fájlt tömörítettünk be zip-be, az új gép kétszer gyorsabbnak bizonyult elődjénél.

Átnézve a teszteredményeket kiderült, hogy legfeljebb legenda a G5-ös behozhatatlan előnye. A Core Duo mellett legalábbis mindenképpen az, hiszen közel azonos órajelen százszázalékos leterheltség mellett kétszer gyorsabb az Intel processzora. Pedig két mag nem jelent automatikusan duplázást a sebességben, így igaza volt Steve Jobsnak, amikor azt mondta, hogy a Core Duo magjai egyenként is gyorsabbak a G5-ösnél. Jellemző, hogy egyelőre elég nehéz kiaknázni az Intel processzorában rejlő lehetőségeket, csak ritkán ugrott 60 százalék fölé a magok leterheltsége, és akkor is inkább csak erőszakkal.

Jelentős előny

Összességében egyébként 50 százalékkal volt gyorsabb az új rendszer elődjénél, a G5-ös processzor átlagosan kihasználtsága 96 százalékos volt, a Core Duoé pedig 58 százalékos.

Aki feltétlenül ma, de legkésőbb holnap Photoshoppal, esetleg Mayával akar dolgozni Macintoshon, annak érdemesebb megvennie a régi G5-ös rendszert, hiszen a Rosettán keresztül képtelen csodát tenni a Core Duo. Aki azonban még tud várni három hónapot, az mindenképpen jobban jár az új, inteles rendszerrel, hiszen az lényegesen erősebb a régi iMacnél.