HSDPA túra 2

Félve csatlakoztam a mobilhálózatra, mert a Nemzeti Hírközlési Hatóság szerint a határtól tizenöt kilométerre is előfordulhat, hogy a mobil a külföldi szolgáltató jelét csípi el a hazai helyett.

Hódmezővásárhely szuper település, ez a városok tarajos süle, hámozás után még barátságosabb, mint első látásra. Hogyan lehet nem imádni egy olyan exmegyeszékhelyet, ami az ország - most figyeljenek - második legnagyobb területű városa, és aminek a beceneve a Paraszt Párizs? Ráadásul az igazi elnevezés is zseniális, közel érzem magamhoz.

A 3G-re mindenesetre nem lehet panasz, akármelyik szolgáltatót választjuk, tölthetjük le a nagyfelbontású pornót ezerrel. Egy Ámokfutók nótával búcsúzunk a várostól:

A Hód némán átkarolt,
emlékszem: csillagos este volt,
mikor a szerelem szembejött,
és a szívembe költözött!

Lunánu-nánu-nánu-nánu-náéh!
Néha még, most sem hiszem el!
Lunánu-nánu-nánu-nánu-náéh!
Ami velem megtörtént

Csak részben. Az már most világosan látszik, hogy nem lesz időm elkanyarodni a településre, bármennyire is szeretnék, ami azzal járna, hogy az ország sosem tudja meg a város adatait. Na erről viszont szó sem lehet, ezért arra kérem Szolnok webkettes közösségét, hogy kommenteljen: miután a lokálpatrióták elküldtek engem a francba, írják meg, hogy milyen sávszélességgel hasít náluk a mobilnet, meg persze azt is, hogy melyik szolgáltatót használják.

Mutassuk meg a közösség erejét, legyen a szolnoki 3G-s mérés a legszofisztikáltabb az egész mezőnyben!

Egyesek szerint Zalaegerszeg után Szombathely olyan, mint Párizs után Ózd, ám ez nem igaz. A belváros tele van szép épületekkel, vidám leányokkal, ráadásul megabitekből sincs hiány. A mérési eredmények is szépek, de nem kimagaslóak.

Békéscsabát régebben Európa legnagyobb falujának nevezték, de most már 65 ezres nagyvárossá nőtt, szóval nem kunszt a jelentős szélessávú mobilhálózat. A belváros helyett egy peremkerületben próbálkoztam, hátha, de nem, itt bizony nagyobb az egy főre eső megabitek száma, mint a kolbászoké. Arról nem beszélve, hogy kézi autómosó még sosem szórakoztatott annyira, mint most:

Mezőmegyer lényegében Békéscsaba elővárosa, egyik oldalról a vasút, a többiről meg szántóföld határolja, földszintes parasztházak elszórva, szóval nem egy 3G-paradicsom. Pedig de az, a kétezer ember szinte belefulladhat a megabitekbe, ha ahhoz van kedve, mert összességében másodpercenként 7,54 millió jel cikázik át a helyiek agyán. Kár, hogy ebből a Pannonnak csak 0,04 jutott.
 

Gyorsan lejátszottam a ZTE stadionjánál egy magyar-szlovák barátságos mérközést a mobilomon, Dárdai 74. percben beszúrt góljával elvertük szomszédainkat. Utána a mobilcégek is lejátszhatták a maguk meccsét, amelyen ezúttal a Vodafone került ki győztesen, és a Pannon lett a második.

Mezőberény semmilyen körülmények között nem szerepelt az útitervben, de menet közben megtetszett, ezért lefékeztem és mértem. Nem számítottam rossz eredményre, de az mégiscsak elképesztő, hogy sokkal nagyobb sávszélességet kaptam, mint amekkorára budapesti lakásomban valaha is számíthattam. Mezőberény rulz, feltéve, hogy nem Vodafone-nal próbálkozik az ember.

Ma volt egy jó húzása a GPS-nek, a Tihany-Keszthely útvonalan lerángatott a főútról, és végigvitt a Káli-medencén, girbegurba utakon és szép falvakon át. Érdemes volt Keszthelyre jönni, mert elég gyors a mobilinternet. Irány Zalaegerszeg!

A nap lassan átszakítja a fátyolfelhőket, a hőmérséklet az elmúlt húsz percben három Celsius fokot emelkedett, negyed tíz körül már 12 fok van. A bíróság és a templom között állok, és arra gondolok, hogy ha egyetlen szóval kéne leírnom a Berettyóújfaluhoz fűződő kapcsolatomat, biztosan nem használnám a viharos jelzőt. Eddig szerintem még nem is jártam a 15 ezer fős észak-alföldi városban, országos jelentőségű tejipara dacára.

