A ma kapható 3D-szkennerek több ezer euróba kerülő hatalmas monstrumok, amelyeket kizárólag ipari célokra használnak. Az ilyen szerkezetek legtöbbje több kamerát alkalmaz minden lehetséges irányból a tárgy megörökítésére. A valódi három dimenziós kép létrehozását pedig a számítógépre bízzák.
Bedobja a rácsba
Az új rendszer ezzel szemben inkább az otthoni felhasználó igényeihez alkalmazkodik, és ennek megfelelően sokkal egyszerűbb elven alapul. A projektorból érkező fény rácson keresztül világítja meg a tárgy felszínét, amelyen így vízszintes vonalak rajzolódnak ki.
Ezek a vonalak csak a tárgy elé képzelt referenciapontban fókuszálódnak teljesen élesen. Magán a felületen többé-kevésbé életlenül jelennek meg, attól függően, hogy az adott pont milyen messze esik a referenciaponttól. Minél életlenebb a vonal, annál hosszabb ez a távolság, vagyis beljebb esik a felület.
Nem marad el a forgás
A számítógéppel összekapcsolt kamera a fényvonalak alakulását örökíti meg, és az élesség változásából számítják ki a felület alakját. A felvételeket egymás után ismételten elkészítik, miközben a tárgy egy forgó platformon a tengelye körül elfordul. Ezáltal a számítógépen létrejön a tárgy teljes háromdimenziós képe.
Néhány speciális alakzat esetében a tárgyat az oldalán fekve is meg kell örökíteni, hogy valóban fel lehessen dolgozni a felület minden pontját, emlékeztet a New Scientist. Az elkészült virtuális 3D-alakzatra végezetül rávetítik a kamera által szintén megörökített valódi színeket is.