Piacon az első blu-ray lejátszó

Tényleg elkezdődött. Június 20-án piacra került a Samsung BD-P1000, az első asztali bd-lejátszó, úgyhogy a Toshibának van miért aggódnia: már nem japán cég készüléke az egyetlen következő generációs modell a piacon.

Finish him!

Hónapok óta találgatják, hogy melyik lesz a befutó, a 15 gigabájtos kapacitású, viszont olcsón gyártható hd-dvd (hd), vagy a 25 gigabájtos, de drágább blu-ray (bd). Mindenesetre a küzdelem most már nem csak papíron zajlik, hd-lejátszót a Toshibának köszönhetően már két hónapja vehetnek maguknak a vásárlók, most a Samsunggal megérkezett a bd is.

Persze harcról csak a világ szerencsésebb felén beszélhetünk, mert Európába csak hónapok múlva érkeznek meg az első modellek, Magyarországra meg már csak akkor jut a készülékekből, amikor az amerikai piacon már az utódot várják.

Gyorsabb a bd

A The Man Room birtokába került egy Samsung BD-P1000. A tesztelők nem tudták nem észrevenni, hogy a bd-lejátszó doboza sokkal szebb, mint a Toshiba hd-lejátszójáé. A készülék meg jóval kisebb: míg a Toshiba HD-A1 úgy néz ki, mintha beleerőszakolunk volna egy lemezjátszót egy videomagnó hátába, a Samsung gépe alig nagyobb egy átlagos dvd-lejátszónál.

Persze a Toshiba méreteit a felépítése magyarázza: lelkes tesztelők már hetekkel ezelőtt szétkapták az első hd-lejátszót, és megállapították, hogy egy teljesen átlagos pc-t rejtettek el a házba. A gép processzora egy 2,5 gigahertzes Intel Pentium 4-es, csomagoltak még mellé egy gigabájt memóriát, egy hd-olvasót, az egészet rábízták a Linuxra: nem csoda, hogy bekapcsolás után egy percig tart, amíg feláll a rendszer, a lemezeket csak ezután kezdi el olvasni a HD-A1.

Az első tesztek szerint a Samsung BD-P1000 lényegesen gyorsabb, fél perccel a beindítás után már navigálhatunk a film menüjében, bár ez az eredmény is elég gyászos, ha az elődre gondolunk: a Panasonic dvd-írói például a power gomb megnyomását követő egy másodpercben már képesek rögzíteni a beérkező jelet. Itt meg fél perc, amíg felébred a rendszer.

Nincs különbség

A BD-P1000 képes 1080p (1920x1080-as progresszív) felbontású jelet is küldeni a tévéhez, bár egyelőre meglehetősen kevés készülék képes ezt megjeleníteni. Mindenesetre ezzel az opcióval a készülék a létező legjobb képjelet is ki tudja lökni magából, míg a Toshiba csak a valamivel szerényebb 1080i-re képes, tehát a Samsunggal hosszabb távra lehet tervezni.

Ugyanakkor a The Man Room-on olvasható teszt szerint nincs látható különbség a két modell között, képminőség tekintetében lényegében mindkét lejátszó ugyanazt hozza, miközben árban jelentős az eltérés. A Toshiba HD-A1 500 dollárba kerül, míg a Samsung BD-P1000 1000 dolláros áron került a piacra. Egészen más technológiát használnak, a végeredmény mégis ugyanaz: hiába nagyobb 66 százalékkal a bd kapacitása, a vásárló ebből nem érzékel semmit. A kétszeres árért cserébe ugyanakkor a Samsung lejátszója kisebb és gyorsabb, ez is lehet szempont.

Ugyanakkor érdemes lehet kivárni: novemberben érkezik a PlayStation 3. Bár sokan nem akarnak játékgépet, még akkor is jó választás lehet a Sony konzolja, ha csak filmeket akar nézni a vásárló. A játékgép ugyanis beépített bd-lejátszóval 600 dolláros áron kerül az üzletekbe, tehát 400 dollárral olcsóbb lesz, mint a Samsung BD-P1000. A Cell processzor, és a többi technológiai hókuszpókusz meg már csak ingyenes ráadás.