Talán mert a 3G-s hálózat meglepő dolgokra képes: a T-Mobile szolgáltatása például papíron remek, a laptop és a mobil is látja a szélessávot, adat viszont egy darab sem jön ajta, aminek szerintem semmi köze ahhoz, hogy Berettyóujfalun halad át a MÁV 101-es számú vasútvonala.

De nehezen jött össze a sebességteszt a Pannonnal is (ekkora pinget én a mostani túrán még nem láttam), a Vodafone-nál meg ugyan jött néhány bitecske, de öt perc után, amikor még mindig csak a Speedtest.net 85 százalékát töltötte be a hálózat, feladtam. Berettyóújfalun csak a Pannon szerzett pontot, az is keveset.
 

A Balatonba ékelődő Tihany a mobilinternetezők mekkája, a nyaraláson készült fotókat innen érdemes feltölteni a képmegosztó portálokra. Amíg néhány városban a letöltési sebesség éppen csak eléri a megabites tartományt, addig Tihanyban a feltöltés is ugyanilyen gyors.

Nem kétséges, hogy a cívisváros a magyar kálvinista Róma. Alig egy évtizeddel ezelőtt még több olyan helyivel is beszéltem, akiknek fogalmuk sem volt a cívis szó jelentéséről, ma meg már alig tudom lekaparni magamról a megabiteket. Persze ez természetes egy olyan városban, ami Csokonait, sőt, a világ leggyorsabb debreceniét, Baumgartner Zsoltot adta a világnak, hogy Bódy Sylvit már tényleg ne is említsem. Finom vacsora kedves barátoknál, rövid, teliholdközeli éjszaka, kora reggeli búcsú Tóth Árpáddal:

S költőm! akkor Te jutottál eszembe,
Te is nézted Debrecen fasor-rácsát,
Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve
S már nem is várja víg szabadulását.

A hétezer fős kisváros közepén egy hatalmas apátsági épületegyüttes terpeszkedik, és itt van hazánk egyetlen vidéki természettudományi múzeuma is, valamint egy kiváló arborétum, hatszáz éves mesterséges halastóval. Út közben láttam egy traktorboltot is.

A falu már csak azért is megérdemel egy bejegyzést, mert szép vár áll a közepén. A magas kőépület sajnos a mobilinterneten nem segít, mérésem alapján csak két szolgáltató nyújt használható mobilinternetet, és ők is csak csak a fapados verziót. 

Hiába tesznek zsebre a hazai mobilszogáltatók minden évben több milliárd forint profitot, egyikükről sem tudom elképzelni, hogy képes lenne a falvakban is mobilinternetes hozzáférést építeni. Bakonyoszlopon még telefonálni sem lehet mindig, a nagymamám házában például csak a spájzajtó mellett jó a térerő, máshol mindig megszakad a vonal. Évek óta változatlanul így van, és a ház nem az erdő szélén, hanem a falu közepén áll.

Szerettem volna megmérni a letöltési sebességet, de a T-Mobile és a Vodafone rendes vonalat sem adott, a Pannonnál esetében pedig úgy tűnt, mintha egymagam túlterheltem volna a hálózatot. Akadozott a letöltés, háromnegyed órán át szenvedtem a blogbejegyzések lementésével, de csak nem jött össze. Amikor a szintén pannonos telefonomat lekapcsoltam, hirtelen megjavult a rendszer, és azóta simán betöltődik az adminisztrációs felület.

Szóval van itt internet is, de vigyáznom kell, nehogy más is tudomást szerezzen róla.

Kész, a laptop nem bírta tovább, megadta magát a veszprémi megabitek előtt. A városba nem merészkedtem be, de a körgyűrű mellett is jó eredmények születtek. Ezúttal a T-Mobile ugrott látványosan magasra.

Nem szívesen hagytam ott Tokajt, de Nyíregyházán kétség kívül kraftosabb a 3G. Az ország hetedik legnagyobb településén 116 ezer ember élvezheti a szélessávú mobilnet nyújtotta örömöket, a szolgáltatók igyekeznek is őket kiszolgálni és egymásra licitálva tolják a megabiteket. Ennek állítólag semmi köze sincs ahhoz, hogy a török hódoltság idején sokan hagyták el Nyíregyházát, majd az 1600-as évek első felében hajdúkkal duzzasztották fel megint.

Mára ennyi, holnap Debrecennel kezdek.

A Sió-csatorna másik végén már jártam, itt azonban nem tudtam autóval a közelébe jutni, csak útrobogtam fölötte párszor. Laptopom akkuja vészharangot kongat, pedig már egyáltalán nincs fényereje. Ennek ellenére kimagaslóak az eredmények, ezt el is vártam a Balaton legnagyobb településétől. A bejegyzést a mérés idejére időzítem, nehogy valaki azt gondolja, hogy Balatonlelléről hét óra alatt jutottam el Siófokra.

