HSDPA túra 2

Az nincs. Vagyis röviden azért mégis: tisztán látszik, hogy 2007-hez képest óriásit lépett előre a hazai szélessáv, Budapestnek alig akadt olyan kerülete, ahol ne hozott volna legalább elfogadható eredményt mindhárom szolgáltató, és a vidéki benyomások is bíztatók.

Ez volt a második, ebben a formában utolsó 3G-s túránk, amit 2009-ben is megismétlünk, de jövőre már megnehezítjük a szolgáltatók dolgát: kevés lesz a győzelemhez, ha egy-egy nagyvárosban jó eredményeket érnek el, úgyhogy azt ajánljuk a T-Mobile-nak, a Vodafone-nak és a Pannonnak, hogy buzgón fejlesszék a kistelepülések és a települések közti utak ellátottságát is.

Erről többet majd jövőre, addig is visszavonulunk, elemezzük az eredményeket, hogy egy felháborítóan alapos cikket írjunk a 2008-as állapotokról.

Most kaptuk a sajtóközleményt, a remek hírt, a nagy eredményt, az elképesztő fordulatot:

...a T‑Mobile az ország több pontján, élő hálózatán elérhetővé tette a maximum 14 Mbps letöltési sebességet is. Ez a jelenleg biztosított legfeljebb 7,2 Mbps* duplája, azonban az előfizetők a még gyorsabb letöltést az erre alkalmas modemekkel használhatják majd ki. Az új, maximum 14 Mbps-re képes modemek várhatóan jövőre kerülnek kereskedelmi forgalomba.

Még most sem térek magamhoz, komolyan megörültem a közleménynek, most már nem is bánom, hogy még a 7,2 megabitnek sem sikerült nyomára bukkanni széles e hazában.

Ráadás: valahogy kimaradt a XIX. kerületi post bepakolása a rendszerbe, ami egyébként nem is meglepő az ott tapasztaltak fényében, a délután megírt szöveget változatlan formában közlöm most ezért:

Ezzel a környékkel nincs szerencsém, a technológia folyton ellenem fordul. Egy évvel ezelőtt itt sikerült lerohadnom, az akku a folyton töltött mobiloktól, GPS-ektől úgy lemerült, hogy csak belökéssel sikerült továbbindulnom. Idén az autóval nincs baj, a teszthez használt MSI Wind viszont kezd kétségbe ejteni. Nem arról van szó, hogy rózsaszín és ezért illik dugdosni, hanem hogy lecsukás után folyton kikapcsol, hiába állítom be neki, hogy ne tegye. Ráadásul működés közben meg folyton kerregve zúg, mintha egy rotációs kapa bújt volna a processzor és az alaplapra integrált grafikus gyorsító közé. Valami elektronikai Bermuda-háromszög központja lehet a környék, úgyhogy gyorsan mértem, aztán rohantam is tovább. Büszkén jelenhetem, hogy a mobiljeleket nem sikerült rabul ejteni, mai túrámon eddig most jutottam a legközelebb a 7,2 megabithez, igaz, el megint nem értem azt. Az mondjuk hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor épp nem mértem, hanem csak átnéztem a leveleimet meg az Index címlapját, az 56k-s modemet idézte a T-Mobile-os internet. Már csak a X. kerületben bízom.

De most a Jelenben ülök egy pofa sör társaságában, a háttérben jazz szól, ami felpörgeti a fejemben a megabiteket. Voltam én a hetedik és a nyolcadik kerület külső részein, de nem találtam olyan helyet, ahol lett volna utcai pad, és elő mertem volna venni a laptopot. A Keletinél feladtam a próbálkozást, ilyen és ekkora tömegben nem lehet tizenöt percen át egy helyben kell ülni, küzdeni a Windowsszal, eszköz lecsatolása, felcsatolása, a kapcsolat hiányát jelző hibaüzenetek irtása, gyanakodó tekintetek elkerülése.

