További Hardver cikkek
Júniusban bejelentették, januárban megkezdődött, augusztusban befejeződött, most már mindegyik Apple gépben Intel processzor van. A Mac Próban ráadásul a legújabb Xeon szervercsip, akár három gigahertzes verzióban is, ami az ígéretek szerint lényegesen gyorsabb, mint 3,73 gigahertzes elődje. Ez egyébként nem csak ígéret, a tesztek már bebizonyították.
Szakítás
Az Apple felhasználóit persze nem érdekli, hogy mennyivel gyorsabb az új Xeon, mint az elődje, főleg mert a régi Intel-processzor csak viszonyítási alapként funkcionált: ennél volt valahányszor gyorsabb az IBM G5-ös csip a marketingblabla szerint. Aztán az Apple szakított régi partnerével, az újnak viszont nem volt olyan terméke, amit beszerelhetett volna a G5-ös helyére: hogyan nézett volna már ki, ha a korábban lesajnált processzorral cseréli le a bajnokot.
Szerencsére az Intelnél pont most volt generációváltás, jött az új, gyorsabb Xeon, kétmagosak, ezekből vett egy csomót az Apple, és párosával beleépítette őket a Power Mac utódjába, a Mac Próba.
Azért változott a számítógép is: most már két optikai meghajtót, négy merevlemezt és négy grafikus kártyát lehet a csúcsgépbe építeni. Átalakult a hűtési rendszer is, hiszen az új processzor kevésbé melegszik, mint a G5-ös. Külsőre olyanok egymás mellet a Power Mac és a Mac Pro, mint két tojás, ugyanaz az alumíniumház, az ipari formatervezés csimborasszója.
Rendszerbusz, blablabla
Az új sorozat elvileg drágább, mint elődje, hiszen az alapverzió 2500 dollárba kerül, míg korábban volt már kétezer dolláros gép is, a 3 gigahertzes csúcsmodell viszont ugyanúgy 3300 dollárba kerül. De ha 2,66 gigahertzes processzor helyett 2 gigahertzessel kéri a vásárló a Mac Prót, a 250 gigabájtos merevlemez helyett megelégszik 160 gigabájttal is, akkor már 2124 dolcsiért elviheti a konfigurációt (itthon 610 ezer, 700 ezer és 870 ezer forintért lehet majd megvenni a gépeket.). Ez persze még mindig 124 dollár pluszkiadás, de cserébe egy processzor helyett kettőt kap a vevő, ráadásul ha egyet kapna, már akkor is gyorsabb lenne a gép.
Az új Xeon ugyanis tényleg fürge, felépítését tekintve nem különbözik nagyon az Intel új asztali csipjeitől. A Core 2 Duo 1066 megahertzes rendszerbusza helyett is 1333 megahertzcel dolgozik a processzor, ráadásul az asztali verzióval ellentétben itt több csipet is párba lehet kötni. Ezért Quad: kétszer két mag az négy. Meg persze ott vannak az egyelőre csak a szervereknek fenntartott fully-buffered ECC memóriák, amik a hagyományos DDR2-esekhez képest leginkább nagyobb biztonság ígérnek.
Minek a mag?
A gép rendszerbusztól meg speciális memóriától függetlenül nem gyorsabb, mint az asztali verzió. Windowsos környezetben végeztünk pár tesztet, és ezekben legalább annyival volt lassabb a 2,66 gigahertzes Xeon a 2,93 gigahertzes Core 2 Duo X6800-hoz képest, amennyit a tíz százalékos órajelkülönbség indokol. A Maya 3D-s renderelésével 15 százalékkal végzett később a Xeon, a Super PI egy megabájtos számolása már 24 százalékkal tartott tovább.
Ezekből az eredményekből persze izgalmas következtetéseket lehet levonni, hiszen a négymagos rendszer lassabb volt, mint a kétmagos. Ez azért lehetséges, mert a vizsgált szoftvereknek teljesen mindegy, hogy milyen a gép felépítése, csak egy magot használnak: a processzor háromnegyede pihenget, míg a maradék egynegyed megfeszülten dolgozik.
Azért találtunk két szoftvert, ami profitálni tudott a magokból. A Cinebench Windows alatt 44 százalékkal jobbnak értékelte a négymagos Xeon-rendszert, mint kétmagos társát, a 3DMark06 szerint meg már 56 százalék a Mac Pro előnye. Ideje lenne, hogy minden szoftvernek megjelenjen a több magra optimalizált változata, hiszen nem azért fizet a vásárló, hogy a rendszer fele vagy negyede kényelmesen pihenjen.
Windows vs Mac OS
Handrás Apple-kereskedésében persze megnéztük azt is, hogy mire képes a gép a Power Machez képest. Az összehasonlítási alapot a korábbi csúcsmodell, a 2,5 gigahertzes Quad adta, erről azonban tudni kell, hogy sokkal többe került, mint a most tesztelt gép: még két héttel ezelőtt is 3300 dollárt kellet fizetni érte, míg a középső Mac Pro 2500 dollárba kerül.
Kipróbáltuk OS X alatt is a Cinebench-et, harminc százalékkal gyorsabb a gép, mint harminc százalékkal drágább elődje, ez egyébként az átlagos teljesítménykülönbség is egyben. Érdekes, hogy OS X alatt a Cinebench eredményei valamivel jobbak, mint Windows alatt, a processzor tíz százalékkal, a hardveres OpenGL-számolás 25 százalékkal kapott jobb eredményt. A hardveres árnyékolásnál a Power Mac-énél 2,3-szor jobb értéket kap a Cinebench-től a Mac Pro, ez persze már az erősebb videokártyának is köszönhető, Safari alatti tesztünkben meg 60 százalékkal teljesít jobban a gép. A videó exportálásánál a merevlemez, a memória meg a processzor dolgozik inkább, itt 28 százalék a különbség.
Óriási az újdonság előnye a boot-időben: 45 másodperc helyett már csak 27 másodpercig kell várni, hogy felálljon a rendszer.
Választás
A Mac Pro tehát olcsóbban gyorsabb, mint a Power Mac, ráadásul nemcsak házon belül, hanem a konkurenciával összehasonlítva is jó vételnek tűnik: a hagyományosan legolcsóbb gépeket gyártó Dell is párszáz dollárral drágábban adja ugyanezt a gépet.
Ráadásul a konkurenciára csak Windows rakható, itt meg szabadon váltogathat a két nagy operációs rendszer között a felhasználó attól függően, hogy melyik szimpatikusabb neki, vagy hogy melyik alatt gyorsabb a használt szoftver. Meg persze a processzorba épített virtualizációs technológiának hála előbb-utóbb akár egyszerre futhat egymás mellett, összeölelkezve a Mac OS meg a Windows.