Interaktív játékok, gyászoló gyerekek

A harmincas években a közismert gyermekpszichológus Jean Piaget kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a kicsi gyerek azt a dolgot tekinti élőnek, amely magától képes mozogni. Az utóbbi húsz évben ez a teória annyit finomodott, hogy már tudjuk: a gyerek egészen konkrétan meg tudja különböztetni az élőlényeket a gépektől, és nem ugrik be az első centrifugálástól meginduló mosógépnek.

A kicsi gyerek azt a dolgot tekinti élőnek, amely magától képes mozogni

A játékipar azonban az utóbbi évtizedben gőzerővel dolgozott a minél élethűbb játékokon - a bepisáló babán, a pislogó Furbyn és a nevére hallgató robotkutyán. A gyerek tehát egyre több olyan tárggyal találkozik, amely önálló életjeleket ad.

A gyerekek és az interaktív játékok kapcsolatának kérdése a nagy tamagocsi-láz idején merült fel először. A kulcstartóba zárt virtuális állatkák folyamatos törődést igényelnek, de bárhogy igyekszik is a tulajdonos pár hét múlva vagy elpusztulnak, vagy szárnyat bontanak és elrepülnek a búsba. A lehetséges érzelmi reakciók általában az öngyilkosságtól a műanyag tojás szándékos szétveréséig terjedtek, de a tamagocsis gyerekeken többségén levertség lett úrrá.

Hamarabb, jobban megszeretik

A konkrét pszichológiai hatások felderítését az egyébként a számítógép és ember kapcsolatát kutató Sherry Turkle, az MIT professzora, vette kézbe munkatársával Jennifer Audley-vel. Audley-ék Furby-ket osztottak szét 5-10 éves gyerekek között, majd laboratóriumi megfigyeléssel, a szülőkre bízott naplókkal, és kikérdezéssel próbáltak közelebb kerülni a tényálláshoz. Kiderült, hogy a gyerekek élőlénynek tekintik a Furbyket, bár számukra ők nem úgy élnek, mint az emberek vagy az állatok, hanem a maguk Furby módján.

A gyerekek minden játékot élő tulajdonságokkal ruháznak fel, de az új interaktív játékokkal sokkal gyorsabban fejlődik ki bennük érzelmi kötődés. Audley leír egy esetet, amikor az egyik Furby feldobta a talpát. "A szülők telefonáltak, hogy a gyerek nagyon hisztizik, úgyhogy átszaladtam egy új Furbyvvel, de az természetes nem kellett neki. A gyerekek ilyenkor úgy érzik, hogy elárulták és becsapták őket. A Furbynek megállt a szeme, és kiderült, hogy csak egy gép, és ez zavarba hozta és feldühítette őket. Soha többé nem akartak ilyen játékot."

Robotmacska időseknek

Az interaktív robotjátékokban ugyanakkor rendkívül jó, hogy hosszabb időre le tudják kötni a gyereket - a játékgyárak így egy darabig nem térnek vissza az esztergálásra. A Hasbro például a 'My Real Babyvel' készül novembertől kezdődő vásárlási szezonra. Az iRobottal közösen kifejlesztett játékot erősen betelepítették szenzorokkal és chipekkel, így képes utánozni egy analóg kisgyerek hangulatait; a ringatástól elalszik, ha csiklandozzák nevetgél.

"Aibo kutya azért különösen szeretetreméltó, mert kevésbé döglékeny, mint egy valódi kutya"

A Hasbro másik terméke az eSpecially My Barney még ennél is tehetségesebb: a világhálóról mindig új dalokat és mondókákat lehet rá letölteni.

A játékhalál kérdése egyébként több ötletet is adott a gyártóknak.

Turkle professzor arról számolt be, hogy egy asszony azt mondta neki, hogy Aibo kutya (Sony, 2500$), azért különösen szeretetreméltó, mert kevésbé döglékeny, mint egy valódi kutya, így bizton elkerülhető a gyász és a kertvégi ásás szomorú kötelessége.

A spontán labdázgató és virtuális bolhákat vakaró Aibo konkurenciája a Panasonic fejlesztése alatt Tama és Kuma névre keresztelt robotállatok (macska és mackó), már nem hülyéskednek, mert nem gyerekeknek készültek. Tama és Kuma az idős emberek magányérzetének enyhítésére készült - a robotok reagálnak az érintésre és a hangra, és ha beprogramozzák őket, emlékeztetnek a gyógyszerek beszedésére.

Lehet, hogy majd egyszer azért fogjuk komálni az androidokat, mert - mint a filmekben a jó - soha nem halnak meg.