Digitális izomláz

A számítógépes játékok elszigetelnek a társadalomtól, antiszociálissá válunk tőlük, hatásukra apácákra lövöldözünk templomtornyokból, elsatnyul a testünk, és a végén bélcsavarodásban pusztulunk el mindannyian. Úgy kell nekünk. A Sony azonban megpróbálja azokat is bevonni a nullások és egyesek világába, akik eddig szégyenlősen cipőjük orrát vizsgálták, amikor valaki számítógépes játékokat emlegetett a társaságukban.

Imagine

Az elképzelés elég egyszerű de talán éppen ettől olyan szórakoztató: jutassuk be a játékost a gépbe. Pontosabban: tegyük a felhasználót fizikailag is a játék részévé. Az ehhez szükséges Sony Eyetoy elsőre elég hitvány, lengyelpiacos szerkezetnek tűnik. Fekete, barázdált dobozba rejtett kamera, talán ha tíz deka az egész. Ezt a kütyüt kell rátennünk a tévénk tetejére, összekötnünk a Playstation 2-vel, és már mehet is a játék.

A Sony londoni központjában fejlesztett kamerája mellé játékot is csomagolt, a Play2 elnevezésű szoftver többféle sportolási lehetőséget biztosít. Nem elírás, az Eyetoy valóban igénybe veszi állóképességünket, akinek tehát hosszú évek fáradságos munkájával sikerült eltüntetnie testéből az összes izomszövetet, az inkább ne kísérletezzen ezzel a kiegészítővel.

Választhatunk, hogy bokszolni, pingpongozni, kungfuzni, vagy éppen baseballozni van kedvünk. Természetesen a bokszra szavazunk. Indítás után tévénken saját magunkat látjuk, a minket körülvevő világgal együtt. Erre épül rá a számítógépes grafika a ringgel, meg az ellenféllel. A kamera érzékeli mozgásunkat, és beépíti a játékba. Kis képzelőerővel tehát tisztán láthatjuk, ahogy bent állunk a küzdőtéren, harcra készen.

Árukapcsolt szórakozás

A játékmenet nagyon egyszerű. A tévét figyelve egyszerűen agyon kell vernünk az ellenfelet. Jobbhorog, balhorog, felütés, fejelés, rúgás, a sportszerűtlenségnek minden fokozata megengedett, és ami talán még fontosabb: mindezt nem gombok nyomogatásával, hanem pusztán mozgásunkkal érhetjük el. Persze mi is kapjuk az ütéseket, amiket rövid játék után szinte már az arcunkon érzünk. A kis kamera pontosan továbbítja mozgásunkat, helyzetünket, és mivel ütéseink eredménye csillagokban és repkedő kétszázkilós bokszolókban mérhető, egyre erősödik az "ide nekem a Tysont is" érzés.

Az élmény valóban leírhatatlan, a játék lelkesítő, és olyan energiákat mozgat meg, melyekről korábban nem is tudtunk. Beszédes, hogy a rovattagok csaknem végkimerülésig küzdöttek, a végén már karunkat sem bírtuk mozgatni, annyira elfáradtunk, de azt mégsem hagyhattuk, hogy a szupernehézsúlyú bokszoló állva maradjon. Az Eyetoy jobban megmozgat, mint a Norbi-összes.

Ami pedig az árukapcsolt szolgáltatásokat illeti: nem csak az szórakozik jól, aki épp játszik, hanem az is, aki a játékost nézi. Képzeljünk el egy embert, ahogy áll a szoba közepén, össze-vissza hajladozik, csapkodja, üti, harapja a levegőt és közben fenyegetően vicsorog a képernyőre. Kész röhej. Függöny, vagy még inkább redőny nélkül nem ajánlott a Play2-vel játszani, kivéve, ha különös vágyat érzünk a "szerencsétlen" vagy "nyomorult" előnév kivívására szomszédaink körében.

Nem csak verekedni lehet

Ha megunjuk a bokszot, pingpongozhatunk is akár. Kézfejünk az ütő, csapjuk a labdát. Vagy gitározhatunk, ujjunkkal pengethetjük a húrokat, lefoghatjuk az akkordokat és még pontot és gyűjthetünk ezzel. Tizenkét játékot kapunk az Eyetoy mellé, és mindegyik felér egy kemény katonai kiképzéssel.

A játékok grafikája persze nem kiemelkedő, úgy is mondhatnánk, retró, ami nyilván annak tudható be, hogy a PS2 erőforrásainak jelentős részét leköti a mozgásfelismerés, de nem is ez a lényeg. Európában alig négy hónap alatt egymillió darabot adtak el belőle. Itthon a kamera és a Play2 együttesen 16 ezer forintba kerül. Ezért az árért valóban szórakoztató kiegészítőt vásárolhatnunk játékgépünk mellé, és ráadásul olcsóbb, mint két hónapra a kondibérlet.