Megjártuk a kütyügettót

A drosztoknál rövidülő sorok, a szállodai kijelentkezésnél táborozó tömeg és a sajtószoba korai zárása jelzik, hogy végéhez ért az idei Consumer Electronic Show. A nagy dobásokat ekkorra már mindenki megnézte, az újságírók többsége ilyenkor zarándokol a Venetian kaszinóval egybeépült konferenciaközponthoz, hogy lássa a resztlit. A nagyoktól több kilométerre száműzött kiállítók főleg a távol-keleti országokat képviselik. Az épületben tartják éppen az AVN Adult Entertainment Expo nevű pornókiállítást is (a házigazda Tera Patrick), ezért minden folyosón nagy táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a CES-es belépők oda nem érvényesek. Ezek szerint voltak, akik bepróbálkoztak.

Mielőtt bemerészkednék a szórakoztató elektronika sötét sikátoraiba, még megnézem az autós kiegészítőknek fenntartott csarnokot. Itt a kiállítók nyomasztó többsége valamilyen hangrendszert akar a vevőre lőcsölni, és mindegyikük beszerez egy meseautót vagy egy jó nőt showelemnek. A látogatókat viszont szinte csak ez érdekli, a kocsikat fényképezik és üdvözült mosollyal kérnek autogramot a „spéci kocsin vonagló nősténydémon” témájú falinaptárak meghívott sztárjaitól, a hangrendszereket meg sem piszkálják. Nagy különlegességeket egyébként nem tartogat ez a részleg, a hajóba épített mélynyomó a legegzotikusabb kütyü, és az elemzői jóslatokhoz képest sokkal kevesebb az autós médialejátszó. A szubbasszusokon kívül inkább alufelnikkel és neonkiegészítőkkel próbálnak hatni a kiállítók a látogatókra, a technikai finomságokra itt nem adnak, még egy nyamvadt polifonikus tolatásjelző hangot sem hallok. A jó nők és a kocsik nézegetését is meg lehet egyszer unni: irány a Venetian, a szórakoztatóelektronikai kütyük, gizmók és gadgetek gettója.

Egy maroknyi pendrive-val

Az itt helyet kapott legkomolyabb kiállító az amerikai Sling Media, és ahogy mondani szokták, el is lopja a show-t. Az ő standjuk a legigényesebb, foglalkoznak a látogatókkal, előadásokat tartanak – nagy szó ez itt, ahol kézzel írt „Sale” és „Distributor wanted!” táblákba botlik az ember. A cég leginkább médialejátszó és -tároló dobozaival, a Slingcatcherrel és a korábbi Slingbox HD-s változatával tarol, de a szoftvereiknek is nagy sikere van, különösen a Slingplayer mobilra készült változatának, amivel havidíj nélkül lehet mobilon tévézni. A TR40 konverterrel pedig a cég azokra is gondolt, akik nem akarnak megválni régi tévéjüktől: a kütyü digitális tévéadást alakít analóggá.

A Sling standjától néhány lépésnyire aztán megnyílnak a lapkagyártás legmélyebb bugyrai, és a mélyükbe látok. Az elemlámpás sétapálca rögtön erős kezdés, de az ülőketisztító vécé és az iPodhoz köthető hordozható karaokegép mindent visz. Pedig ezek még kifejezetten igényes darabok, az igazán gáz az iPodra és Zune-ra gyanúsan emlékeztető olcsó klónok dömpingje olyan patinás cégektől, mint például a Ningbo Jiahe Sujiao Industrial Co. Ltd. Néhány standnál a csarnok egy bangkoki plázára emlékeztet, és nem találok magyarázatot arra, hogy egy mezei pendrive-okat vagy egy műanyag dvd-tokokat gyártó cégnek miért éri meg idejönni Tajvanból.