Szerencsére mostanra kiderült, hogy Budapest jól el van látva megabitekkel, és azt is tudjuk, hogy ha az adott pillanatban és az adott utcában az egyik szolgáltató győz, egy másik pillanatban és utcában fordított eredmény is születhet. És a mobilinternet annyira nem rossz itt a jelenben sem. A lényeg működik: egy kényelmes széken ülve megírhatom ezt a bejegyzést, miután a Facebookon minden haveromnak jeleztem, hogy itt vagyok, és egy fényképet is beküldtem bizonyítékként. Persze mire ideérnek, addigra én már máshol húzom le a biteket a hálóról.

Nemzetünk nagyjainak kijár a tisztelet, ami a mobilszolgáltatók a leginkább megabitekben tudnak kifejezni. Igyekezniük is kell, mert az áthaladó autósok csak a gázpedál tövig nyomásában remekelnek, amire legfeljebb egy csecsemőnek kihívás.

Szerkesztőségünkben nagy a szórás az eredményekben, szerencsére a vezetékes hozzáférés még mindig több tíz megabites, mindkét irányba. Áramszünetek alatt sokszor kihasználtam, hogy van hsdpa modemem, de ezzel nem nyertem sokat, sőt inkább veszítettem: akkor is dolgozhattam, amikor mindenki más a kávézóban várta, hogy visszajöjjön a feszültség.

Lementünk a föld alá, és a mozgalmunk itt súlyos vereséget szenvedtünk. A metróalagútban ugyanúgy nincs normális internet, mint egy vagy két évvel ezelőtt, noha a fővárosi lakosság jelentős része hosszú perceket tölt el itt. Ezúttal nem közlünk táblázatot, mert nincs értelme. A Pannon és a T-Mobile maximális sebessége 250 kilobit körüli, az EDGE nélküli Vodafone második generációs földalatti hálózata pedig teljesen alkalmatlan az internetezésre. Sok metrómegállóban egyáltalán nincs internet, az Arany János utcánál néha még a telefonbeszélgetések is megszakadnak.

Szívesen előfizetnék metrówifire, ha a díját beépítenék egy speciális bérletbe. A BKV a budapesti egységes bérlet mintájára készíthetne egy Budapest 2.0-ás bérletet a nördöknek, geekeknek, és az összes többi netrajongónak.

Nyugodtan köpjenek minket arcon, nevezzenek 3G-árulónak, kutyának, majomnak, de akkor sem mérjük meg a belváros sávszélességét. Nagyon egyszerű az ok: feltételezzük, hogy az ország leginkább beantennázott környékén nagy meglepetések nem érnének minket. Ráadásul a 7,2 megabit a belvárosban is az unikornisunk maradna, már nem abban az értelemben, hogy ha szűzleányt ültetnénk az útjába, akkor letérdelne előtte és ölébe hajtaná a fejét, inkább arra gondolok, hogy úgysem kapnánk el soha. Aki nem hiszi, az nézze át a Jelek harca című cikkünket, abból kiderül, hogy mire lehet számítani. A belvároson túlnyúló benti kerületeket viszont átvizsgáljuk, úgyhogy mindenki maradjon online!

Miután leszálltam a HÉV-ről a blvárosi végén, elfogyott a mobilszolgáltatók lendülete. Bár az internet még mindig megabites, a végsebesség messze van a megszokottól. Lehet, hogy a Lágymányosi és a Petőfi híd közti irodaházakban mindenki épp a hálózatot terheli? Ebédidőben igazán találhatnánk más kikapcsolódást is az emberek.

Az utolsó állomásom mára, ha most nem csípem meg a 7,2-t, akkor már soha. Hát elmondom, hogy akkor én már soha a büdös életben, ugyanis a három szolgáltató együtt sem hozta a maximumot a X. kerületi Vaspálya utcában, nemhogy külön-külön.