Októberben a Balaton partján biztosan kevesebben használják a mobilhálózatot, mint a nyár kellős közepén, mégsem sikerült igazán gyors letöltési sebességet mérni. Talán a szolgáltatók hazavitték a megabiteket, és elrakták a felfújható gumimatrac mellé? Az is lehet, hogy csak Balatonlellét nem szeretik, ezért még máshol is körülnézünk a parton.

Mondják Tokajról, hogy sokkal kevésbé használják ki turisztikai adottságait, mint az indokolt lenne, aminek persze biztos semmi köze a vezetéknélküli sávszélességhez, de az biztos, hogy a T-Mobile meg a Pannon most először nyújtott megdöbbentően alacsony sebességet: ami Mónosbélen elmegy, az itt megbocsáthatatlan.

Szerencse, hogy a Vodafone szépített egy nagyot, így a Gróf Degenfeld étteremben fogyasztott 2006-os Tokaji Furmint Barrel is jobban esett.

Legközelebb Nyíregyházáról jelentkezem, ami valószínüleg az utolsó előtt mai bejelentkezés lesz, mielőtt a térerő-veszedelem elől bemenekülök Debrecenbe.

Bőven túl vagyunk a nap felén, és lassan elhagyom a környéket. Utolsó állomásom  Északkelet-Magyarország legnagyobb városa, Miskolc volt, nem messze a központtól, panelházak közt mértem meg a sávszélességet. Végre mindhárom szolgáltató hozta a 3G-t, de a tavalyhoz hasonlóan idén is a T-Mobile tűnik a legerősebb szolgáltatónak, a másik kettő lemaradása viszont már nem olyan fájó, mint 2007-ben volt. Legalábbis keleten, mert arról fogalmam sincs, hogy mi lehet az ország nyugat részében bolyongó Kovács ügynökkel. Remélem nem ejtették túszul a vezetékes szolgáltatók emberei. Akárhogy is, irány Tokaj!

Kazincbarcika azért jó hely, mert sok szempontból olyan, mint egy tipikus magyar falu: hosszú és keskeny, csak éppen 31 ezren laknak benne. A város elég nagy bajba került a 80-as években, úgy tűnt, az iparnak meg a bányászatnak is vége, ami részben meg is történt, de azóta olyan szuper helyek jöttek létre, mint a Borsodi Vegyik Kombinátból kinövő BorsodChem, vagy a zöld politikusokat tudathasadásos agyhalálba kergető biomassza erőmű, ami egymaga adja a hazai megújuló energiatermelés jelentős részét, csak nem szélből vagy napból nyeri az erejét, hanem fából.

Mindez azonban nem kell, hogy érdekelje a helyieket, hiszen a város dúskál a sávszélességben.

Az ország egyik legjobb útja vezet Pécsről Kaposvárra. Aki imád autózni, de még nem járt a 66-os eme szakaszán, annak feltétlenül el kell ide jönnie. Olyan, mint egy aszfaltozott hullámvasút. A nyílegyenes szakaszon 90-100-zal lehet döngetni, de kisebb buckák követik egymás, és amíg nem ér az autó a buckatetőkre, lehetetlen kitalálni, hogy továbbra is egyenes lesz-e az út, vagy rögtön kanyarodik. Vagy hogy egy kisteherautó jön-e szemből. A kimerítő út végén megleptek a szolgáltatók, csak egyiküknél mértem szélessávúnak mondható, megabites sebességet.

A GPS pedig azóta is folyton könyörög, hogy tartsak balra, de én tudom, hogy egy hazug disznó.

Kazincbarcikáig már nem akartam megállni, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek, amikor egy tábla azt mutatta, hogy Balaton balra öt kilométer. A téridő-ugrásra alkalmas féregjáratot sajnos nem sikerült megtalálni, de tó nevét viselő falut igen.

Az alig 1200 fős település neve is onnan származik, mint a tóé, a szláv blatonból, ami nádas, mocsaras vidéket jelöl. A táj itt is szép, csak sávszélesség tekintetében áll rosszabbul az Ózd-Egercsehi medencében található falu, mint nyugat-magyarországi névrokona: a helyieknek be kell érniük a GPRS-szel.

Aki azt hitte, csak fenyegetőzöm azzal, hogy kistelepüléseken is megállok, az most alapos zavarban lehet. Eger és Kazincbarcika közt csaptam le Mónosbélre, aminek 1799-es leírása imigyen hangzik:

"Monosbél. Magyar falu Borsod Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Apátfalvának szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű."

