Konzolok háborúja

Három nagy konzolcég, kettő nagyobb meg egy elsunnyogott bemutató. Az E3 második napjára mindhárom társaság ismertette, vagy legalábbis: sejtette az újgenerációs játékgépek főbb jellemzőit. Bár pletykákkal már hónapok óta szembesülhettek az olvasók, most végre elkezdett körvonalazódni az következő pár év konzolpiacának durva kontúrja.

Erősködnek

Az első hírek alapján a Sony játékgépe lesz a leginkább időtálló – kérdés persze, hogy milyen áron. A Playstation 3 paraméterei négy nappal az Xbox 360 bemutatása után láttak napvilágot. Akkor, amikor mindenki azt hitte, a Microsoft túlságosan magasra tette a lécet. A redmondi cég cselesen gépének összteljesítményét ismertette, amit 1 teraflopsban (egybillió lebegőpontos művelet másodpercenként) határozott meg. Ez a szám sokakat megszédített, főleg hogy a cégek általában a processzor teljesítményét adják meg tera- vagy gigaflopsban, ami az Xbox esetében azért lényegesen szerényebb szám.

Bár a három maggal megerősített 3,2 gigahertzes IBM PowerPC processzor 100 gigaflops közeli teljesítménye elismerésre méltó, ez már csak „alig” tízszerese egy otthoni csúcsprocesszor sebességének, nem is beszélve a PS3-ba szánt, 3,2 gigahertzen üzemelő Cell 218 gigaflopsos eredményéről. Ráadásul a Sony új modellje grafikusmaggal kiegészítve 2 teraflops számítási sebességre képes, ami valóban elképesztő, és nem csak a Microsoft-gép paramétereinek ismeretében. A Nintendo szerénykedve inkább arról próbálta meggyőzni a hallgatóságot, hogy a gyorsaság nem minden, okos megoldásokkal sok minden áthidalható. Más kérdés, hogy nyílván a túloldalon sem ostoba megoldásokon törik a fejüket a mérnökök.

A Sony döntött

A Microsoft és a Sony is digitális kimenetet épített a konzolokba, és mindkét gép támogatja a high-definition, azaz nagyfelbontású (akár 1920x1080-as, váltottsoros) szabványt, a Sony ebben is előre gondolkodott. A Microsoft gépe ugyanis csak dvd-t fogad, míg a PS3 olvassa a blu-ray lemezeket is, aminek a kapacitása ötszöröse (50 gigabájt) a hagyományos dvd-ének. Játékok esetében természetesen nem látunk majd különbséget, a később megjelenő nagyfelbontású filmeknek azonban kevés lesz a dvd 9,4 gigabájtos kapacitása, házimozira tehát jobb választás lesz a PS3.

Azzal azonban, hogy a Sony a blu-ray lemezeket építi a gépébe, érdekes fejezetéhez érkezhet az újgenerációs adathordozók csatája. A blu-ray 50 gigabájtja nyilvánvalóan több, mint a Toshiba vezette ellenzék hd-dvd-jének 30 gigás kapacitása, azonban ez még nem jelent semmit. A hd-dvd mögött ugyanis számos hollywoodi stúdió felsorakozott, sokaknak tetszik a technológia olcsósága. Szimpatikus továbbá, hogy különösebb megrázkódtatás nélkül át lehet állni a dvd-ről erre a formátumra, a gyártósorokat csak minimálisan kell majd átalakítani, míg a blu-ray komoly beruházásokat igényelne.

A PS3 eladásai ugyanakkor nyilvánvalóan lenyomhatják a blu-ray költségeit, ráadásul az érintettek már tárgyalnak egymással az egy közös szabványról, de nem elképzelhetetlen, hogy a nyolcvanas években tapasztalt beta-vhs háború bontakozik ki a lézerfejek árnyékában. A Nintendo mindenesetre kimarad ebből a küzdelemből, a Revolutionban dvd lesz, és digitális kimenetről sincs hír.