Ennek ellenére nem telt eseménytelenül az utolsó mérésem, kicsit olyan volt, mint Schumacher befejezőfutama, már hogy élete befejezőfutama, amikor elképesztő hajrában előzte meg Fisichellát és Raikönnent, majd nem lett világbajnok.

Ugyanez volt most is, a szolgáltatók fej-fej mellett haladtak, ilyen szoros végeredmény talán még sohasem volt, hiszen tized megabitek döntötték el a fordulót, amiben a Pannon lett az első, második a Vodafone, míg a harmadik helyen a T-Mobile végzett. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy a végső sorrend másképp alakul majd, a részletes cikket egy héten belül publikáljuk.

Csepelen múltkor nem volt szerencsém, a M0-ás körgyűrűtől kellett visszafordulnom a forgalom miatt, egészen a Lágymányosi hídig, hogy vissza tudjak keveredni Budára. Most HÉV-vel jöttem, és sokkal gyorsabban kiértem, mint autóval. A XXI. kerületi Szent Imre téren jól pörög mind a három szolgáltató.

Megpróbáltam ugyanott leállni a XX. kerületben, mint tavaly, a piac mellett egy kis mellékutcában, amiben egy éve még akkora árkok voltak, hogy majdnem elnyelték a kis kétüléses sportautómat, idén viszont tovább romlott a helyzet, mert már aszfalt sem volt, csak felásott föld. Búcsút intettem a kolbászszagnak, hogy végül a Kende Kanuth utcában álljak le. Őszinte leszek, én még nem hallottam róla, gyorsan be is írtam a Google-be a nevét, hogy megtudjam, ki volt ő, de az első találatok szinte kivétel nélkül az utcával és nem a történelmi figurával foglalkoztak. Na, azért sikerült kiderítenem az igazságot:1821-től 1903-ig élt, Szeged kormánybiztosa volt, Mikszáth Kálmán nekrológjában az utolsó tekintetes úrként emlékezett meg róla. És most már azt is tudjuk, hogy a róla elnevezett utcában nem lehetetlen a 4,6 megabites sávszélesség elérése sem. 
 

Keresem, keresem, de csak nincs meg a 7,2 megabit, szerintem nem is létezik. Pedig a modemre rá van írva. A kapcsolódásnál jelzi, hogy megérkeztünk Európába, itt a 7,2, nyomjuk, ami a csövön kifér, aztán mindig valami 1-2 megabites eredménnyel aláz meg a mobilnet. Mint itt, a XXIIII. kerületben. 3600 kilobit másodpercenként az mégis mire elég? Hát ezt érdemeljük? NATO-tagság, teljes jogú EU-tag Magyarország, mit vétettél a világnak? Étel nélkül, víz nélkül lehet élni, na de 7,2 megabit nélkül? Ennél még egy Fiesta-dal is jobb, de van bennem annyi emberség, hogy nem idézem be, amit az előbb hallottam a rádióban. 

Teljesen élettelen a Kosztolányi Dezső tér, amióta átalakították, csak néhány szerencsétlen alak ül a szétgördeszkázott padokon. Pedig régen itt nagy élet volt, a helyi öregek egész délután sakkoztak és kártyáztak, filléres alapon. Itt tanultam meg a kibic szó jelentését, húsz évvel ezelőtt, uszkve. Mobilinternetezni is lehet, csak szétfagy az ember feneke.

Beértem a XVIII. kerületbe a Vers utcába, még mindig kertházas környezet, a megabitverseny meg egyre fokozódik. Bár a Pannon most alaposan lemaradt, még mindig élvezhető sávszélességet hoz, a másik két szolgáltatóval meg szinte nagyfelbontású filmeket is érdemes lenne letölteni úgy, hogy közben már nézzük is a képkockákat. Persze ha így tennénk, biztos hamar kivágnának minket még a korlátlan csomagokból is az adatkorlát megsértése miatt.

