A tervezett jogszabálynak az Európai Unió 2001-es, a szellemi jogok védelméről szóló direktíváját kellene átültetnie a francia jogrendbe, s a kormány ennek megfelelően azt indítványozta, hogy a zenei és filmfájlok cseréje a hamisításhoz hasonlóan bűncselekménynek számítson, amely akár 3 évi börtönnel és 300 ezer euróig terjedő pénzbírsággal sújtható.
Éjszakai szavazás
Ehhez képest a parlament olyan módosított változatot fogadott el, amely szerint a szerzők nem tilthatják meg a művek internetes reprodukcióját abban az esetben, ha a felhasználók saját, nem pedig kereskedelmi célra állítják elő a másolatot. Nem lényegtelen körülmény, hogy az éjfélkor tartott szavazáson az 577 alsóházi képviselőből már csak 58-an voltak jelen, s közülük 30-an voksoltak a kormányjavaslat ellen (e tábort erősítette a hatalmon lévő UMP 22 tagja).
A döntés még nem végleges, ugyanis a kormány újra megnyithatja a vitát az ügyben, és a felsőház, a szenátus is leszavazhatja az alsóházi döntést. A francia szavazás olyan időszakban történt, amikor világszerte egyre több médiacég perli - vagy legalábbis fenyegeti perrel - a fájlcserélőket, sőt az USA legfelsőbb bírósága nyáron kimondta, hogy az ilyen tevékenységet lehetővé tevő szolgáltatók is felelősek az okozott kárért.
Nicolas Seydoux, a francia Gaumont SA filmstúdió vezérigazgatója szerint a képviselők a kormánytól való függetlenségüket akarták demonstrálni, de valójában nem tudták, mit tesznek, hiszen a fájlcserélés legalizálása veszélyezteti a zene- és a filmiparban dolgozók megélhetését. A médiavállalatok azt állítják, hogy évi ötmilliárd dollár bevételkiesést okoz nekik a tévéműsorok és a DVD-n még nem megjelent mozifilmek jogtalan letöltése az internetről.
Jean-Baptiste Soufron, a fájlcserélésért perbe fogott francia állampolgárok érdekvédelmi szövetségének jogtanácsosa szerint a megoldást az jelenthetné, ha a fájlcserélés engedélyezése mellett az internetszolgáltatást ugyanolyan jogdíjátalány terhelné, amilyet az üres CD-k és DVD-k után is kell fizetni.