High-tech kincskeresés a Tatai tónál

A geocaching filozófiája nem a versenyszellemre épül, bár számtalan módja van, hogy a játékban résztvevők összemérjék elért teljesítményüket. Az elrejtett vagy megtalált ládák száma, a saját elrejtett ládák megtalálóinak száma mind-mind alkalom különböző toplisták készítésére. A legtöbb geocaching harcos elutasítja, hogy a versengés motiválná aktivitását, hiszen a lényeg az ismeretlen és meglepően csodálatos hazai tájak felfedezése, miközben a gyerekeket mindvégig mozgásban tartja a kincs, amit a láda (szerencsés esetben) rejt. A magyar geocaching oldal felhasználói statisztikái azonban lehetőséget nyújtanak a különböző teljesítmények szerinti rendezésre, így akiben mégis ott bujkál a verseny ördöge, ez néhány kattintással tájékozódhat az eredményekről.

Az egyik játékos a hátizsákjára szerelt csőkamerát vitt, és egész útját rögzítette egy kereskedelmi csatorna részére

Pontgyűjtés a terepen

A május 11-ei összejövetel is versengésre hívott: egy napon, időmérés mellett tizenöt ládikát (jelen esetben inkább ellenőrzőpontot) kellett a benevezetteknek összegyűjteni. A fesztivál és verseny helyszíne Tata volt, annak is a vadregényesebb, tó körüli, parkos-erdős, csatornákkal tagolt üdülőkörzete. Valamennyi pontot egy kb. 2,5 km átmérőjű körön belül rejtettek el, és a versenyző geocaching harcosok - akik külön egyéni és családos kategóriában indulhattak - az egyenkénti elrajtolás pillanatában egy papírlapon kapták meg a pontok koordinátáit a már jól ismert WGS84 formátumban. A szervezők igyekeztek a "hétköznapi" geocachinghez hasonló körülményeket teremteni, így minden pontnak egy-egy rá jellemző fantázianeve volt, a rejtekhelyek is a kitaposok ösvényektől távolabb, a csalitos mélyén töltötték be nemes funkciójukat.

A bázis és Kolesár András, technoguru

Mobilkütyük az erdőben

A high-tech nem csupán a műholdas helyzet-meghatározásban öltött testet, de a találkozó egészét átlengte a társaság mobil elektronikus kütyük iránt érzett lelkesedése. Sok játékos kezében lehetett digitális fényképezőt, miniatűr videokamerát, csúcs-mobiltelefont, PMR rádiót, vagy épp az útvonal optimalizálására használt notebookot felfedezni. Az is csak fokozta a kiber-hangulatot, hogy a pontok teljesítését lehetett SMS-en keresztül is igazolni, de aki csupán a papiros verziónál maradt, az sem úszta meg a technológiát: a visszaélések elkerülésére nem egyetlen jelszóval, hanem az itt debütáló (és remekül vizsgázó) multimátrix táblázatból kiolvasott ugrókóddal történt az igazolás. Mivel a pontok látogatási sorrendje tetszőleges volt, ellenőrzéskor elég volt csak ezt a sorrendet, és az utoljára kiolvasott kódot megadni, és a helyben futó ellenőrző rendszer azonnal kidobta volna a sumákolókat. Aki az értékes díjakra is esélyes volt, annak a GPS által rögzített útvonalát (tracklog) is letöltötték a szervezők, és ebből még arra is fény derülhetett volna, hogy a rosszban sántikáló játékos két pont között taxit fogott, vagy éppen kerékpárra pattant volna - de ilyen visszaélésekre nem volt példa.

Az egyéni kategória győztese érkezik	Díjkiosztás

Elvileg a versenyen értékelték azok teljesítményét is, akik nem találták meg mind a 15 pontot, de a befutók túlnyomó többsége teleírt igazolólappal érkezett a célba. A kevesebbet teljesítők is leginkább önhibájukon kívül játak pórul: lemerült a GPS, késett a vonat, stb. A szervezők kellemes meglepetésére a verseny egésze - dacára a tapasztalatlanságnak és a számtalan új, korábban sosem használt megoldásnak - nagyobb döccenők nélkül zajlott le. A tapasztalatok birtokában a kisebb hibákat könnyedén tudják korrigálni, és készülnek a következő megmérettetésre, amit a résztvevők többsége minél hamarabb szívesen látna. A 300. magyar geoláda erre éppen jó apropó is lehetne.