Negyedmilliós billentyűzet

Akadnak azért kellemes meglepetések is, például minden terepen dolgozó természettudós barátja, a Dino-Lite hordozható digitális mikroszkóp. Jó ötlet az orosz fejlesztők által tervezett Optimus Maximus billentyűzet is, de az 1500 dolláros (kb. 250 ezer forint) árcédula messzire űzi az érdeklődőket a cég standjától. A hardver azért ilyen drága, mert a szerves fénykibocsátó diódákra épülő OLED technológiát használja, és ez még nehezen megfizethető. A billentyűzet 113 gombján 48-szor 48 pixeles, 65 ezer színből dolgozó kijelzők vannak, ezek mutatják a billentyűzetkiosztást – a nagy szám az, hogy a kijelzők tartalmát tetszőlegesen lehet alakítani, és többféle kiosztást is eltárolhatunk. Nem rossz móka, de azért nem ér negyedmilliót.

Érezhető trend az extrémsportok és a videó találkozása. Az Oregon Scientific például sisakkal kombinált kamerával állt elő (kapcsolódó film: A bolygó neve Halál), a Liquid Image pedig a búvármaszkot és a digitális kamerát gyúrta össze 100 dollárért. Megfigyelhető még, hogy a Venetian mellé szorult kiállítók között sokkal többen ajánlanak környezetbarát megoldásokat, mint a nagy cégek. Ledes égők, napelemes és tekerős kütyük kaphatók dosztig a napelemes zseblámpától (nappal tölt, éjjel világít) az energiagyűjtő hátizsákig, és itt is egyre többször jelentkezik valamilyen konvergencia. Sokszor kurblival is ki lehet váltani a napelemet, és a tajvaniak nem szégyellnek teljesen össze nem illő funkcionalitásokat kutyulni. Egy horgászorsóra emlékeztető szerkezet például tekerős mobiltöltő ÉS zseblámpa.

Tíz dollár egy albínó monchichi lelke

Nagyon mennek még a digitális képkeretek (némelyik zenelejátszásra is alkalmas), az egyik sarokban pedig az iratmegsemmisítők és laminálógépek Rolls-Royce-ai és Toyotái feszülnek egymásnak. Aztán akadnak teljesen értelmetlen fejlesztések is, az iSeat nevű kütyütartót például nem tudom hova tenni. Nincs félreértés: ez egy állvány, ami annyit tud, hogy megtartja az iPodunkat, ha az éjjeliszekrényünk vagy az asztalunk esetleg nem érne rá. Erős a gyanúm, hogy fejlesztési zsákutca a pénzbedobós alkoholszintmérő automata is, a Shaft nevű Wii-kontroller pedig szánalmas, de olyan bájosan böszme, hogy nem tudom egy kicsit nem szeretni. A kütyü kifejezetten oldschool játékosoknak készült: egyszerű nyomógombos botkormánnyá butítja a Wii mozgásérzékelős irányítóját. Minek hadonászni, amikor rángatni is lehet – értelmezi újra a „Make love not war” jelmondatot a Shaft.

A kevésbé sikerült darabok közé tartoznak a kiállított robotok is, amik még mindig nem léptek túl a drága gyerekjátékok szintjén, és idén ráadásul egyikük sem hasonlít Elvisre. A mesét felolvasó, 5 inches kijelzővel rendelkező E3 például amolyan babysitter akarna lenni, de a kerekeivel egy magasabb küszöbön nem tudna átgurulni. A WowWee kamerás házőrzőrobotja, a Rovio talán a legmeggyőzőbb a mezőnyben: feltölti magát, képeket küld, miközben járőrözik a lakásban és egyszerűbb utasításokkal távolról is lehet irányítani. A kilúgozott monchichire emlékeztető, hangvezérelt Chapit pedig igazból nem is robot: 100 utasítást képes megérteni és ezek alapján infrával más háztartási gépeket aktiválni. „Az ő aranyos karakteressége teszi őt a mi családunk szuper sztárjává”, hogy a fejlesztők veretes angolságú brosúráját idézzem. Ők egyébként nem a Chapittel házalnak, hanem a benne levő csippel: 10 dollárt kérnének érte. Mármint darabjáért.

