További Hardver cikkek
A Telepolis munkatársát, a témáról könyvet író Klaus Schmeh-et az anyaggyűjtés során kereste meg egy 84 éves frankfurti férfi, aki elmesélte, hogy a világháború során részt vett az M-209 feltörésében.
Kiváló nyelvtudás
Az 1920-ben Ausztriában született Reinold Weber gyermekként hat évet töltött az USA-ban, majd 1941-ben besorozták a Wehrmachtba. Kiváló angoltudása miatt először elfogott hírek fordítását bízták rá, majd kódfejtő kiképzést kapott. A német FNAST5 kódfejtő egység tagjaként később sikerült megfejtenie az amerikai rádióadások TELWA kódját.
Ezzel párhuzamosan Weber és kollégái feltörték az M-209 kódját is, és értékes információkat fogtak el. Sokszor 6-8 héttel előre megtudták a német városok tervezett bombázásait. Arról viszont Weber soha nem értesült, hogy a német hadsereg az információk birtokában pontosan milyen védekező lépéseket tett.
Fárasztó számítások
A fiatal kódfejtő 1944 áprilisában vette fejébe, hogy olyan gépet épít, amely részben automatikussá teszi a fárasztó kódfejtési számításokat. A Hollerith vállalat (későbbi nevén IBM) pozitíven fogadta a terveket, szakértők viszont úgy ítélték, hogy a szerkezet megépítése két évbe is beletelhet.
Így Weber és munkatársai maguk láttak neki a munkájukat megkönnyítő kódfejtő gép megépítéséhez. A szerkezet két ládából állt. Az íróasztal méretű nagyobbikban relék és négy forgó henger kaptak helyet. A kisebbik, 80 x 80 x 40 cm méretű dobozon 26 sorban 16-16 izzót helyeztek el. A fények felvillanásával a betűk relatív távolságát lehetett megjeleníteni.
Bináris logika
Ez a megoldás a technikatörténet szempontjából azért érdekes, mert a konstrukció által alkalmazott bináris logikai rendszer sok hasonlóságot mutatott a későbbi számítógépekkel. Ekkor a számítógép még ismeretlen volt, eltekintve a közel azonos időben megépített, szintén kódtörésre használt brit Colossustól.
Weber 1944 szeptemberében bizonyíthatta először élesben ősszámítógépe képességeit. A gépezettel egyetlen éjjeli műszak alatt, mások segítsége nélkül határozott meg egy M209-es kódot. Ami rendesen három ember egy heti munkája lett volna, hét óra alatt sikerült befejezni.
Szét kellett vernie
1945 elején Reinold Weber több kitérő után Salzburgba került, ahol szerette volna a gépét ismét üzembe állítani. Az új helyszínen viszont működésképtelen és így használhatatlan volt, mivel hiányzott a szükséges rádiós technika. Ezért felettese a gép megsemmisítésére utasította a kódfejtőt. Weber így csákánnyal, fejszével, kalapáccsal és vasfűrésszel darabolta fel a gépét, amelynek megalkotásán több hónapig dolgozott.