Egy néha több a kettőnél

A beépített merevlemezek harcát a Microsoft nyerte, 20 gigabájt mindenképpen ott ücsörög majd az Xbox 360-ban, a Sony meg egyfajta cserélhető megoldásról beszél, amiből elvileg következik, hogy azt majd jó pénzért külön megvásárolhatjuk a konzolhoz. A Nintendo nem fárasztja ilyen apróságokkal a nagyérdeműt.

A grafikus magok frontján is komoly a harc, amit számszakilag az Ati nyert 2:1-re az Nvidiával szemben, hiszen a kanadai cég szállítja a csipet a Nintendo és a Microsoft gépibe is. Persze a videokártyák piacán mostanában hallgatag Nvidia összességében minden további nélkül megnyerheti ezt a versenyt, ha az eladások a korábbi generációnak megfelelően alakulnak: az amerikai piac 43 százaléka a Sonyé, a Microsoft 19 százalékot ért el, a Nintendo pedig csak 14-et.

Mindenesetre érdekes helyzet állhat elő: bár még nincsen hivatalos adat arról, hogy a gépek mennyibe kerülnek majd, négyszáz dollárnál várhatóan nem kell majd többet fizetnünk értük. Ez pedig azt jelenti, hogy az egész konzolt olcsóbban megkapjuk majd, mint a grafikus magot, külön, kártyán. Ezzel pedig az Ati és az Nvidia saját eladásait nehezítheti majd meg, de nyílván osztottak-szoroztak, és rájöttek, hogy még így is megéri nekik.

Új helyzet, ugyanazok az arcok

Kérdés persze, hogy a Sony sebességelőnye mire lesz elég. A PS2 előbb jelent meg mint az Xbox, és óriási előnyét részben ennek köszönhette. A vásárlók egyből lecsaptak a japán csúcsgépre, a programozók megfeszítve dolgoztak, a Microsoft pedig hiába rukkolt ki egy év késéssel a szakértők szerint erősebb hardverrel, légüres térben találta magát.

Most fordított a helyzet, de nem megfordítható: a Microsoft már karácsony előtt kidobja az Xbox 360-at, amivel megszerezheti a nagyon fontos ünnepi vásárlókat, és konkurencia hiányában (a PS2 és a GameCube nem lesz az) komoly szeletet szerezhet meg magának a piacból. A játszma azonban nem lejátszott, hiszen annak idején a Microsoftnak a nulláról kellett elindulnia és meg kellett értetnie a vásárlókkal, hogy nem csak ablakok farigcsálására képes. A Sonynak nem lesz ilyen problémája, nyílván sokan kivárnak inkább, ráadásul ez nem egy rövid menet lesz: a gépek éveken keresztül versenyeznek majd egymással, egy karácsony nem döntő.

A Nintendo bevallottan egy kevésbé gyors, de olcsóbb gép fejlesztésén munkálkodik, más kérdés, hogy ez a fontos piacokon, az Egyesült Államokban, Japánban, vagy akár Európában mennyire szempont. Ráadásul lehet, hogy a Nintendo gyártja majd a legolcsóbb játékgépet, de közel sem biztos, hogy a kereskedésekben is a Revolution árcéduláján lesz a legalacsonyabb összeg. A Sony és a Microsoft életben maradása ugyanis nem a konzolokon múlik, mindkét társaság hosszútávra tervez, mindketten alulárazhatják a termékeket, a Nintendo pedig könnyen rámehet egy ilyen versenyre.

Vegyenek részvényt!

A konzolgyártót ráadásul már a hordozható gépek sem biztos hogy víz felett tartják, a Sony legalábbis lényegesen több ilyen eszközt értékesít már, mint konkurense, a fanatikusok pedig nem biztos, hogy képesek lesznek életben tartani a társaságot. Ha a Revolution nem lesz lényegesen olcsóbb konkurenseinél és nem mutat fel újszerű megoldásokat, könnyen magával húzhatja az egész társaságot.

Akárhogy is, egy nagy nyertese mindenképpen lesz a harcnak: az IBM. A Nintendóba és az Xboxba kerülő processzor kifejlesztésében közvetlenül is részt vett a társaság, de közreműködik a Cell gyártásában is. Akinek van egy kis pénze, vásároljon IBM-részvényt, sokat.