Gagyikonzol a legjobbak között

A haszontalan gépekből a CES díjazottjai közé is jutott néhány, például a Whirpool érintőképernyős minimállaptoppal kombinált, kétezer dolláros hűtőszekrénye. A teljes funkcionalitás kihasználásához egy szinkronizált számítógépnek kell működnie a hűtő közelében, de ez igazából részletkérdés, amíg nincs értelmes válasz arra a kérdésre, hogy ki akarna a hűtőszekrényén emaileket olvasni és válaszolni rájuk? A hűtő nem is nyert a saját kategóriájában (egy szakmai zsűri a díjazottak között is megválasztja a legjobbakat), a győztes ereszcsatorna-tisztító robot röhögve nyomta le a Whirpool behemótját. Egyébként történt egy nagyon ijesztő jelenet a hűtőnél. Felbukkant három tajvani és veszettül elkezdték fotózni a hűtő minden négyzercentiméterét. Írd és mondd fél óra alatt végeztek, egyenként lefényképezték a menü feliratait is. A CES-re tökéletesen leutánzott klónhűtőket vizionálok.

A játékos kategóriák egyik-másik díjazottja is nehezen magyarázható. A HP Voodoo PC-jével teljesen egyetértettem, szerdán úgy ment rajta a Crysis, mint az isten. A Warrior Xxtreme fantázianevű billentyűzetnél már erősen hümmögtem, de aztán volt alkalmam kipróbálni. A kütyün csak a játékhoz legszükségesebb gombok találhatók, azok viszont kör alakban, úgy kialakítva, hogy az embernek minden gomb kézre essen. Csodálatos volt így kis pöccintésekkel irányítani a Call of Dutyt, és bár a billentyűzet minden másra alkalmatlan, egy ilyennel csúnyán tudnék alázni az indexes Techrovat-Technikai csoport örökrangadókon. Egyébként ezt a billentyűzetet már tavaly is láthattuk, most annyi történt, hogy a gyártó melléfröccsöntött egy hagyományos kiosztású, de minimalizált gombkészletet, hogy ne legyen kínszenvedés beírni a neveket a toplistákba. Jellemző a CES állapotára, hogy ezzel már a díjazottak közé lehet kerülni. Ami viszont teljesen védhetetlen, az a Shredmaster JR fantázianevű játékkonzol díja. Egy gyerekekre méretezett Guitar-Hero-klónt kell elképzelni, aprócska kontrollert, amiben már benne van a játékszoftver is tíz dallal. Ez önmagában nem rossz ötlet, láttunk már hasonló és sikeres néhányjátékos kütyüket, például egy C64-es klasszikusokat felélesztő húszdolláros joystickot. A Shredmaster JR viszont 50 dollárba kerül, és ezért az alábbi minőséggel szól rajta a Master of Puppets.

Más kategóriákban főként a Dell és az LG termékeit díjazták: az LG 14 plecsnit kapott, az abszolút győztesek között viszont a Dell aratott a vékony és pofás M1330-as laptopcsaláddal és a gyönyörű, 22 inches Cystal kijelzővel. És akadnak még a legjobbak között vízálló adattárolók, a SlingCatcher és a Hitachi hibrid bluray-dvd felvevője, az autóknál látott ghettoblasterek közül pedig a JVC gyártotta CS-AW8520 nyert (sajnos nem vagyok elég audiofil ahhoz, hogy megállapíthassam, miért pont ez). A zsűri döntéseit máris cincálgatják a helyszínről tudósító bloggerek, de olyan külföldi kollégával is találkoztam, aki a CES-ről rögtön ment a pornóexpóra tudósítani. A lehetőségek hazája, no.