A Maxell első holografikus korongjainak háromszáz gigabájtos kapacitása tulajdonképpen nevetségesen kicsiny, hiszen a technikával egyetlen lemezen akár ezerhatszáz gigabájt is tárolható. Természetesen mindenféle furfangos tömörítés nélkül. Ilyen sok adatot nem lesz könnyű összegyűjteni, de szerencsére egy-egy lemez megírása nem telik hosszú órákba: a 300 gigásra másodpercenként 20 megabájtot, a nagyobbra másodpercenként 120 megabájtot lehet majd áttolni a merevlemezről.
Bitfegyver
Attól ilyen gyors a holografikus író, hogy egyetlen fényvillanással több millió bitet tud a korongra írni, miközben a hagyományos optikai írók - cd, dvd, blue-ray, hd-dvd - egyenként írják föl a biteket. A holografikus memória fényérzékeny kristályban tárolja az információkat, a lézer interferenciájának a segítségével. A hagyományos dvd leváltásra kitalált blue-ray és hd-dvd nem tartalmaz ilyen áttörő technikai újdonságot: mindkét megoldás a régi jól bevált módszerrel írja és olvassa az adatot, csupán annyiban térnek el az elődjüktől, hogy rövidebb hullámhosszú lézert használnak.
Nem a Maxell, hanem a Lucent által 2000-ben megalapított InPhase fejlesztette ki a holografikus adattárolás technikáját, és a cég azt ígéri, hogy a lemezek ötven évig nem mennek majd tönkre, azaz élettartamuk nem igazán különbözik majd a legtöbb optikai adattárolóétól. A holografikus adattárolás másik nagy fejlesztője a japán Optware, amely júliusban számos nagy cég támogatását elnyerte, mögötte áll például a Toshiba, az Intel Capital és a Fuji Photo. Az Optware olyan ezer gigabájtos korongot szeretne kifejleszteni, amelynek az adatátviteli kapacitása egy gigabites.
Az Optware Holographic Versatile Disk (HVD) néven dobja majd piacra a lemezeit (egyelőre nem tudni mikor), és az Ecma International szabványosító testületnél máris három megoldást próbál elfogadtatni: kétszáz gigabájtos HVD-kazettát, száz gigabájtos, csak írható HVD-lemezt, illetve harminc gigabájtos HVD-kártyát.