Nem is méterekre, centikre vagyok a Borsó utcában a tavalyi mérés színhelyétől, bár azt képtelen vagyok eldönteni, hogy a velem szemben meredező két tömbházat azóta burkolták le, vagy már egy éve is ilyen simított panel benyomását keltették. Akinek van valami információja, feltétlenül ossza meg velem, cserébe elárulom, hogy melyik szolgáltató tolja a legdurvábban a környéken: a T-Mobile.

Azt még hadd osszam meg, hogy mérés közben véletlenül bekapcsolt a rádió, és a következő szólt belőle:

új hold jár
és szerelem ízű lett minden
a világra új reményt szórtál
Megkapja a jót, aki jót vár

Tudtam, hogy ez a budapesti túra veszélyesebb lesz a kelleténél. 

A római amfiteátrum tízezer nézője elaludt volna unalmában egy ilyen kiegyenlített küzdelem láttán. Új versenyzők beeresztésével persze fel lehet dobni a hangulatot, lehet, hogy ez meg is történik a következő hónapokban.

Mentem egy kicsit a Rákos úton, aztán letértem róla és most itt vagyok, cikázó mobiljelek között. Komolyan mondom, az egyik majdnem megsütött. Egyébként ez a családi házas övezet egyenesen dúskál a szélessávban (Jefe! Tudod te mit jelent az, hogy dúskálni?), a három szolgáltató együtt majdnem hét megabitet hoz. Így már majdnem kijön az ígért 7,2 megabites HSDPA.

A Budagyöngye bevásárlóközpontban ismertem meg a világ egyik legbizarrabb gyorséttermi menüjét, a csokifagyis sültkrumplit. Ebben az esetben a fagyi nem deszert, hanem inkább szósz, a csokiöntet ugyanis a krumplihoz való kecsöpöt pótolja. Csak azt tudom felhozni mentségemre, hogy akkor gimnazista voltam, és bő egy évitezede nem élek ilyen szerekkel.

A gazdag kerület természetesen jól el van látva megabitekkel.

Nem lett volna életszerű a Normafánál laptopozni, hiszen oda azért járunk, hogy távol legyünk a munkától. A hegy oldalában megbúvó Zsámbéki utcában jómódú polgári megabitekkel kínálták meg a modemünket a szolgáltatók, nincs okunk a panaszra.

A nap 6 óra 8 perckor kelt és 6 óra 41 perckor ért a horizont fölé: már eleve csak tíz óránk volt a teljes sötétségig, és a helyzet percről percre romlik. Egyelőre még világos van, meg lesz még itt ma 12 Celsius-fok is, de higgyük el, december 21-éig, az év legsötétebb napjáig egyre elviselhetetlenebb lesz ez az egész! Nem baj, vigasztaljuk magunkat a megabitekkel, már amennyi akad itt a Füredi út és a Vezér út kereszteződésében. A Vodafone egy alkalommal gyanúsan belassult, gondoltam árulkodom egy kicsit.

A XXII. és a XI. kerület határán a Pannonnak van egy gyengébben lefedett területe, pechemre pont a közepén lakok, így tőlük nem számíthatok sok megabitre. A T-Mobile és a Vodafone letöltési sebessége nagyobb, mint egy évvel ezelőtt, a sorrend változatlan.

A tavalyi menetrendnek megfelelően most is Budapest következik a vidék után, hogy végül megannyi számolás, osztás-szorzás meg sör után levonjuk a végkövetkeztetést: hogy átlagban melyik a legjobb mobilszolgáltató Magyarországon. A fővárosban egyszerre könnyebb és nehezebb dolgunk lesz. Könnyebb, mert kisebb távolságokat kell megtennünk, nehezebb, mert mindezt borzasztó utakon, dugókban, ráadásul férfi legyen a talpán, aki nem gubancolódik bele a töménytelen budapesti megabitözönbe.

Első mérésünket a XV. kerületben kerületben végeztük, 4-5 méternyire a tavalyi színhelytől. Sok minden nem változott, ha ez így megy tovább, a tíz év múlva esedékes túrán egyszerűen bemásolom majd az egy évvel korábbi eredményeket.