Ma alig 400-an lakják, a falusi házak szomorúan sorakoznak az elhagyott egercsehi szénbánya szénrakodójával szemben, és még a szélessávú mobilhálózat sem vigasztalhatja a helyieket: a Bükk alatt a GPRS-nek is örülni kell.

Vagy meghülyült a GPS, vagy csak folyton ugyanarra gondolt, mint én: mennyivel jobb lenne Bali szigetén mérni a sávszélességet, félmeztelen bennszülöttek feleségem és gyermekeim társaságában. Szekszárd után ugyanis a kütyü folyton el akart téríteni. Hiába haladtam Pécs felé a hatos úton, a GPS minden elágazás előtt kiabált, hogy azonnal kanyarodjak valamerre, mert egyenesen biztosan nem lesz jó. Pécsett egyébként nem a mobilinternet, hanem az út sávszélességével volt gond, amikor a karbantartókat megkerülő kocsisort megpróbálta leszorítani egy intelligens kamionos. A Corso Pécs résfal alapozó munkáival átellenes sarkon, egy köpésnyire az adótornyoktól meglepő eredmények születtek, a Pannonét még többször ellenőriznem is kellett, mert kétszer is megdöbbentő, 6000 kilobit körüli eredmény jött ki, egyszer-egyszer pedig 1200 és 2500 kilobit körüül teljesített. 

Nehezen sikerült bevenni a Szekszárdot, miután a GPS a város szélén kétszer körbevitt ugyanazon az útvonalon, majd bevitt az ország egyik legdurvább lámpa nélküli kereszteződésébe: az  aszfaltot legalább tíz négyzetméteren korábbi balesetekből hátramaradt üvegszilánkok borítják. Ezután a GPS segítségével nagy nehezen eljutottam a Sió csatornához, és még vitt is volna tovább, ki tudja merre. A csatornánál arra gondoltam, hogy ott helyben lesz a szekszárdi mérés, a mobilszolgáltatókon bosszulom meg, amit a műholdas technika miatt elszenvedtem. Csakhogy a hálózat olyan lassú volt, hogy nem tudam betölteni a mérőoldalt. Végül hiányzó helyismeretemre és puszta megérzésemre támaszkodva bejutottam a központba, és a Parászta utcánál mértem meg a bitsebességet.

Délelőtt 10-re 16 Celsius fokig emelkedett a hőmérséklet, a köd eltűnt, csak az őszi táj maradt, meg a város, amiben annak idején kétezer katona állt ellen 40-80 ezer töröknek és ahol valószínűleg kész életveszély dönerest nyitni.

Az Eger felé vezető 25-ös út ebben az évszakban ismerős lehet azoknak, akik játszottak már a Need for Speed Most Wanteddel: ugyanazok a fények, ugyanazok a kanyarok, ugyanazok a színes fák az út két oldalán és az aszfalt is annyira repedezett, hogy a lemenő nap megtörjön a barázdákon.

Mindennek nincs jelentősége a sávszélesség szempontjából: a városközpont mellett a T-Mobile fölényes győzelmet aratott, a másik két szolgáltató lemaradva nagyjából hasonló eredményt ért el a városban, amit szerbül Jegarnak hívnak.

A mérési adatokból jól látszik, hogy a Pannonnak és a T-Moblile-nak itt nem kell tartania a Vodafone-tól. A két jobban teljesítő szolgáltató közt Pakson csak mogyorónyi különbség van, bár a T-Mobile feltöltésben majdnem kétszer jobb. A túrán egyéként netbookok is részt vesznek, két mérés után az Asus Eee azt jelzi, hogy az akkuja még több mint három és fél órán át bírja, így talán egész nap konnektortól távol maradhatok.

A ködből váratlanul előbukkant az első keleti állomás, Hatvan. Tudták, hogy az elnevezésnek semmi köze nincs ahhoz, hogy a település kábé hatvan kilométerre található Budapesttől? Ha a távolságok lennének a döntők, elég hülye országban élnénk: Győrt 120-nak, Pécset 170-nek, Szegedet 175-nek, Debrecent meg 232-nek hívnák.

A település központjában, a templom-Üvegtigris büfé-Posta háromszögben mértem először a sávszélességet, és rögtön holtverseny-közeli eredmény született: átlagban a Vodafone és a T-Mobile is ugyanannyit hozott a Speedtest.net szerint, a Pannon a tavalyihoz hasonló közepes eredménnyel zárt. Következő állomásom Eger lesz, addig is emésszék meg, hogy Hatvan a Zagyva partján fekszik, átlagos tengerszint feletti magassága 105 méter, éghajlatára nagy hatással van a Mátra, és már kirakták a karácsinyi világítást.