Az addigi gépek, mint az amerikai Eniac, a brit Colossus, vagy a német Zuse Z3 is sok szempontból a mai gépek ősének tekinthető, ám a Baby volt az első, ahol a futó program a memóriában helyezkedett el, nem volt "bedrótozva". Egy új programhoz nem kellett átépíteni, és alkatrészeket cserélni, csak átprogramozni.
Baby 128 bájt memóriával dolgozott, ebben kellett elférni a futó program kódjának, illetve az adatoknak is, amivel az dolgozott. A memóriát katódsugárcsövekkel oldották meg - ez ugyanaz az alkatrész, amivel egészen a legutóbbi időkig a tévék képcsöve működött. Ha a cső pozitív töltést tárolt, az egy egyesnek felelt, meg, ha negatívat, az nullának.
Az első tesztprogram egy egyszerű matematikai algoritmus volt, ami számok legnagyobb osztóját kereste meg, igen egyszerű módszerrel: végigpróbálgatta az összes (a kérdéses számnál kisebb) számot, és ha az osztás egészet adott eredményként, azt eltárolta. Az első feladatot (262 144 legnagyobb osztója) 52 perc alatt találta meg a program, és összesen 3,5 millió műveletet végzett el közben a 17 utasításból álló program.
Baby továbbfejlesztett verziójából született később a világ egyik első, kereskedelmi forgalomban kapható számítógépe, a Ferranti Mark I. A gép ma már nem működik, de 1998-ban, az ötvenedik születésnapja alkalmából elkészítették egy pontos másolatát ugyanolyan alkatrészekből - ez a mai napig üzemel, és a manchesteri tudománytörténeti múzeumban látható. Az eredeti tervezőcsapatból négyen élnek ma is.