A turul alatt és Tatabánya fölött ér véget a nagy hsdpa-túra nyugati körútja.

Legalább háromnegyed órát töltöttem el Győrben, de ennek a fele arra ment el, hogy bejussak, a másik fele meg arra, hogy kijussak. A városban életmentő drive-in kólát kerestem, nem találtam, és egyszer csak az M1-en találtam magamat. Kilencszáz kilométer levezetése után semmivel nem lehetett volna rávenni, hogy visszaforduljak, ezért arra kérem a győrieket, hogy mérjék meg ők, mit kapnak a szolgáltatójuktól. Legvégső esetben elküldjük oda Hód kollégát, úgyis ott vannak a gyökerei.

Az ország nyolcadik legnagyobb városával búcsúzom, a puszták metropoliszával, ahogy Jókai Mór nevezte. Egy barkácsáruház parkolójában mértem sávszélességet alig egy köpésre a városközponttól és őszintén megnyugtat, hogy túléltem a nyolcszáz kilométeres kalandot. Utamat állták elhagyott falvak, kézzel vezérelt sorompók, leépült iparvárosok és fenséges halászlevek, meg hullámzó sávszélességek. Mint itt, Kecskeméten: a T-Mobile és a Pannon vaskos megabiteket kínál, a Voda hozza a kötelezőt. Én viszont visszasomfordálok Budapestre abban a biztos tudatban, hogy Kecskemét lakossága az 1900-as 43 ezerről biztos ütemben nőtt 110 ezerig. Ez pedig nem lehet véletlen, a dolognak Petőfi szerint is valami köze lehet a pékekhez:

Hírös város az aafődön Kecskemét,
Ott születtem, annak öszöm könyerét.
A búzáját magyar embör vetötte,
Kakastéjjee szép mönyecske sütötte.

Utolsó előtti állomás, Kiskunfélegyháza. Egyenes utak, lassan váltó lámpák, tripla vasúti kereszteződések, a férfi mosdó zárt ajtaja miatt jogosulatlanul használt női vécé a benzinkúton. Meg sávszélesség, bőven. Nemcsak a női vécében.

Ennél délebbre már nem megyek, mostantól Budapest felé közelítek. Szeged remek hangulatú város, azok közé tartozik, ahová nyáron akár többször is érdemes ellátogatni, annyi a rendezvény. Mivel regionális központ, simán elvártam, hogy csúcsokat döngessen a sávszélesség, de ez a mért ponton nem jött össze. Azért mindegyik szolgáltató hozott annyit, hogy a sima böngészés akadálymentes legyen, de a T megint agyonnyomta a többieket.

Algyőn azért álltam meg, mert beleillik a képbe, nem túlságosan nagy település, ráadásul az Étterem és borkalauz szerint itt adják az országban az egyik legfinomabb halászlevet. A pontyból, harcsából és fogasból készül halászlé valóban pompás, nem gondoltam, hogy ebben a kategóriában örülni fogok annak, ha valami könnyű, de az ebédnek kifejezetten jót tett, hogy nem tocsogott a zsírban.

Miközben a jópofa személyzet a teszthez használt rózsaszín MSI Winddel volt elfoglalva, titokban megmértem a sávszélességet, ami olyan kiábrándító volt, hogy inkább gyorsan tovább ettem.

Szombathelyről többféleképpen eljuthatunk Sopronba, de a GPS számítása csak egy jó megoldás van: Ausztrián át. Kicsit meglepődtem, amikor a tábla Ausztriában üdvözölt, hiszen honnan a fenéből tudta a GPS, hogy ma már nem kell útlevél a határátlépéshez? Biztosan blöffölt. Odaát persze nem mértem sebességet, hiszen külföldön nem a sebesség érdekes, hanem hogy a végén mekkora lesz a számla.